Tényleg a borító miatt vettem meg. Azután kiderült, hogy ez egy kincs.
A borítón
szépiaszínben egy valódi angol college bejárata látható. Lehet, hogy éppen a
cambridge-i Trinity-é, ahol a regény játszódik, amely valójában regényes igaz
történet, mivel nagy része valóban megtörtént, és szereplői csaknem mind
kivétel nélkül éltek, még a főhős kísértetalakban megjelenő fiúbarátja is. A
történet pedig a hihetetlennel határos: egy iskolázatlan indiai fiatalember,
valahol Madras közelében, a huszadik század első évtizedében, amikor maga is
éppen csak elmúlt húsz, megalkotja és újra felfedezi mindazokat az
eredményeket, amelyeket a matematika addig létrehozott, sőt tovább is fejleszti
azokat. Eredményeiről levélben számol be több neves európai matematikusnak.
Közülük csak egy, G.H.
Hardy a cambridge-i Trinity College tanára, aki maga is
viszonylag fiatal, válaszol a levélre, majd egyre jobban megerősödik abban,
hogy Rámánudzsán az utóbbi évszázad legnagyobb
matematikai zsenije. Támogatást szerez, és Európába hozatja az indiait, akivel
hat évig dolgozik együtt. Közben kitör az első világháború, ami még inkább
megnehezíti Rámánudzsán sorsát, aki alig adaptálódik az európai életformához,
végül súlyosan megbetegszik. Amikor a háború befejezése után visszatér Indiába,
már alig él, nemsokára meg is hal.
A könyv
Rámánudzsán tudományos eredményeit éppen annyira részletezi, amennyit a laikus
olvasó még elbír. A rövid bizonyítások, és eszmefuttatások, itt-ott
egyenlőségek leírása kellemesen próbára tett, de volt amelyikkel már nem tudtam
megbirkózni. Viszont a saját, Indiából hozott kultúrájába zárt Rámánudzsánnál
sokkal jobban izgatott Hardy alakja, aki érzelmi béklyóktól mentesen éli az
életet, de azt is pontosan tudja, mivel fizet ezért. Problémamentesen fogadja
el a homoszexualitását, de a külsejét nem. Elutasítja Isten létének gondolatát,
de minden helyzetben igyekszik megzsarolni Istent valamivel. Amikor Dániából a
viharos tengeren kell hazatérnie, előtte minden barátjának felad egy
levelezőlapot ezzel a szöveggel: Bizonyítottam a Riemann-sejtést. (Ez az a
matematikai probléma, amely körül az egész könyv forog.) Ha Isten nem engedi,
hogy azt higgyék róla (hamisan), hogy tényleg sikerült neki, akkor átsegíti a
viharos tengeren. Imádtam volna, ha találkozom vele, ő pedig hűvösen semmibe
vett volna.
A könyvet
Varró Zsuzsa fordította, és Varró Dániel is rajta hagyta a keze nyomát
némely dalocskák szövegének fordításakor, mint például:
És térmértan
vagy számelmélet legyen a tematika,
Én tudom, hogy vélekedik arról a matematika,
Bebizonyítom álmomban is Pitagorasz igazát -
A cé-négyzetből kivonom a bé-négyzetet meg az á-t.
Külön
tetszettek a fejezetek címei, amelyek sokat nem mondanak, de az olvasás közben
egyszer csak értelmet nyernek. A kedvenceim: Papírsárkány a ködben... Az
ú-egy-beli parciális derivált... A sziget csodái... A végtelen vonat... Plusz
még az író jól váltakoztatja a nézőpontokat. Mesél Hardy egy előadásban
(amelyet nem tartott meg...), és van egy mindenható elbeszélő, aki követ egyes
szereplőket, de sohasem Rámánudzsánt. Őt mindig csak mások szemével látjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése