2013. december 30., hétfő

Könyvek 2013. december


















Lucien Freud kiállítás van Bécsben, még január 12-ig.


Neil Gaiman: Csillagpor (Kicsit kelletlenül kezdtem bele, de teljesen a rabja lettem. Mesésen megszerkesztett történet a titkos királyfiról, aki a pórnép között majdnem elveszik. Majdnem áldozata lesz egy önző lánynak. Majdnem megöli a boszorkány. Majdnem elmegy a szerelem mellett. De végül király lesz, és boldogan él, míg meg nem hal. A filmváltozat az olvasás utáni héten hirtelen rámnézett egy könyvesbolt polcán. Éppen csak annnyit válktoztattak az eredetin, hogy egyenesebb legyen kicsit, de a varázslat ott is megvan, és újra lehet nézni minden hónapban.)

Philip Kerr: March Violets (Sohasem olvasom el ezt a könyvet, ha nem veszek jegyet a  Német rekviemre, és nem kezdek el utánaolvasgatni. Így találtam egy utalást egy krimisorozatra, amelynek van ilyen című része is a Berlin Noir ciklusban. A harmincas évek vége Berlinben, a hős egy magánnyomozó, aki még a koncentrációs tábort is bevállalja a nyomozás eredményessége érdekében. Philip Kerr a kortársunk, magyarul ifjúsági regényeit adta ki az Agave. Végig arra kellett emlékeztetnem magam, hogy eredetit olvasok, és nem egy idegen nyelvből bikkfanyelven fordított szöveget, de ez valószínűleg a hatás része, hogy a szöveg olyan, mintha baltával hasogatták volna össze. Azért nem fogok sietni elolvasni a másik két regényt.)

Dashiel Hammett: A tizedik nyom (Hosszabb novellák vannak a kötetben, vagy rövidebb krimik, kinek hogy tetszik. A különbség nem is a hosszúságban van, hanem abban a tényben, hogy minden szereplő bűnöző. Hardcore és kicsinyes bűnügyek felderítésével foglalkozik a magánnyomozó, akinek még a nevét sem tudjuk meg. Én annyira nem tudtam vele azonosulni. )

Robert R. McCammon: Csak az enyém (Elég durva könyv egy túlírt gyeremekrablásról, kerítve némi vulgárfilozofálgatással. A második felét már csak inkább átlapoztam.)

Sally Bedell Smith: Diana: The Life of a Troubled Princess (Diana hercegnő életrajzai közül ez eddig az első kritikus hangvételű, és pszichológiailag megalapozottnak tűnik. Most is van olyan tanítványom, aki Dianához hasonló gyerekkorral büszkélkedik, vagy küzd, döntse el ő. Azt mindenestere tudom, hogy egy ilyen gyerektől normális helyzetekre normális reakciókat várni hiábavaló. Amire fel kell készülni, azok a mindennapi kis hazugságok, fogadkozások, a pénz elpazarlása, értékrendválság, manipuláció, és a bizalom megmagyarázhatatlan kiáradása azokra, akik visszaélnek vele. Kész is a tündérmese.)

Bächer Iván: Utóíz (Részben nevettem, részben sírni akartam, de a dühömet legalább kiírtam magamból.)

Lissa Price: A testbérlők (Amíg az orvosnál várakoztam, elolvastam belőle nyolcvan oldalt. Két nap múlva, mikor visszamentem érte rendelőbe, ahol ottfelejtettem, az este maradéka elég volt arra, hogy befejezzem. Egy sikerületlen disztópia, amihez a Hamupipőke, az Éhezők viadala, meg a fél sci-fi irodalom szolgált inspirációval. A tizenévesek valószínűleg megőrülnek érte, már ha a kezükbe kerül véletlenül.)

Lawrence Block: A Long Lone of Dead Man (Már teljes erővel belevetettem magam Matthew Scudder hiányzó történeteibe. Ebben a könyben többször is elhangzik a főhős életkora, ami olyasmi, mint az enyém. Ez Matthewnak új kezdetet is  jelent, egyúttal annak a tudomásul vételét, hogy lesz, ami már soha nem fog megváltozni. Ez nekem is segíthetne egy kicsit. A bűnügy a szokottnál is szövevényesebb, a bűnöző pedig egyszerre intelligens, türelmes, és nagyon kisszerű. Ha mindezeket az energiákat, amivel elkövette a gyilkosságokat, arra fordította volna, mint az áldozatai, még náluk is sikeresebb lehetett volna. De ő megadta magát az irígység bűnének.)

Margaret Rhodes: The Final Curtsey (Sokáig szerepelt ez a kis könyv az amazon bestsellerlistáján. alapjában véve igénytelen kis darab, a királynő egyik unokatestvére csicsergi el élete történetét, valószínűleg egy szellemíró segítségével, akinek a neve az első oldalon szerepel. A történet az angol uralkodócsalád életének perifériáján játszódik, mert szerencsére az idős hölgy él és virul. Nemesi családból származott, annyi pénze mindig éppen került, hogy dolgoznia ne kelljen, és valószínűleg a jelentéktelensége biztosította számára a királynő és családtagjai bizalmát. A csip-csup kis történetekből semmi sem rajzolódik ki, ez a tanulsága.)

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó (Vártam ezt a könyvet, a Nyughatatlanok folytatását. Igazából nem csalódtam. Csak kicsit. Sokkal kevésbé sűrű, mint az első kötet, kevésbé határozott körvonalúak a szereplők és a helyszínek. Mindez lehet szándékos, hiszen az egész történetet, amely tulajdonképpen nincs is, a süket Fülöp érzékelésén keresztül fogjuk fel. Amely teljesen hiányos. A szereplők ide-oda utaznak, jobb-rosszabb emberekkel találkoznak, szeretteik gyarlók és esendőek, mint ők maguk. Ma nem tudom belinkelni mindazt, amit a Nyughatatlanokról írtam, de a zseniális első részből keveset sikerült ide áthozni. De már készülget a harmadik kötet. Remélem is.)

Timothy Knatchbull: From a Clear Blue Sky (A Hanoverian-Saxe-Coburg-Gotha-Windsor-Mountbatten saga Viktória királynőtől a csecsemő György hercegig egy véget nem érő szappanopera a számomra. Míg semmit sem tudok a napi aktualitásokról, amelyekkel tel van a bulvársajtó, pontosan tudom mit csinált India Hicks 1979-ben. Most ne magyarázzam el, kicsoda India Hicks. Az biztos, hogy az ő unokatestvére írta ezt a könyvet élete meghatározó traumájáról, arról az 1979-es  IRA-merényletről, amelyben meghalt az anyai nagyapja, az apai nagyanyja, az ikertestvére, és egy kis barátja tizenöt évesen. Az anyai nagyapa Lord Louis Mountbatten volt, az utolsó indiai alkirály, Fülöp herceg nagybátyja és Károly herceg atyai tanácsadója. Ha életben marad, talán hozzá tudja adni Timothy nővérét, Amandát Károly herceghez, és ma egy másik történetet követnénk, de Amanda kikosarazta Károlyt, többek között azért, mert nem tudta elviselni a gondolatot, hogy egész életében ilyen incidensektől rettegjen. Meg esetleg nem szerette őt. Maga a történet szívszorító, de Timothynak sikerült talpra állnia, a családja és ennek a könyvnek a segítségével.)

Egész jól lazultam itt az ünnepek alatt.

2013. december 27., péntek

Karácsonyi muffinok

Az idei karácsonykor  az egyszerű sütemények nyertek.

Gesztenyés muffin (12 darab):





















10 dkg vajat és 10 dkg étcsokoládét megolvasztunk. Átöntjük egy nagyobb tálba, és belemorzsolunk 25 dkg gesztenyemasszát. Három tojást szétválasztunk, a fehérjéket 1 csipet sóval és 5 dkg barna cukorral felverjük. A sárgákat 4 dkg liszttel és 1 teáskanál sütőporral együtt a csokis masszához adjuk, végül több részletben hozzákeverjük a tojáshabot. Muffinpapírral bélelt sütőformában, 175 fokos sütőben kb. 25 perc alatt sül meg.

Tiramisu muffin (23 mini* és 7 normál méretű)




2 evőkanál forró vízben feloldunk 1 evőkanál neszkávét. 20 dkg lisztet összekeverünk fél teáskanál sütőporral, egy csipet sóval. Összekeverünk 5 dkg puha vajat, 15 dkg barna cukrot, 2 evőkanál mézet és 1 tojást. Ehhez a keverékhez több részletben hozzáadjuk a sütőporos lisztet, a kávét, és még 1 dl tejet. A kész tésztát habzsákkal muffinformába töltjük és 175 fokon kb. 20 percig sütjük. Összekeverünk 6 evőkanál kávé és 6 evőkanál mandula/marcipánlikőrt. Amikor a sütik megsültek, megszurkáljuk őket, és meglocsoljuk a likőrökkel. 25 dkg mascarponét kikeverünk 4 evőkanál cukrozott sűrített tejjel, a megmaradt likőrrel és összevegyítjük 1 dl felvert tejszínnel. A kihült muffinok tetejére csillagcsövezzük és bőven megszórjuk keserű kakaóporral.

*Egy lyuk valahogy üresen maradt.

Stahl receptek.



2013. december 24., kedd

Békesség földön az embernek





Georges de La Tour: Az újszülött

2013. december 22., vasárnap

Kímélő édesség karácsonyra

Mautner Zsófié az érdem, csak így tovább.

Kókusztejes túrós panna cotta (4 személyre):






















3 zselatinlapot beáztatunk (vagy fél zacskó expressz zselatint használunk). Egy 2,5 dl-es kókusztej konzerv felét 2 evőkanál nyírfacukorral és 1 csipet sóval felmelegítjük és feloldjuk benne a zselatint. A kókusztej másik felét kikeverjük 25 dkg krémtúróval. A két masszát összekeverjük, és vízzel kiöblített formákba kanalazzuk. Egy éjszakára jégbe hűtjük. Kiborítjuk (vagy nem), és málnaöntettel tálaljuk.
Az önethez kb. 20 dkg (mélyhűtött) málnát 1 evőkanál nyírfacukorral és 1 evőkanál mézzel, meg 1 evőkanál vaníliakivonattal felfőzzük. Belefacsarjuk fél citrom levét, és kihűtjük.

Ez az étel mérfőldekkel megelőzi az egyszerű, mezei panna cottát.

2013. december 20., péntek

Még egy spenótos lasagne

Merel receptje, de nála laktózmentes tejszín és oude kaas, vagyis öreg sajt volt a két fő hozzávaló. Én meg végre elhiszem, főleg a spenótos piték után, hogy a spenótot nem kell agyongyötörni. Semmi fonnyasztgatás, csak aprítás, úgyis megfő, míg a tészta sül, és a színe is szebb.

Spenótos tejszínes lasagne (3 személyre):



















25 dkg spenótot felaprítunk, belekeverünk 2 dl tejszínt, 3 gerezd lereszelt fokhagymát, kb. 15 dkg reszelt edami sajtot, sót, borsot és szerecsendiót. Lasagne lapokkal rétegezve lerakjuk úgy, hogy a mártás a nyers lapokat mindenütt befedje.  A tetejét tejföllel megkenjük és megszórjuk reszelt sajttal. 200 fokos  sütőben 30 percig sütjük.

Retektzatziki volt mellé. Uborkából jobban ízlik.

2013. december 17., kedd

Gyümölcsös gyümölcssaláta

A gasztrosznobságnak sok oka-foka van, és meglepő módon két irányba működik. Amikor egy angol nyelvű receptben feltünt a sun-dried tomato kifejezés, és felvilágosítottam a tavasszal szakmai vizsgázó szépreményű szakácstanoncokat, hogy ez annnyit tesz, hogy aszalt paradicsom, az egyik lángész azt találta mondani meglepő magabiztossággal, hogy ilyen állat pedig nincs. És én akár már jövőre beülhetek egy olyan étterembe, ahol ez a titán főz.
A másik véglet meg, amikor nem tudja valaki, hogy mi az, ami előtte van, de drága volt, hadd szóljon. A legutóbbi rémálmom, amikor egy főzőműsorban egy hideg vegyes ízelítő volt az előétel. Szárított sonka, valami méregdrága sajt, dinnye, papaya és gránátalma. A gránátalmát meghámozták, mint az almát, akkurátusan felvágták szeletekre, és  hártyástól odatették a tányérra. Namármost, aki nem ismerni, az elkezdi késsel villával darabolni,. A hártyája ki tudja, milyen ízű, valószínűleg keserű, a magokig el se jut. Aki meg tudja, melyik az ehető része, vajon felvállalja-e, hogy kézzel kiszedi a magokat, utána meg késsel-villával belapátolja, ahogy sikerül?
Én szeretem a gránátalmát, és nem bánok vele finoman, ugyanis mindent kibír. Az az affektálás szintén vicces, hogy ütögessük ki a magokat fakanállal.

Gyümölcsös gyümölcssaláta (4 személyre):






















1 üveg őszibarackbefőttet leszűrünk, a barackokat egy nagyobb, mély tálba daraboljuk. Ráöntünk 1,5-2 dl habzóbort, fél citrom levét és 1 evőkanál mézet. Merülőmixerrel pépesítjük. Ha valamelyik összetevőn finomítani kell, abból még adunk hozzá, legyen szósz sűrűségű. Narancsot, kivit darabolunk bele ízlés szerinti mennyiségben, és gránátalmát szemezünk hozzá. A mélyhűtött málna is jó, de az felengedve megszínezi az ételt, ezt vegyük figyelembe. Néhány óra hűtés után tálaljuk.

Egy húszéves Mesterkukta újság ajánlotta, akár előételnek is.

2013. december 15., vasárnap

Bächer Iván meghalt

December másodikán. Minden könyves oldal megemlékezett róla, eminensen felmondva a wikipédián található információkat. Íródtak nekrológok, többnyire nagyon személyesek, és visszahangozzák az olvasók véleményét, miszerint egy nagy író ment el.

A napokban egy ambíciózus fiatal kollégával beszélgettem, aki a főiskola után az egyetemet végzi és már a doktorija is formálódik, legalább a tervek szintjén. A főiskolai művelődéstörténet tanára indította el a történelmi kutatás felé, azzal a vezérlő elvvel, hogy meg kell ismerni az adott kor embereinek életét minél jobban, és abból levonni következtetéseket a történelmet befolyásoló döntések meghozatalának indokairól. Az egyetemen küzdenie kell egy másfajta kutatói szemlélettel, amely szerint csak a történelmi tények számítanak, és azokból kell kiindulni. Miről juttott ez most eszembe?

Bächer Iván utolsó kötetét olvasgatom, az Utóíz címűt, ami összegyűjtött néhány, ételekkel, főzéssel kapcsolatos írást. Van köztük számomra új, van nagyon is ismerős. Ismét sírva nevettem a baba etetésének leírásán, a baba szemszögéből természetesen, és ismét elámultam, hogyan lehet kétoldalas szösszenetekbe sűríteni történelmet, kultúrtörténetet,  nem mellesleg sziklaszilárd elveket és humanizmust, humanizmust. A Nagylábos című tárcában olvasom:

"Ahogy egyetlenegy ember is végtelenül sokféle tud lenni, és ez a sokféleség megszámlálhatatlan ok, gyökér, adottság és főleg hatás következménye, úgy egy-egy-nép, nemzet, ország, táj konyhája, gasztronómiai kultúrája is végtelenül összetett, bonyolult, színes."

Mindenki úgy értelmezi ezt, ahogy akarja, de én ebből kihallom azt is, hogy a gasztronómiai kultúra kifejezés behelyettesíthető bármivel, és már kész is az írói ars poetica. Vagy az életünket vezérlő egyik alapgondolat.

Nem akartam volna én is feltétlenül hozzátenni a magamét Bächer Iván elbúcsúztatásához, ha nem hívja fel valaki a figyelmemet egy újabb nekrológra. Nem kivánok idézni belőle, de a szerző a következőkre összpontosít: hogy Bächer Iván tehetségtelen volt írónak, embernek nehezen viselhető, és a nevét egyébként is kurzívval kellene írni. Mindenkinek szíve joga azt gondolni szerzőkről, amit akar, de ha rám lenne bízva, akkor inkább olyanoknak vállalnám el a búcsúztatását, akiket nagyra becsülök. Másrészt nagyon nem elegáns (Vagy mondjak inkább visszatetszőt?) egy haláleset kapcsán felköhögni azokat a kétes szavatosságú gondolatokat, amiket csak az én életemben is annyiféle címkével láttak el. Volt a népi-urbánus ellentét, voltak az idegenszívűek, és voltak a listagyártók, különös tekinetettel a betűtípusokra.
Elegem van mindebből. Inkább visszatérek a főzéshez, vagyis az élethez.

A cikk szerzőjének üzenem, hogy bármilyen betű leírható egy számítógép billentyűzetének segítségével, csak keresni kell. Ehhez viszont türelem szükségeltetik. Úgy is mondhatnánk: tolerancia.

Bächer Iván nekrológjai olvashatóak itt, itt, itt, itt és itt. És még sok blogban, honlapon és a facebookon is.

2013. december 13., péntek

Bögrés csokis süti

Mautner Zsófi találmánya, és ő a maga alaposságával minden apróságra felhívta a figyelmet a Magyar narancsban megjelent cikkében. Tényleg működik, nálunk egy villásreggeli zárófogása volt. A brunch előtt csak összekevertem, kivajaztam a csészéket, és amíg leszedtük az asztalt a sós ételek után, készen is lett.

Bögrés csokis süti (2 adag):





















3,5 dkg darált mogyorót összekeverünk 1 evőkanál kakaóval, 1 teáskanál neszkávéval, 2 evőkanál barna cukorral és 1 csipet sóval. Hozzáadunk 2 evőkanál joghurtot vagy tejfölt, 2 evőkanál narancsos olívaolajat és 1 tojást. Két vajjal vastagon kikent közepes méretű csészében elosztjuk, és a mikróban legmagasabb fokozaton 1-2 percig sütjük, ki kell kisérletezni, hogy a legjobb. Porcukorral megszórjuk.

Más darált maggal is jó.

2013. december 10., kedd

Hagymás lepény

Ismét előfizettem az Olive magazinra, de egyáltalán nem vagyok elégedett. Jóval kevesebb recept van benne, mint két évvel ezelőtt, és sok receptben használnak félkész termékeket. Ráadásul egyáltalán nincsenek a lapban értelmes cikkek, csak promóciók. Csak az előfizetés után derült ki, hogy a BBC megvált a laptól, nyilván ezért a változás, ami nem nagyon tetszik. Már tárgyalok velük a lemondásról, de nem hagyják magukat. Majd látjuk, mi lesz. Ezt az ételt találtam az eddigi három számban elkészítésre érdemesnek.

Hagymás lepény (előételnek 4 főre, főételnek 2 személyre):






















Egy sütőben is használható serpenyőt ráfektetünk 1 leveles tészta lapra, és körbevágjuk. A serpenyőben 5 dkg vajat olvasztunk, és hozzáadunk 4 közepes vöröshagymát karikára vágva. megsózzuk. Közepes hőn addig pároljuk, míg barnulni kezd. Ekkor adunk hozzá 2 evőkanál borecetet és 2 evőkanál barna cukrot, és fél csésze vizet. Addig pároljuk, míg a cukor és az ecet besűrűsödik és karamellizálódik, a hagyma pedig teljesen kész lesz. Sózzuk, borsozzuk, ízesítjük kakukkfűvel. A kivágott leveles tészta lapot a hagyma tetejére fektetjük, és a serpenyőt 200 fokos sütőbe tesszük. Addig sütjük, míg a tészta aranyszínű és ropogós lesz. Közben 5 dkg kéksajtot összekeverünk 3 evökanál magas zsírtartalmú tejföllel és 3 evőkanál kaukázusi kefírrel. Teszünk bele pár csepp ecetet és apróra vágott snidlinget. A cikkekre vágott lepényt ezzel az öntettel tálaljuk.

Miért ne lehetne a tészta alul, hagyományos módon? 

2013. december 8., vasárnap

Mandulás puszedli

Nigella Lawson magyar kiadója a személyre szóló marketing híve. Érkeznek is a hírlevelek, ezek egyikében volt ez a sütemény, ami közkivánatra már többször visszatért.

Mandulás puszedli (Kb. 25 darab):





















20 dkg darált mandulát összekeverünk 3 dkg kakaóval, 17,5 dkg porcukorral és összegyúrjuk 2 felveretlen tojásfehérjével. Vizes kézzel diónyi gombócokat formálunk a masszából, és sütőpapírral borított sütőlemezre rakjuk. 200 fokon 11 percig sütjük, nem tovább.

Szerintem azért jó, mert nem igazán édes.

2013. december 5., csütörtök

Őszi fűszerkert





















Úgy látszik, a cica a zsályát szereti.

2013. december 3., kedd

Lebbencs

Ha elutazom, G. mindig bejelentkezik az anyukájához ebédre. A menű a hagyományos gyerekkori ételeket tartalmazza: vadas marha, rizses csirke. Marhapörkölt csakis akkor, ha temetőbe is mennek. Leggyakrabban mégis lebbencs van, amit még sose főztem. (Mennyi mindent nem főztem még...) Most mégis kedvet kaptam rá, és anyósom is együttműködő volt, az étel jó, G. elégedett. Én is.

Lebbencs (inkább egytálétel, mint leves, 2 személyre):






















Lassú tűzön kisütünk néhány deka füstölt szalonnát (ez zsír, nem fehérje, én is ehetem) és megpirítunk rajta darabokra tört lebbencstésztát.* A tésztát kiszedjük, 1 fej apróra vágott vöröshagymát a zsíron megpirítunk kevés sóval. Teszünk rá 2 teáskanál pirospaprikát és felöntjük vízzel. Beleteszünk 2 közepes krumplit, apró kockákra vágva. Sózzuk, borsozzuk, adunk még hozzá 1 csípős és 1 nem csípős zöldpaprikát, 1 csokor petrezselyemzöld szárát. Én tettem bele még 1 karikára vágott répát is, de ez nem része az eredeti receptnek. Kb. 10 perc múlva visszateszük az ételbe a lebbencstésztát és készre főzzük. Kiszedjük a zöldségeket. Utánaízesítjük és megszórjuk apróra vágott zöldpetrezselyemmel.

*Gyakorlatilag ez nálam ugyanaz, mint a lasagne tészta. Házi készítés, megszárítva, darabokra törve.