Titkos összetevő

 A déli féltekén most van tél, így nem véletlen, hogy az Australian Women's Weekly masszív húsételeket közöl júliusban, csupa téli hozzávalóval. Nem tudtam ellenállni az egyik receptnek, és ismét ráébredtem, hogy az igazi kedvenceim azok az ételek, ahol a szükséges titkos összetevő az idő. Ezekben a receptekben nemcsak összedobálnak dolgokat, hirtelen kisütik, vagy nem, és kész az egészséges étel. Itt órákig tartó főzésről van szó a legtöbb esetben, miközben a hozzávalókból, amelyeknek a száma korántsem végtelen, létrejön egy új minőség.

Erről egy újabb dolog jutott eszembe. Ha végignézünk a szakácskönyv kínálaton, akkor többségükben vannak azok, amelyek azt ígérik, hogy gyorsan elkészülnek a bennük lévő receptek. Vagy legalább van egy fejezet, amiben ilyen ételek vannak. Milyen jó lenne egy olyan könyv, ahol bevallottan hosszan készülő fogások találhatóak. Talán én betölthetném ezt az űrt...

Egy csomó bloggernek jelent meg már szakácskönyve. Miért ne lehetne az enyémnek az a címe, hogy a Titkos összetevő? El is kezdem a szerkesztését hamarosan.

Kolbászos sertésdagadó lencsével (4 személyre):

Egy kb. 60 dkg-os sertésdagadó darabot befűszerezünk sóval, borssal kakukkfűvel. Átkenjük napraforgóolajjal, és felgöngyöljük úgy, hogy 4 darab babérlevelet dugdosunk közéjük. Egy éjszakát állni hagyjuk. Másnap egy széles és lapos vaslábasban napraforgóolajat hevítünk, és a dagadót két darabra vágva mindkét oldalát pirosra sütjük. A húst kivesszük, és 1 fej apróra vágott vöröshagymát dínsztelünk meg az olajon egy kevés sóval. Hozzáadunk 2 gerezd apróra vágott fokhagymát, de ezzel már csak egy percig pirítjuk. Adunk hozzá 3 db szeletelt répát, 2 ág apróra vágott szárzellert és 1 felaprított zöldpaprikát. Néhány percig pároljuk, majd kb. 1,5 dl fehérborral felengedjk, és egy kicsit kiforraljuk, miközben felkapargatjuk az edény aljára tapadt kis pörköket. Hozzáöntünk 1 doboz aprított, vagy hámozott paradicsomot és fél doboz vizet. Visszatesszük a mártásba a húsokat, 1 szál megszurkált sütőkolbásszal együtt és forrás után kis lángon pároljuk 2,5-3 óráig. Ha kész, a húsokat és a kolbász feldaraboljuk, és rizzsel meg lencsével tálaljuk.

Lencseköret: 20 dkg megmosott lencsét 1 gerezd fokhagymával és 1 babérlevéllel 25-30 perc alatt puhára főzünk. Sózzuk, borsozzuk, és állni hagyjuk, míg a hús fő. Az ízesítőket kidobjuk, és a leszűrt lencsét olívaolajon átmelegítjük. Ízesítjük citromlével és apróra vágott zöldpetrezselyemmel.

My secret ingredient is time.

#30 könyv / 25: Kedvenc női szereplőm

 Rhoda lesz az, Virginia Woolf Hullámok című regényéből.

Igaz, hogy egy díjnyertes dolgozatban hosszan érveltem amellett, hogy Rhoda nem önálló szereplő. Úgy gondolom, hogy a három nőalak a regényben kiábrázol egy komplett női képmást, amelyben Susan az anya, Jinny a női szexualitás megjelenítője, és Rhoda a nemtől független, önmagát kereső legbelsőbb én. 

A társammal egyidőben voltam terhes

Az Observer múlt vasárnapi száma jelentette meg Sheelagh Stewart történetét a gyermekei születéséről.

Sheelagh és Kathleen Zimbabwéban ismerkedtek meg, ahol mindketten önkéntesként dolgoztak a kilencvenes évek elején. Már élettársakként tértek vissza Nagy-Britanniába. Boldogok voltak, de négy év múlva egy fiatal rokonuk meghalt autóbalesetben, és a tragédia felerősítette a gyerekvállalás iránti vágyukat. Miután megvizsgálták a lehetőségeiket, leküzdhetetlen akadályokkal találták szembe magukat, hiszen még érvényben volt a 28. cikkelyként elhíresült törvény, amely tiltotta a homoszexualitás támogatását.  

"A háziorvosunk elmagyarázta - meséli Kathleen - hogy míg a házaspárok esetében az egyik fél terméketlensége megfelelő indok a kezelés megkezdésére, a leszbikus párok erre nem jogosultak. Megnéztük a magánklinikákon elérhető lehetőségeket, de azok olyan sokba kerültek, hogy elkezdtünk egy listát írni a lehetséges spermadonorokról. Nagyon személyes és összetett döntés volt megkérni valakit arra, hogy egy másik család gyerekének a nemzője legyen. Úgy alakult, hogy egy heteroszexuális pár, akiket ismertünk már egy ideje, és a közelben laktak, kész volt segíteni. Mindketten szerettünk volna gyereket ugyanattól az apától, és John beleegyezett, hogy a donorunk lesz, és később is részt vesz a gyerekek életében, mint biztos férfi  szerepmodell."

A próbálkozás házilagos kivitelezésben folyt. John kis üvegekben szállította az alapanyagot hosszú hónapokig a megfelelő napokon. Kathleen próbálkozott először, de egy év után sem esett teherbe. Sheelagh átvette tőle a feladatot, és ekkor jöttek a meglepetések.

"Három hét múlva Kathleennek kimaradt a vérzése - folytatja Sheelagh az Observer cikkében - és elvégzett egy terhességi tesztet, arra számítva, hogy most is csalódni fog. A teszt pozitív volt. Megbűvölve meredtünk a kék keresztre. Még hat tesztet csináltunk, és mind poziziv lett. Végre terhesek voltunk. Ugyanakkor az én melleim is fájni kezdtek, de arra gondoltam, hogy ez most biztosan nem történik meg. Két hét múlva én is csináltam egy tesztet, és kiderült, hogy ismét terhesek vagyunk. Amikor megláttuk a kék csíkot, ujjongani kezdtünk. A Föld egy kicsit megbillent a tengelyén. Boldogok voltunk, de aggódtunk, hogyan fogunk ezzel az egésszel megbirkózni. A terhességeink első három hónapja elég sűrű volt: Kathleen délelőtt hányt, én délután.  De azután minden gyönyörű lett. Éjszakánként összebújtunk, és mindkét oldalon egy baba rugdosott.

Már csak tíz nap volt hátra az én szülésem kitűzött időpontjáig, amikor Kathleenek elment a magzatvize, és berohantunk a kórházba, olyan nélkülözhetetlen dolgokkal a táskánkban, mint megnyugtató zene, energiadús élelmiszerek és pótpárnák. A személyzet körültekintően hozott nekem is egy matracot, hogy Kathleen mellett lehessek. Három nap múlva sürgősségi császármetszést hajtottak végre rajta, és én is a műtőben voltam, amikor a lányunk, Ruth megszületett. Amikor a baba felsírt, megindult a tejem, összemaszatolva az ingem. Kathleen és Ruth egy héttel azelőtt jöttek haza, hogy császármetszéssel én is világra hoztam a fiunkat, Seant."

Sheelagh és Kathleen élete ettől kezdve éppen olyan volt, mint bármelyik kétgyerekes családé. A gyerekek keresztnevükön szólították az anyáikat. Nagyon büszkék voltak, amikor az iskolai családfa-rajzolásnál ők két anyát tudtak feltüntetni.

A két anya mindkét gyereket a sajátjának érzi, és nem értik, amikor az emberek megkérdezik, hogy melyikőjüknek melyik az igazi gyereke. John, a spermadonor, ma is a barátjuk. A gyerekek most huszonöt évesek, és remekül megállják a helyüket az életben.

Anna Derig jegyezte le a történetet.