A Guardian az egyik januári hétfőn arra bíztatta az olvasókat, hogy ízesítésre ne csak sót használjanak, és különböző ízesítőszereket ajánlott, hogy felrázza őket a téli dermedtségből. A huszonkét javaslat között vannak fűszerek, fűszerkeverékek. házilag elkészíthető, vagy készen kapható ételízesítők. Otthon készíthetünk például szárított csirkebőr-port, vagy porított sült hagymát, esetleg a kevésbé kalandvágyók gremolátát is. Készen vásárolhatjuk az ismertebb keverékeket, mint a za'atar, a kínai ötfűszer-keverék, és lehet barátkozni teljesen ismeretlen dolgokkal, az achar masalával, a sichimi togarashival, a yajival, vagy a furikakéval. Ezek ismert fűszerek keverékei, de a sal de gusano az agavén élősködő hernyók megsütött lárváiból, chiliből és sóból áll. Vannak szólisták is, például az egyre népszerűbb római kömény, vagy a szumák, és nem hiányzik a pirospaprika sem. Mégis ebben a részben először a csípős spanyol agridulce szószt említik, amit egy ismert séf tojásra, krumplira, és polipra locsol. Az őrölt pirospaprikát a Carpathia című szakácskönyv szerzője, Irina Georgescu használja, aki szerint ez a a román konyha egyik kedvenc fűszere, ő maga krumplisalátára, sült halra, sült zöldségre teszi, akár só helyett is. Azután vége is.
Itt olyan érzésem volt, mintha feltámadtak volna a nyolcvanas évek, amikor a magyar konyha világhírű volt, legalábbis Magyarországon. Hol is vagyunk jelenleg? Még mindig ugyanott?
Megnéztem az amazonon az említett könyvet, és valami sugallatra egy magyar oldalon is, és kiderült, hogy itthon is megjelent Kárpátok ízei címmel, a HVGkönyvek kiadásában. Sőt megvette a helyi könyvtár, és hamarosan a kezemben volt a nagyon szép külsejű könyv, és belelapozva megállapítottam, hogy a tavalyi év talán legszebb szakácskönyve, hangulatos képekkel, jó tördeléssel. A tartalma még jobb. Mindennapi román receptek vannak benne, de fogalmazhatnék úgy is, hogy erdélyi receptek, és akkor sem tévednék nagyot, ha azt mondanám, magyar receptek. Pacallevesnek nyoma sincs, de van töltött káposzta, fonott kalács, sósrúd, dobostorta, rántott palacsinta, fasírt, mézes krémes.
Az angol változat három kategóriában is a legnépszerűbb 100-300. közötti helyen van az amazon bestsellerlistáin, vagyis nagy siker. Itt kell föltennem azt kérdést, hogy milyen esély lenne egy hasonló magyar szakácskönyv megjelenésére a nemzetközi piacon? Tudom, hogy ez nem egyszerű, kellene hozzá Nagy-Britanniában valaki, aki népszerűsítené valamilyen módon a magyar konyhát, egy jól menő étteremben, mondjuk. Kellene még egy kiadó, aki beruházna a szakácskönyvbe, ami valljuk be, lutri, vagyis kevés esély van rá.
Azután eszembe jutott, hogy van ilyen könyv, hasonlóan szép és igényes, de nem biztos, hogy kikerült a nemzetközi piacra. 2015-ben adta ki a Libri Mautner Zsófi angol nyelvű szakácskönyvét Budapest Bites címmel. Ebben a jó polgári konyha receptjei vannak, és van egy párdarabja, az Ungarische Küche, amit Bereznay Tamás írt, és Németországban van forgalomban.
Már várom egy-két éve, hogy Mautner Zsófi előálljon egy olyan szakácskönyvvel, amiben a legegyszerűbb parasztételek vannak. Ennek látom a jeleit a receptjeiben, és az érdeklődésében is, de talán úgy, érzi, hogy még nem jött el az ideje. Ha a helyében lennék, ötvözném a hagyományost a legújabb trendekkel egy szezonális recepteket tartalmazó, bárhol hozzáférhető alapanyagokra épülő flexitáriánius szemléletű szakácskönyvben, jó fotókkal, és mondjuk az Alföld képeivel. Még bármi megtörténhet, akár ezzel a még nem létező könyvvel is.
A Kárpátok ízei szoros olvasása kimutatta, hogy mindössze három recepthez használt pirospaprikát a szerző. Ezek a következők: muszaka, mics, húsos-gombás lepény.
