A magyar híroldalakat is elérte, de nyilván Nagy-Britanniában szerepelt igazán előkelő helyen, hogy John le Carré halála előtt felvette az ír állampolgárságot, egyrészt az ír gyökereihez való visszatérés, másrészt az Európában maradás miatt. Vagyis a Brexit elleni tiltakozását fejezte ki ebben a frappáns, de mégis kétségbeesett formában.
Erről eszembe jutott az utolsó könyve, amit az Agave az eredeti megjelenésével egyidőben adott ki 2019-ben. Akkor úgy olvastam, mint egy idős író bevallottan utolsó könyvét, amelyben ismét előveszi a kedvenc motívumait, de most hazai terepen, és kissé érzelmesen. A fenti hír olvasása után kezdtem sejteni, hogy nem volt igazam, és ez a gondolat megért egy újraolvasást.
Nem egy másik könyvet olvastam, de egészen más szemmel néztem a regényre. Le Carré könyvei néha túl szószátyárak, túlságosan elvesznek a részletekben, de ahol az író megtalálja az egyensúlyt, ott tágas terek nyílnak meg a szöveg mögött. Ezeknek tényleg jót tesz az újraolvasás. A Tinker, Tailor, Soldier, Spy-t négyszer olvastam, először értetlenül, harmadszor, negyedszer, és nem utoljára, színtiszta gyönyörűségből.
Le Carré ebben a könyvben nem rejti el a dühét a Brexit miatt. Két szócsöve is van ennek a kifejezésére. Nat, a kiszolgált, de még ereje teljében levő középkategóriás ügynök, aki már a nyugdíjazás felé kacsingat, és Ed a fiatal lázadó, aki nem akarja az élete hátralevő részét egy rossz döntés következményei miatt egy rossz irányban haladó országban eltölteni, ezért cselekedni akar. Kettejük beszélgetései adják ki le Carré a Brexitről, a Brexit utáni Nagy-Britanniáról, és a lehetőségek elbazalikázásában vétkes politikusokról alkotott véleményét. Putyin és Trump alaposan megkapja a magáét, névvel, lakcímmel. A brit politikusok nincsenek nevesítve. A Theresa Mayre való egyetlen utalás egyértelmű, de amikor többedszer elég keményen megkapta a magáét a külügyminiszter is, akkor már csak meg kellett gugliznom a kabinet összetételét 2016-18-ban. És mi is derült ki? A külügyminiszter ebben az időszakban nem volt más, mint Boris Johnson.
Ed a munkahelyén felfedez néhány olyan információt, amelyek a Brexit utáni brit külpolitika zsákutcájára utalnak. Megpróbálja ezeket hályogkovács módjára eljuttani oda, ahol úgy gondolja, tehetnek valamit, de a dolog nagyon félremegy. Edre hosszú börtönbüntetés várna. Így Natra hárul az a feladat, ha már az ország elveszett, akkor érje el azt, hogy Ed éljen legalább szabadon valahol, amennyire lehet.
A close reading alapelvei szerint a címet is meg kell vizsgálnunk, és az ebből kapott információk is segítenek megérteni a szöveget. A kiszolgált kém hazatér, de hazája ellenséges terület lett. Nem adhatja fel ügynök mivoltát, a tapasztalatait arra kell használnia, hogy segítsen. A kizökkent időt nem tudja helyretolni, hát legalább azt a fiatalembert, aki megpróbált tenni valamit, megmenti a következményektől, minden olyan tapasztalatát felhasználva, amit a veszélyes külországi helyszíneken kellett megszereznie élesben. Ez az, amit le Carré igazi tragédiának érez. Hogy az a hely, amit az otthonának gondolt, nem az többé. "Megint 1939 van. Molotov és Ribbentrop feldarabolják a világot."
Nincs feloldozás egy olyan közegben, ahol a felelős politikus "akkor sem ismerné fel az erkölcsöt, ha az a seggébe harapna." Így semmiből nem lesz semmi. Maradnak az egyéni szűkös lehetőségek.
Mint le Carré utolsó deklarációja arról, hogy európai állampolgár marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése