Az igazi magyar gulyás

 Külföldi főzős magazinokban és honlapokon többször lehet találkozni az igazi magyar gulyás (ami tkp pörkölt) receptjével. Van bennük sok hiteles dolog, de igazából a mienkétől különböző ízlést tükröznek. Sajnos, ezen az oldalon már nem látható Jamie Oliver paprikás sertésraguja, ami egészen finom volt, de annyi szaftot produkált, hogy még tésztaszósznak is lehetett használni a maradékot. 

Legutóbb a novemberi Olive magazin állt elő a kiadós marhagulyás receptjével, és a leírásban már egyértelműsítik is, hogy itt egy raguról van szó. Betű szerint követtem a leírást, és sem a füstölt paprikánál, sem a fehérbornál nem remegett meg a kezem. Sőt az olívaolajat is szemrebbenés nélkül hozzáadtam. Nagyon jó ötlet a sütőben készítés, tényleg porhanyós lesz a hús, viszont erősen túlteng az ételben a paradicsom, és a kápia/paradicsom/kaliforniai paprika. Ebből a saját gyakorlatunk szerinti mennyiség továbbra is elegendő, ha nem akarunk egy sűrű paradicsomszószban úszó zöldséges marharagut, ami ugyan jó ízű, de nem pörkölt.

Marhagulyás (3 személyre):

Nagyobb darabokra vágunk 60-70 dkg marhalábszárat, vagy más pörköltnek való húst, besózzuk, és 2 evőkanál olívaolajon több részletben elősütjük. Kiszedjük egy tálra a húsdarabokat. 1 fej vékonyra szelt vöröshagymát egy csipet sóval a maradék olajban kb. 20 percig dínszteljük. Hozzáadunk 2 gerezd finomra vágott fokhagymát, és egy percig pirítjuk. Hozzáadunk 1 evőkanál sűrített paradicsomot, 1 evőkanál pirospaprikát, 1 evőkanál füstölt paprikát, és 1 teáskanál őrölt borsot. Beleöntünk 2 dl fehérbort, és ezzel is forraljuk, majd hozzáadunk 1 doboz  400 gramos aprított paradicsom konzervet, és 500 ml alaplevet, vagy vizet. Visszatesszük a húsdarabokat a szaftba, felforraljuk, lefedjük, és 170 fokos sütőben 90 percet sütjük. Ekkor kivesszük, belekeverünk 3 darab karikára vágott tetszőleges fajtájú piros színű paprikát, és további 90 percre visszatesszük a sütőbe. Tálaláskor petrezselymet teszünk a tetejére, és 1 evőkanál tejfölt. A körete rizs, vagy szélesmetélt.

Nokedlit azért én sem akartam.

Vörös veréb maraton 3. Dijoni mustáros marharagu

Tavaly két bejegyzés után félretettem ezt a projektet, de nem feledkeztem el róla. Többé-kevésbé azt is eldöntöttem, hogy a sorozatot nem is olvasom tovább, míg a kiválasztott receptek többségét meg nem főzöm. Ez az étel Jean-Jacques dijoni mustáros marharaguja néven szerepel. Nagyon ismerős étel, a vadas marha közeli rokona.

Mustáros marharagu (2 személyre):

4 szelet marha fehérpecsenyét sózunk, borsozunk, olajjal megkenve egy éjszakát állni hagyjuk. Serpenyőben a hússzeleteket pirosra sütjük, és kiszedjük egy tányérra. A serpenyőben maradt megpirult maradékot kevés fehérborral feloldjuk. Egy lábasban zsíron megdinsztelünk 1 fej apróra vágott vöröshagymát kevés sóval. Adunk még hozzá 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, de ezzel már csak egy percig pároljuk. Felöntjük a boros keverékkel és beletesszük az átsütött hússzeleteket is. Teszünk hozzá 1 karikára vágott zöldpaprikát és 1 darabolt, hámozott paradicsomot. Lassú tűzön pároljuk, ha szükséges adunk hozzá egy kevés vizet. Ha a hús puha, behabarjuk 1 teáskanál liszt, 2 teáskanál mustár és 2 evőkanál tejföl keverékével. 1 szem kockacukor, vagy édesítőszer kiegyenlíti az ízeket. 

Tésztával, rizzsel tálaljuk.