A Readly applikáció révén az összes fancy főzős ujságot el tudom olvasni. Még mindig tetszenek a régi kedvencek, de a legszívesebben a Guardian szombati mellékletét, a Feast nevűt nyitom meg.
Nem túl nagy terjedelmű, mértéktartóan fotózott, és teljes mértékben a hétköznapi konyhára fókuszáló kiadvány. Visszatérő szereplők és rovatok vannak. Mióta én olvasom, mindig Yotam Ottolenghié az első három oldal, amelyeket, bevallom, szinte csak átfutok, mert három tizenöt hozzávalós receptnek már az elolvasása is próbára tesz, az elkészítésére pedig nem is gondolok. A többiek viszont nagyon is érdekelnek. Mindenki valamilyen egyéni koncepció alapján választ könnyen elkészíthető, sok zöldséget tartalmazó recepteket, vagy a rovat adja meg a témát. Kb. egy éve fut az egyfontos receptek rovata, a kamrából kikerülő hozzávalókkal, és minden számban van fázisfotós leírás valamelyik alaprecept tökéletessé tételéről. Koktélok, hozzávalók bemutatása, rendszeres publicisztika az olasz konyháról, Grace Dent vitriolos étteremkritikái, sok érdekes tartalom. Két nagy kedvencem Thomasina Myers és Joe Woodhouse.
Ma Ravneet Gill egyszerű desszertjét választottam, amihez, csodák csodája, volt itthon minden.
Fehér csokis desszert sült őszibarackkal (4 főre, vagy 2 főre bőségesen):
1 dl tejszínt 1 evőkanál mézzel felforralunk. 5 dkg fehércsokit egy tálba teszünk, és a forró keveréket ráüntjük. Pár perc állás után kis habverővel símára keverjük, és ha lehűlt néhány órára hűtőbe tesszük. 2 őszibarackot félbe vágunk, a magját kivesszük és egy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, húsával felfelé. A négy fél barackon elosztunk 1-1,5 evőkanál cukrot, és mindegyiket meglocsoljuk bodzaszörppel. 180 fokos sütőben 15-18 percet sütjük. Hűlni hagyjuk, és ekkor húzzuk le a héját, és a fél barackokat háromfelé vágjuk. Kis tálakba elosztjuk a csokikrémet (inkább öntet állagú), és rátesszük a sült barackokat.
Nektarinnal is működik.
