Ezt a tésztát anyukám 10-20-30 tésztának hívta, és egy időben szívesen sütötte a legegszerűbb formájában, amit keresetlenül úgy hívtunk otthon: kerek, lapos, lekvárral összeragasztva. Amikor az önálló háztartásomban először akartam sütni, egy pillanatra zavarba jöttem, hogy melyik alkotórész melyik is? A 30 nyilván a liszt, de a másik kettő? Végül arra jutottam magammal, persze tévesen, hogy a 20 a cukor, 10 a vaj, de ezen kevesebbet izgattam magam, mint azon, hogy mitől fog felfújódni. (Semmitől, süsü keselyű.) Szóval még egy kis sütőport is tettem bele. Úgy emlékszem nem fogyott el...
Később persze valaki értelmesen elmagyarázta, hogy 30 a liszt, 20 a vaj, a 10 pedig bármi lehet. Abban a receptben, amit már elég régóta használok 15 dkg a liszt, 10 dkg a vaj, ehhez jön 1 csipet só, 1 tojássárga és 2 vagy 3 evőkanál hideg víz. A hideg a bűvös szó, készítés előtt a vajat meg egy pohár vizet mindig beteszem egy időre a mélyhűtőbe. Ha valaki olvasta az elmúlt év agyonhájpolt regényét, Joyce Maynard: Nyárutó című könyvét, az egész jó ötleteket kaphat a pitesütést illetően.
Ez a galette attól lett duplán gyümölcsös, hogy egy nagyon jó ötletet láttam a kizárólag bogyós gyümölcsös recepteket tartalmazó könyvemben. Vagyis kinyújtjuk a tésztát, megszórjuk 2 evőkanál keményítő és 2 evőkanál barna cukor keverékével, megszórjuk, kirakjuk gyümölccsel, a széleket felhajtjuk és megkenjük tojásfehérjével, kicsit megszórjuk cukorral. Eddig rendben. 180 fokon sütjük, míg a tészta szép színt kap. Amint kijött a sütőből, a szabadon maradt részét kirakjuk friss bogyós gyümölccsel, ami a forró tésztán egy kicsit megroggyan, de mégis nyers marad.
Dupla réteg gyümölcs lesz, amiben jól keveredik a sült gyümölcs íze és a nyers frissessége.
Innen jött az ötlet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése