A legutóbbi ajánlat: gabonasaláta, recept nélkül. Valahogy így kezdődik: hazamégy a munkából, feldobod főzni a gabonát, közben megpárolod a zöldségeket, elkészíted a vinaigrette-et, és már kész is. Valahogy így is történt. De. Az egyszemélyes adag salátához sikerült összekoszolni két vágódeszkát, egy fazekat, egy serpenyőt, a levesszűrőt, két tányért, plusz a közepes tálat, amiből megettem. Egy tálcát, amin kihűtöttem és leszárítottam a rizst. Még szerencse, hogy a vinaigrette készen volt a hűtőben, és nem volt szükség még egy deszkára, meg a rázóedényre, és elég volt egy darabolókés meg egy villa. De lehet, hogy az kettő volt. Mindenesetre, miután vacsora közben idegkisímító gyanánt végignéztem egy korai Vészhelyzet-epizódot, a konyhában a hétköznap estékre nem igazán jellemző csatatér fogadott. Miközben bepakoltam a mosogatógépbe, ismét eldöntöttem, hogy hétköznap nem főzök. Esetleg csak krumplis tarhonyát. Az megvan egy lábossal meg egy vágódeszkával, ráadásul otthonos, jóízű, kiadós, igazi comfort food és még G. is szereti.
A kép a Food52 oldaláról való.
Ja, és a recept: kifőzünk egy zacskó barna rizst sós vízben. Közben olívaolajon megpirítunk egy karikára vágott kisebb cukkinit, beszórjuk olasz fűszerkeverékkel. Ugyanebben a serpenyőben átsütünk néhány szelet halloumi sajtot, vagy a megfelelő mutációt. Félbevágunk 10-12 szem koktélparadicsomot, felszeletelünk fél kígyóuborkát. A kihűlt rizst összekeverjük a zöldségekkel, egy csokor apróra vágott zöldpetrezselyemmel és 2 evőkanál vinaigrette-tel. A tetejére tesszük a sajtot.
Majd egyszer leírom a különösen jóízű vinaigrette-et is, amit a könyvesboltban memorizáltam orvul, és azóta mindig tartok a hűtőben egy üveggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése