2021. augusztus 29., vasárnap

Kistermelői zöldségek

Nehezen tudnám leírni, mit éreztem, amikor elkezdtem felhasználni a zöldségeket, amiket egy volt kolléganőmtől vásároltam, aki őstermelőként zöldségekkel foglalkozik. Először is a frissességük nyűgözött le, azután a fajták sokfélesége, a színeik gazdagsága, végül az ízeik mélysége. Nagyon örülök, hogy felújítottuk az ismeretségünket, és ezzel igazolva is láttam, miért hagytam fel a piacra járással. Az Alföld közepén a piacon ugyanazokat az agyonvegyszerezett, génkezelt egyenzöldségeket lehet kapni, mint a szupermarketekben. 

Vásároltam paradicsomot, zöldpaprikát, mindegyikből legalább ötfélét, meg különböző színű és méretű feszes padlizsánokat. Az első menetben készült tarhonyás lecsó paradicsom és paprikasalátával, utána pedig a kedgeree vegetáriánus változata Hugh Fearnley.Whittingstall nyomán. 













A kedgeree a Downton Abbey-szerű arisztokrata körök egyik kedvenc reggeli meleg étele volt, némi indiai beütéssel, rizses füstölt hal curryvel fűszerezve, a tetején tojással. A vegetáriánus változatban a füstölt halat sütőben sült padlizsán helyettesíti.

Vegeree (2 személyre):













Kifőzünk 10 dkg rizst, vagy bő vízben, vagy kevés olajon dupla mennyiségű vízzel megpároljuk. Úgy vágunk fel vékony cikkekre 1 fej salotta* vagy vöröshagymát, hogy a cikkek egyben maradjanak. Méretüktől függően 1 nagy, vagy több kisebb padlizsánt félbe, vagy négybe vágunk, és 1 cm vastagra felszeletelünk. A zöldségeket egy sütőpapírral bélelt tepsire terítjük egy rétegben. Sózzuk, borsozzuk, és beszórjuk curryvel, de én most inkább garam masalát választottam. Öntünk rá napraforgóolajat, összeforgatjuk, és 190 fokos sütőben, időnként megkeverve 40 percig sütjük. Ha kész, összekeverjük a kifőtt rizzsel, és jól megborsozzuk. Félbevágott félkemény, vagy keménytojásokkal tálaljuk, önállóan, vagy köretnek. Adhatunk hozzá a sütéskor darabolt cukkinit, vagy a rizshez zölrdborsót is. Melegen, hidegen is jó. 

*Salottahagymám is csak úgy van, hogy egy másik kolléganő időnként megajándékoz pár darabbal, amit ő maga termelt.

2021. augusztus 23., hétfő

Lekvárfőzés

 Lekvárt mindig főztem, és mindig befőzőcukorral. Igazán nem voltam elégedett soha, mert a lekvárok állaga gyakran nem stabil. Viszont a hagyományos módszerbe (főzés, kavargatás a végtelenségig) nem akartam belevágni, mert sok bizonytalansági tényezőt láttam: leég, oxidálódik, vagyis elveszti a színét, táplálkozási értékét. Most sikerült összekombinákni egy olyan módszert, ami talán mindkét módszerből az előnyöket használja fel. Az első rész Mautner Zsófi gyümölcsöntetéből származik, a második pedig a Mein Landrezept folyóirat leírásának egy részét használja fel. Eddig jó.

Szederlekvár (tetszőleges mennyiségre):













A szedret leszárazzuk, megmossuk. Egy tűzálló tálban összekeverjük 3 evőkanál mézzel, és 3 evőkanál vízzel és 200 fokos sütőben 25 percig sütjük. Miután valamennyit hűlt, szitán áttörjük, hogy a magok visszamaradjanak. A gyümölcspépet megmérjük, összekeverjük ugyanannyi kristálycukorral és lassú tűzön kb. fél óráig főzzük. Forrón üvegekbe töltjük, fejjel lefelé állítjuk pár percre, utána kidunsztoljuk.

Dunsztolás alatt azt értem, hogy újságpapírba csomagolva párnák és takarók között hagyjuk kihűlni. Még nem mertem kipróbálni a mosogatógépben fejjel lefelé végigfuttatott 70 fokos programot. Talán legközelebb.