Margit hercegnő a királyi család félig-meddig elfeledett tagja. Hogy ennek mi az oka, lehet találgatni, de főleg az, hogy nem hagyott maga után semmit, ami említésre méltó lenne*. Sok rossz döntést hozott, nem nagyon akart az udvari protokollba belesímulni, és szeretett nyilvánosan kellemetlen helyzetbe hozni másokat.
Legújabb kedvencemről például így nyilatkozott, a könyv szerint:
"Külön az ő részére koronázási csirkesalátát készítettek.
- Úgy néz ki, mint a hányás. - állapította meg."
A képzelt eseményekről szóló fejezetek a kedvenceim. Margit hercegnő Picassóhoz megy hozzá. Két gyermekük születik, de viharos néhány év után elválnak. (Mint igen kis tehetségű művész férjével.) Margit hercegnő úgy dönt, lemond királyi privilégiumairól és hozzámegy húsz évvel idősebb szerelméhez, aki kapitányi rangban királyi udvaronc volt. Franciaországban élnek, félig-meddig száműzetésben, két gyermekük születik, de néhány év múlva elválnak. (A szerelem igaz volt, a lemondás nem. Igen nagy port kavart a történet az ötvenes években Angliában.) Margit hercegnő trónra kerül. (Születésekor negyedik volt az örökösödési sorban, halálakor a tizenegyedik). Képzeletbeli Ezüst Jubileumán, 25 év uralkodás után karácsonyi beszédében többek között a következőket mondja:
"A saját évem enyhén szólva fárasztóra sikeredett, de mit is várhattam volna. Ide-oda és mindenhova elrángattak az Ezüst Jubileum ünneplésére hivatkozva. Ha még egy tál koronázási csirkesalátát meglátok, nem marad más lehetőségem, mint az üvöltés."
Ebből csak azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az étel visszavonhatatlanul a posh kategóriába került, holott egyáltalán nem az.
*Mondjuk, ezzel nincs egyedül a királyi családban, és ebbe nyugodtan beleszámíthatunk néhány embert a még élők közül is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése