Más célú felhasználás

Van olyan, hogy marad a pitetésztából, és van kedvem még matatni vele, vagy éppen az a célom az összessel, hogy mutatós kis falatkáim legyenek. Ehhez a pitetésztát kinyújtjuk, és akkora pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, hogy a minimuffin forma (a 24 darabos) hátsó oldalán éppen beférjen 4 mélyedés közé úgy hogy a mélyedések oldalán kicsit felpördüljön. Így olyan kis tésztanégyzeteket kapunk, ami megtart valami szilárdabb tölteléket. Most is van a mélyhűtőben egy dobozzal kisütve, hátha támad valami ihletem.

Legutóbb a család legidősebb tagjának születésnapjára készítettem ilyen falatkákat. Remekül sikerültek (és a pogácsa is), a többit meg fedje jótékony homály.

Kétféle töltelék volt. A fehérebb színűt az alkalom szülte: sült csirkemell, majonéz, túró, zöldpetrezselyem, citromlé, só, bors voltak a fő összetevői. A másik is saját fejlesztés, de az fenn is marad, mert mindenki azt ette, és tényleg ütős.

Kolbászkrém

10-15 dkg puha füstölt kolbászt ( ha csípős, akkor még jobb) az aprítógéppel felvágunk. teszünk hozzá 250 g krémesebb túrót, sót, borsot, köménymagot, őrölt köményt, pirospaprikát és reszelt vöröshagymát. Ezekkel még  jól összeforgatjuk a gépben, hogy egynemű legyen. Inkább álljon meg magában, mint szétterüljön. Kóstoljuk meg, utána adagoljuk a tésztakosárkákba, és díszítsük.

A kosárka ötlete persze Mónié.

Mákos túrós pite

Móniról egyszer regényt fogok írni. Mióta csak a blogját olvasom, úgy érzem, hogy mindenből kihozza a legjobbat. Derűsen felnevelt négy gyereket, az újságírást más foglalkozásokkal váltogatta, számos diplomájának megfelelően. Végül visszanyúlt legelső végzettségéhez, a vendéglátóipari szakközépiskolában szerzett érettségi-képesítő bizonyítványhoz, és cukrászkodni kezdett. Nem is akárhogyan. Tavaly Keszthelyen, a Part kávézóban kóstoltam több süteményét, és utána részletesen le is írtam neki egy levélben, hogy miért tartom a készítményeit kiválónak. Ebből a levélből idézek:

"Tetszettek nagyon a természetes anyagok, a problémátlan ízek, a sok gyümölcs. A készítmények megfelelően vannak sütve, szépen töltve, arányosan és hibátlanul darabolva. Nagy esztétikai hozzáadott érték, hogy a torta tortaként kerül a vendég elé, és nem ragadós papírba csomagolt szeletenként. És bevallom imádtam, hogy ilyen nagyok az adagok."

Akinek ennyi jó kevés, az most figyeljen: Móni megnyitotta saját cukrászdáját Gyenesdiáson, a Madách utca 46-ban. Érdemes körülnézni nála. Ráadásul Móni meg is osztja a blogján a sütireceptjeit, amelyekben nem használ ízfokozókat, tömegnövelőket, és még sorolhatnám. Az ő receptje alapján sütöttem ezt a pitét.


Mákos túrós pite sárgabarackkal

A tésztához összemorzsolunk 10 dkg hideg vajat 15 dkg liszttel és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1-2 evőkanál hideg vizet. Lapos koronggá formáljuk, és folpackba csomagolva 1 órán át a hűtőben tartjuk. Minden egyéb apróságot a tésztakészítésről itt találunk.


A töltelékhez felforralunk 3 dl tejet. Feloldunk benne 15 dkg kristálycukrot és hozzáadunk 20 dkg darált mákot, 1 citrom lereszelt héját és 5 dkg darát. Forrásig kevergetjük, és hűlni hagyjuk. Hozzákeverünk 25 dkg túrót. 3 tojás fehérjét 5 dkg cukorral felverünk, és óvatosan a kihűlt máktöltelékhez keverjük. Az előkészített pitetésztát kinyújtjuk, a formába simítjuk, és beleöntjük a tölteléket. 6-8 darab sárgabarackot cikkekre vágunk, és sűrűn a töltelékbe nyomkodjuk. A barackok kilátszó felszínét megkenjük baracklekvárral. A pitét 180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük.

Móni elősüti a tésztát, és lehet, hogy nagyüzemben így egyszerűbb, de a háztartási tűzhely sütőjében az alsó sínen, az előmelegített nagy gáztepsin sütve a tészta is átsül.

Gondolkoztam még a kimaradt 3 tojássárgán, de oda jutottam, hogy ezek nélkül lesz a töltelék igazán krémes és nem tésztaszerű.

Meggyes rácsos

Nem gondolom magamról, hogy különösebben ügyes volnék, abban az értelemben, hogy a kézügyességem átlagos. Ezért örülök a piteműfajnak, mert kevés hókuszpókusszal lehet nagyon szép dolgokat létrehozni, amelyek természetesen néznek ki. Nincsenek fölösleges cirádák. Az általam elfogadott díszítésekbe még bőven beleférnek a pite tetejére tett rácsok. Ilyeneket sokféle sütemény tetejére lehet tenni, és a legelfogadottabb készítés módjuk a sodrás: egy gombóc tésztát két tenyérrel addig sodrunk, míg hosszú szalaggá nem alakul. Ez egyúttal a pitetészta halála is, tehát más módszerhez kell folyamodni, ami nem gyötri meg annyira a tésztát. Például kinyújtani, és pizzavágóval csíkokra vágni, és úgy tenni a pitére. Ez szép-szép, de ezt még lehet fokozni, ha a rácsok össze is vannak fonva. Nem egyszerű fonogatni mert ugyanaz lesz a végeredmény, mint a sodrásnál, szétesik a tészta.

Linda Lomelino pitékről szóló könyvében ajánl egy gyorsan elsajátítható módszert a fonásra. Ő sokat alkalmazza ezt, a mintát különböző szélességű tésztacsíkokkal változatossá téve. Nekem ez az első próbálkozásom vele.

Rácsos meggyes pite

A tésztához összemorzsolunk 10 dkg hideg vajat 15 dkg liszttel és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1-2 evőkanál hideg vizet. Lapos koronggá formáljuk, és folpackba csomagolva 1 órán át a hűtőben tartjuk. Minden egyéb apróságot a tésztakészítésről itt találunk. Ha ekkora mennyiségből indulunk ki, használjunk egy kisebb piteformát. Ha a szokásos méretet szeretnénk készíteni, akkor másfélszeresére növeljük meg a tészta mennyiségét.

Kb. 1 kg meggyet kimagozunk, és 2-3 evőkanál cukorral összekeverjük. Állni hagyjuk több óráig, de akár egy éjszakán át is a hűtőben. Felhasználáskor a keletkezett levet leszűrjük. . A tészta kétharmadát kinyújtjuk, és a piteformába simítjuk. Rászórunk 1 evőkanál tápiókát, és beletesszük a meggyet. Tehetünk a meggy közé csoki vagy marcipándarabokat.

A rácshoz a maradék tésztát kinyújtjuk ugyanolyan vastagra, mint az alját. 8 egyforma hosszúságú csíkot vágunk belőle, amelyek átérik a tálunkat. Ezek közül négyet a tésztára helyezünk, és gondolatban balról jobbra megszámozzuk őket. Ezután a következőképpen járunk el:

a)  a 2. és 4. csík felőlünk lévő végeit felhajtjuk majdnem a tészta közepéig, és a pitére helyezzük az ötödik csíkot. A felhajtott tésztákat visszaengedjük

b)  most az 1. és 3. csíkot hajtjuk fel, de csak addig, míg a keresztbe tett tészta engedi. Ide tesszük a hatodik csíkot, és a felhajtott tésztaszálakat visszatesszük

c)  most a tál szemben lévő oldalán folytatjuk. Az 1. és 3. számú csíkot magunk felé hajtjuk a tál közepe felé és a hetedik tésztadarabot ráhelyezzük. A felhajtott szálakat visszahajtjuk.

d)  a 2. és 4. csík következik. Ezeket a keresztben lévő tésztacsíkig tudjuk felhajtani, és ide tesszük az utolsó, nyolcadik darabot, majd a fel hajtott tésztacsíkokat visszahajtjuk.

Kész a rács. Egyes helyeken pont átéri a tálat, egyes helyeken lelóg. Ezeket vágjuk le, és a széleket csinosan rendezzük el. Lekenjük a rácsot a maradék enyhén felvert tojásfehérjével, és a pitét 180 fokon megsütjük. Kihűlés után megszórjuk porcukorral.

Ha 8 papírcsíkkal egyszer kipróbáljuk a fonást, rá fogunk jönni, hogy egy kicsit sem bonyolult.

Paul Auster: 4 3 2 1

Januárban vettem meg az Amazon Kindle Store-jában, és június közepén fejeztem be. Igaz, hogy angol nyelvű e-könyvben 768 oldal, a magyar változat pedig nyomtatva 780, de ilyen méretű fiction szöveggel maximum két hét alatt végezni szoktam, ha érdekel. Ez pedig érdekelt, de nagyon. Mégis, volt amikor letettem egy hónapra, vagy éppen azon gondolkodtam, hogy az e-könyv olvasót szeletelem föl kétcentis csíkokra, hogy ne is tudjam még egyszer a kezembe venni. Paul Auster nagyregénye nem könnyen adja meg magát, nagyon koncentrálni kell a cselekmény fordulataira, a különböző szereplők különböző történetszálaira, és küzdeni azzal a kérdéssel, hogy mi végre is ez az egész. Nem a regény, hanem az élet, a főhős élete. De a végén (majdnem) minden kiegyenesedik.

Paul Auster úgy kezdte, mint minden nagy író. Fiatalon megírta korszakos regényét, a metafikciót megújító New York trilógiát, amelyben egy klasszikus detektívregény története fordult vissza önmagába. Ezután jött a többi, jól olvasható Auster regény furcsánál furcsább irreális figurákkal, amelyek éppen ezért voltak hihetőek és szerethetőek, de a könyvek alatt nem szakadt be az asztal. Egyik húzta magával a másikat, ha megjelent egy új, azonnal megvettem, és még olyan nagyokat nem is csalódtam. Kedvencem a Brooklyni balgaságok, ahol a legnagyobb emberi gyarlóság a jóság, és ez súlyos büntetést érdemel: az ikertornyok lerombolását.

Auster 1947-ben született. Hetven felé itt volt az ideje az igazi nagyregénynek, ami igazolja az előző sikereket, és véglegesíti a helyét a legnagyobbak között. Egy darabig, mondjuk, a 750. oldalig azt gondolhatjuk, hogy Auster visszatért a regénykezdetekhez. Látszólag visszanyúlik a regény defoe-i, dickensi alapjaihoz, de az utolsó oldalakon ismét megjelenik a saját farkába harapó kígyó, az író, aki maga is szereplője a műnek, és irányítója az eseményeknek, amelyek csak látszólag véletlenszerűek. Megértjük a címet, megértjük, miért alakult úgy a figurák sorsa, ahogy, és rájövünk, nem tudjuk, hol rejtette el Auster a saját magára vonatkozó, életrajzilag hiteles elemeket, csak egy a biztos: ki az író, aki megírja ezt a történetet.

Az amerikai címlap

Amely igazából négy történet, egy Ferguson nevű fiúé, aki Austerrel egyidős, és az élete főleg Auster élete színhelyein zajlik. A rövid bevezető után 1.1, 1.2... jelű fejezetek írják le a párhuzamos életeket. Ugyanazok a helyszínek: New Jersey kisvárosai, New York és Párizs. Ugyanaz az időtáv: 1947-től 1970-ig.

A négy Ferguson életében ugyanazok a szereplők. Az érzelemgazdag és tehetséges Rose, aki minden változatban "elég jó" anyja Fergusonnak. Stanley, az apa, aki üzletemberként a világot is racionálisan nézi, és Rose-hoz és Fergusonhoz való viszonyát a művészi tehetséggel kapcsolatos enyhe ellenérzés jellemzi.  Rose és Stanley törékeny viszonya hol túléli, hol nem, az elébük kerülő viszontagságokat. Feltünnek Rose szülei. Rose mesterének családja kap meghatározó, vagy éppen marginális szerepet, de Amy, az okos, de nekem érzelmileg hidegnek tűnő Schneiderman-unoka minden változatban kulcsszereplő. Rajtuk kívül szerelmek és barátok sora egészíti ki az óriási tablót, ami a hatvanas évek Amerikájáról készül.

A magyar címlap

A négy Ferguson különböző utakat jár be, amíg teheti, de a tehetség mindegyikükben közös. Ezért is leplezi le önmagát az író a könyv végén, hogy végre megírhassa ezt a sokszínű történetet.

Az a tervem, hogy előveszem a magyar változatot is, és azt már úgy olvasom végig, hogy egymás után végigkövetem egyenként mind a négy történetet, és a legfontosabb momentumokra koncentrálok: Ferguson és az apja viszonyára, az írói tehetség kibontakozására, az Amy által okozott károk felmérésére. Biztosan fogok új dolgokat találni, de nem sietek.

Nem akarom senkinek az élvezetét elrontani azzal, hogy olyan fordulatokat árulok el, melyeknek a megismerése a regény minden olvasójának meglepetést fog okozni. Érdemes rászánni a könyvre heteket, vagy hónapokat. Magyarul egyetlen fanyalgó kritikát olvastam csak a könyvről, de én meg vagyok arról győződve, hogy a 4 3 2 1 a XXI. század egyik nagy amerikai regényeként fog fennmaradni.

Ha valakinek nem igazán ismerős a metafikció fogalma, annak figyelmébe ajánlom Julio Cortázar Összefüggő parkok című  egyoldalas novelláját. Minden tudományos definíciónál jobban megérthető belőle a lényeg.