A Kner Piroska szakácskönyvéhez csatolt kiegészítésben többször feltűnik a kávéfánk, és mindig valamilyen sorsfordító, vagy feszültséggel teli pillanatban. Parti Nagy Lajosnak, a félténypróza szerzőjének talán tetszett az ötlet, hogy legyen egy emblematikus süteménye a családnak, mert ennél sokkal fontosabb dolgokban sem tud ez a kis könyvecske eligazítani, olyan hiányos a Kner Piroskáról megmaradt valódi tényanyag. De egy biztos: Kner Piroska életre kelt. Egymás után kétszer olvastam el a százoldalnyi írást, sűrűn lapozva a végén található családfához, és nagyon megérintett a Kner jelenség: a tisztes iparoscsalád pályája, a több lábon állás, ahogy zseniálisan vegyítették a pragmatikust a művészivel (számlatömbök vs. verseskötetek), és a végén a tragikus bukás, ami annyi értéket pusztított el, és ez csak egy csepp volt akkor a tengerben. Mi minden veszett még el, amit csak sejthetünk.
Nemcsak Piroskának, az egész Kner családnak nagy szüksége volt Parti Nagy Lajosra. Minden gyermek és unoka kap legalább egy vázlatos arcképet, hogy mindegyikükről kiderüljön, emberileg, szakmailag és művészileg is rendkívülit alkottak. Amikor fellelkesülve belelapoztam annak a tudós levéltárosnak a könyvébe, akinek a munkája a félténypróza egyik fő információforrása, nem sikerült az alapos felkészültséggel írt dolgozatokból ugyanazt kihüvelyeznem, mint a művészi alkotásból. Nem a munka minőségére célzok, hanem a tartalom megközelíthetőségére, ami annyira könnyű és élvezetes az Árnyékporocska révén.
Kner Piroska kávéfánkja minden bizonnyal fánk alakú volt, alul-felül kicsit domború, az oldalán, mint egy szalag, kilátszott egy vékony csík a kávékrémből, a tetején kávémáz... Én igyekeztem a dolgot úgy egyszerűsíteni, ahogy tudtam, mert biztos voltam enne, hogy sem türelmem, sem tehetségem nincs ahhoz, hogy az én fánkjaim ilyenek legyenek. Különösen, hogy így kezdődik a leírás:
...bármely bádogosnál lehet rendelni a hozzá való sütőt, de ha ez nem áll rendelkezésünkre, süssük ki egy lapban az anyagot, s szaggassuk ki sülés után pogácsa-, vagy kis fánkszaggatóval. Rendes tepsiben ha ostyára rakjuk, akkor sem kapja meg a megfelelő szép alakot. Tehát ha a fánkalakok megvannak, mokkakanállal kaparjuk ki a belsejét, s ha egészen kihűlt, töltsük meg...
A formázáson kívül nem sokat változtattam, de leírom az eredeti receptet, és a módosításokat, amik szerintem megközelíthetőbbé teszik az elkészítést.
Kávéfánk (kb.12 nagyobb szelet):
Nem akkora macera ám, mint amekkorának látszik.
Tészta: Keverjünk el 10 dkg cukrot 4 tojássárgájával, adjunk hozzá 14 dkg liszet és 6 tojás igen kemény habját.
Pont így jártam el, csak tettem még a tésztába negyed teáskanál sütőport, és a nagy gáztepsin sütöttem ki 175 fokon.
Krém: 8 dkg vajat habosra keverünk 1 egész tojással, 2 kanál erős feketekávéval és nyolc dkg cukorral. Végre összevegyítjük 1 dl tejszínhabbal.
Itt már kapiskálni kezdtem, hogy ez egy unortodox tiramisu, de akkor sem örültem a nyers egész tojásnak. Ott volt viszont az ötödik és hatodik tojás sárgája, ami a tésztából kimaradt, azokat kevertem bele az egész tojás helyett, plusz a kávét. 2 dl tejszínt habbá vertem 250 g mascarponéval, ezt kevertem össze a vajas krémmel. Lehetett volna keserűbb, kávésabb. Erősebb kávé kell hozzá, és talán több is.
Összeállítás: A tésztalap széleit egyenesre levágtam, a lap felét vonalzóval kimértem, elvágtam. Az alsó lapot egy keretbe helyeztem, rá a krémet. A másik lapot (a simább felét) bekentem kávémázzal, szintén vonlazóval kimértem a szeletek helyét, és 12 darabra vágtam. A tésztadarabokat óvatosan a krém tetejére tettem, és egy éjszakát hűlni hagytam.
Kávémáz: lemérünk 26 dkg porcukrot, ebből két kanállal beleadunk 4 kanál erős feketekávéba. Jól felforraljuk, azután apránként hozzáadjuk a többi cukrot, s egy dió nagyságú vajat.
Nem csalás, nem ámítás, 26 dkg porcukrot tetszettek olvasni. Én szerényen azt gondoltam, fele is bőven elég lesz, de nem. Hogy szép vastag és egyenletes legyen még ezen a nem túl nagyméretű süteményen is, kell hozzá az eredeti mennyiség, de figyeljünk a következőkre: a kávé legyen erős, és picivel több. Forrjon, mikor az első kanál cukor belekerül, és utána is csak kanalanként adagoljuk a cukrot, még a tűzön. A vajat ne sajnáljuk, azt már a tűzről levéve keverjük bele, és menjen azonnal a süteményre, mert nagyon gyorsan köt.
Kner Piroskát Mautner Zsófi is mennybe menesztette itt.
Egyébként már az első oldalon a legszívesebben a keblemre öleltem volna Piroskát ezért a mondatért:
A jó marhahúslevesnek nem az a titka, hogy minél több legyen a hús, hanem az, hogy minél kevesebb legyen a víz.