A Föld körül 1.

Mindig nagy kedvencem volt a 80 nap alatt a Föld körül című Verne-regény*. Olyan sok mindent szerettem benne, de miután többször elolvastam, és minden elérhető filmváltozatot megnéztem, pontosan tudtam, mi az, amit annyira ellenállhatatlannak találok benne. Ez pedig a titok**, amiről egy szó sem esik a könyvben, pedig egyértelmű, hogy Phileas Fogg úgy ismeri a nagyvilágot, mint a tenyerét, és ezt a tudást csak azelőtt volt módja megszerezni, hogy a Reform Club unalmas úriembere lett volna belőle. Ezért elhatároztam, hogy kitöltöm a hézagokat, és elmesélem, mi is történt Phileas Foggal élete  első szakaszában. 

Ez az írás a fan fiction kategóriába tartozik, amikor is a rajongók egy mű előzményeit, folytatását írják meg, vagy éppen egészen máshogy csavarják a történetet, vagy egy mellékszereplő alakját bontják ki egy spin-offban. Először a pemberley.com-on találkoztam ezzel, ahol a tagok ösze-vissza és szétírták a hat Jane Austen regényt (engem is beleértve). Időnként nagyon szórakoztató tud lenni az ilyen történetek olvasása.

Az én írásom nem hosszú, de pár folytatás kitelik belőle.

*A többi Verne-könyv teljesen hidegen hagyott, talán egyet-kettőt, ha olvastam még ezen kívül.

**Nem hagyhatom ki itt az egyik kedvenc mondásomat (eredete ismeretlen): Nem az a titok, amit senki sem tud, hanem, amit mindenki tud, de senki sem beszél róla. 

Világra jövök

Anyámról kevés emlékem van, szinte semmi. Hároméves voltam, amikor meghalt, érthető, ha alig emlékszem rá. Két dolgot tudok felidézni, de néha magam sem tudom, hogy valóság, álom, vagy képzelet ez a pár töredék. Beszaladok egy szobába, ahol anyám a kandalló előtt áll, kezeit kicsit hátranyújtva, mintha melegedne. Nem vele akarok beszélni, őt csak a szemem sarkából látom, egy alacsony, karcsú alakot. Ami mindig zavar, amikor felidézem a képet, az anyám mozdulata és a szoba nyárias fénye közötti ellentét. Beteg volt anyám, azért fázott? Nyár volt, de mégis begyújtottak?  A másik emlék még eltűnőbb. Kocsival megyünk valahová, én jól bebugyolálva hátul, és csak a kocsilámpa fényében feltűnő és eltűnő fatörzseket látom. A szüleim elől ülnek a bakon, de csak érzékelem a jelenlétüket. Ez is elég furcsa emlék, hiszen apámnak sohasem volt sem lova, sem kocsija.

Apám sokkal inkább velem van, bár őt is tizenkét éves koromban láttam utoljára. Miután hajósinasnak adott, nem kerültem haza többé, és ő néhány évre rá meg is halt. Én éppen a Kínai tengeren hajóztam, a hír hónapokkal később jutott el hozzám. Amikor végre visszatértem Angliába, nem volt miért visszamenni abba kis faluba Derbyshire-ben, ahol születtem. A házikót, amiben laktunk, béreltük, és apám szerszámait valószínűleg elvitték a hitelezők, vagy a temetést intézők. Nem hiszem, hogy látnám még egyszer azt a helyet, ahol gyerek voltam, bár minden tapasztalat azt  mondatja velem, hogy ilyesmit nem lehet kijelenteni. Lehet, hogy valamikor mégis elviszem a gyerekeimet, hogy lássák az apjuk szülőhelyét.

Derűs és szép hely volt a falum Derbyshire dombjai között. A völgyben folyt a patak, és a házak a patakot követve épültek egyre feljebb  a domboldalon. A vonat  a domb aljában állt meg, itt folyt a falu élete, a bolt, a posta és a kocsma közelében. Ha az utas leszállt a vonatról, csak meg kellett fordulnia, és pár kilométerre láthatta a régi vár romjait a legmagasabb domb tetején. Az utódok a síkságon építették fel az új lakóhelyet. Himley Hall parkja a patak túlsó partjáig nyúlt, és a falusi gyerekek, köztük én is, gyakran játszottunk arrafelé.

Apám itt született, de ugyanúgy korán elkerült otthonról, mint én. A nagyszüleim is meghaltak, és amikor apám visszatért harminc fölött a tengerről féllábúan, az volt az egyetlen szerencséje, hogy nem matróz, hanem hajóács volt, így legalább tudott olyan munkát végezni, amit az emberek megfizettek, még ha nem is mindenre volt képessége fél lábbal. Őfelsége hajóin szolgált, a világ túlsó felére is eljutott, mégis egy kikötőben zúzta össze a jobb  lábát egy eldőlő árboc, amit a hajósinasok nem tudtak megtartani javítás közben. Apám nem hibáztatott senkit, látott ennél sokkal rosszabb dolgokat is a tengeren. Miután hazatért, a birtokon alkalmazták, és némi segítséggel jól elboldogult. Pár év múlva elvette anyámat. Ő is korán árvaságra jutott, és Himley Hallban dolgozott szobalányként. Harminc fölött volt már, amikor apám valami belső javítási munkát végzett a kastélyban, beszédbe elegyedtek és a következő alkalommal már elő is állt, nem is a lánykéréssel, hanem inkább egy javaslattal, hogy mindketten jól járnak, ha összeházasodnak. Jól érvelhetett, vagy anyám is éppen arra jutott, hogy ideje változtatni, mielőtt túl öreg lesz a gyerekszüléshez, vagy végül túl öreg a munkához, és időskorára nem lesz támasza. Amint lehetett, egybekeltek, és a nővérem egy éven belül megszületett. Csodákat meséltek róla, hogy milyen szép volt, milyen ügyes, milyen gyorsan fejlődött. Nekem nem volt szerencsém találkozni vele, mert a születésem előtt, kétéves korában meghalt. Nyilván sosem jöttem volna világra, ha Anne nem kapja el a torokgyíkot, és anyám nem vágyik olyan erősen másik gyerekre.

Apám tartózkodóan mesélte a történetet, valahányszor rákérdeztem. Úgy tűnt, ő megbékélt volna a lánya elvesztésével, de a kicsi, sovány asszony nem hagyta annyiban, így születtem meg én. Williamnek kereszteltek, anyám apja után, és születésemtől Willnek szólított mindenki, egészen addig, míg új nevet nem választottam magamnak.

Folytatása következik. 

Kistermelői zöldségek

Nehezen tudnám leírni, mit éreztem, amikor elkezdtem felhasználni a zöldségeket, amiket egy volt kolléganőmtől vásároltam, aki őstermelőként zöldségekkel foglalkozik. Először is a frissességük nyűgözött le, azután a fajták sokfélesége, a színeik gazdagsága, végül az ízeik mélysége. Nagyon örülök, hogy felújítottuk az ismeretségünket, és ezzel igazolva is láttam, miért hagytam fel a piacra járással. Az Alföld közepén a piacon ugyanazokat az agyonvegyszerezett, génkezelt egyenzöldségeket lehet kapni, mint a szupermarketekben. 

Vásároltam paradicsomot, zöldpaprikát, mindegyikből legalább ötfélét, meg különböző színű és méretű feszes padlizsánokat. Az első menetben készült tarhonyás lecsó paradicsom és paprikasalátával, utána pedig a kedgeree vegetáriánus változata Hugh Fearnley.Whittingstall nyomán. 

A kedgeree a Downton Abbey-szerű arisztokrata körök egyik kedvenc reggeli meleg étele volt, némi indiai beütéssel, rizses füstölt hal curryvel fűszerezve, a tetején tojással. A vegetáriánus változatban a füstölt halat sütőben sült padlizsán helyettesíti.

Vegeree (2 személyre):

Kifőzünk 10 dkg rizst, vagy bő vízben, vagy kevés olajon dupla mennyiségű vízzel megpároljuk. Úgy vágunk fel vékony cikkekre 1 fej salotta* vagy vöröshagymát, hogy a cikkek egyben maradjanak. Méretüktől függően 1 nagy, vagy több kisebb padlizsánt félbe, vagy négybe vágunk, és 1 cm vastagra felszeletelünk. A zöldségeket egy sütőpapírral bélelt tepsire terítjük egy rétegben. Sózzuk, borsozzuk, és beszórjuk curryvel, de én most inkább garam masalát választottam. Öntünk rá napraforgóolajat, összeforgatjuk, és 190 fokos sütőben, időnként megkeverve 40 percig sütjük. Ha kész, összekeverjük a kifőtt rizzsel, és jól megborsozzuk. Félbevágott félkemény, vagy keménytojásokkal tálaljuk, önállóan, vagy köretnek. Adhatunk hozzá a sütéskor darabolt cukkinit, vagy a rizshez zölrdborsót is. Melegen, hidegen is jó. 

*Salottahagymám is csak úgy van, hogy egy másik kolléganő időnként megajándékoz pár darabbal, amit ő maga termelt.

Lekvárfőzés

 Lekvárt mindig főztem, és mindig befőzőcukorral. Igazán nem voltam elégedett soha, mert a lekvárok állaga gyakran nem stabil. Viszont a hagyományos módszerbe (főzés, kavargatás a végtelenségig) nem akartam belevágni, mert sok bizonytalansági tényezőt láttam: leég, oxidálódik, vagyis elveszti a színét, táplálkozási értékét. Most sikerült összekombinákni egy olyan módszert, ami talán mindkét módszerből az előnyöket használja fel. Az első rész Mautner Zsófi gyümölcsöntetéből származik, a második pedig a Mein Landrezept folyóirat leírásának egy részét használja fel. Eddig jó.

Szederlekvár (tetszőleges mennyiségre):

A szedret leszárazzuk, megmossuk. Egy tűzálló tálban összekeverjük 3 evőkanál mézzel, és 3 evőkanál vízzel és 200 fokos sütőben 25 percig sütjük. Miután valamennyit hűlt, szitán áttörjük, hogy a magok visszamaradjanak. A gyümölcspépet megmérjük, összekeverjük ugyanannyi kristálycukorral és lassú tűzön kb. fél óráig főzzük. Forrón üvegekbe töltjük, fejjel lefelé állítjuk pár percre, utána kidunsztoljuk.

Dunsztolás alatt azt értem, hogy újságpapírba csomagolva párnák és takarók között hagyjuk kihűlni. Még nem mertem kipróbálni a mosogatógépben fejjel lefelé végigfuttatott 70 fokos programot. Talán legközelebb.

Titkos összetevő

 A déli féltekén most van tél, így nem véletlen, hogy az Australian Women's Weekly masszív húsételeket közöl júliusban, csupa téli hozzávalóval. Nem tudtam ellenállni az egyik receptnek, és ismét ráébredtem, hogy az igazi kedvenceim azok az ételek, ahol a szükséges titkos összetevő az idő. Ezekben a receptekben nemcsak összedobálnak dolgokat, hirtelen kisütik, vagy nem, és kész az egészséges étel. Itt órákig tartó főzésről van szó a legtöbb esetben, miközben a hozzávalókból, amelyeknek a száma korántsem végtelen, létrejön egy új minőség.

Erről egy újabb dolog jutott eszembe. Ha végignézünk a szakácskönyv kínálaton, akkor többségükben vannak azok, amelyek azt ígérik, hogy gyorsan elkészülnek a bennük lévő receptek. Vagy legalább van egy fejezet, amiben ilyen ételek vannak. Milyen jó lenne egy olyan könyv, ahol bevallottan hosszan készülő fogások találhatóak. Talán én betölthetném ezt az űrt...

Egy csomó bloggernek jelent meg már szakácskönyve. Miért ne lehetne az enyémnek az a címe, hogy a Titkos összetevő? El is kezdem a szerkesztését hamarosan.

Kolbászos sertésdagadó lencsével (4 személyre):

Egy kb. 60 dkg-os sertésdagadó darabot befűszerezünk sóval, borssal kakukkfűvel. Átkenjük napraforgóolajjal, és felgöngyöljük úgy, hogy 4 darab babérlevelet dugdosunk közéjük. Egy éjszakát állni hagyjuk. Másnap egy széles és lapos vaslábasban napraforgóolajat hevítünk, és a dagadót két darabra vágva mindkét oldalát pirosra sütjük. A húst kivesszük, és 1 fej apróra vágott vöröshagymát dínsztelünk meg az olajon egy kevés sóval. Hozzáadunk 2 gerezd apróra vágott fokhagymát, de ezzel már csak egy percig pirítjuk. Adunk hozzá 3 db szeletelt répát, 2 ág apróra vágott szárzellert és 1 felaprított zöldpaprikát. Néhány percig pároljuk, majd kb. 1,5 dl fehérborral felengedjk, és egy kicsit kiforraljuk, miközben felkapargatjuk az edény aljára tapadt kis pörköket. Hozzáöntünk 1 doboz aprított, vagy hámozott paradicsomot és fél doboz vizet. Visszatesszük a mártásba a húsokat, 1 szál megszurkált sütőkolbásszal együtt és forrás után kis lángon pároljuk 2,5-3 óráig. Ha kész, a húsokat és a kolbász feldaraboljuk, és rizzsel meg lencsével tálaljuk.

Lencseköret: 20 dkg megmosott lencsét 1 gerezd fokhagymával és 1 babérlevéllel 25-30 perc alatt puhára főzünk. Sózzuk, borsozzuk, és állni hagyjuk, míg a hús fő. Az ízesítőket kidobjuk, és a leszűrt lencsét olívaolajon átmelegítjük. Ízesítjük citromlével és apróra vágott zöldpetrezselyemmel.

My secret ingredient is time.

#30 könyv / 25: Kedvenc női szereplőm

 Rhoda lesz az, Virginia Woolf Hullámok című regényéből.

Igaz, hogy egy díjnyertes dolgozatban hosszan érveltem amellett, hogy Rhoda nem önálló szereplő. Úgy gondolom, hogy a három nőalak a regényben kiábrázol egy komplett női képmást, amelyben Susan az anya, Jinny a női szexualitás megjelenítője, és Rhoda a nemtől független, önmagát kereső legbelsőbb én. 

A társammal egyidőben voltam terhes

Az Observer múlt vasárnapi száma jelentette meg Sheelagh Stewart történetét a gyermekei születéséről.

Sheelagh és Kathleen Zimbabwéban ismerkedtek meg, ahol mindketten önkéntesként dolgoztak a kilencvenes évek elején. Már élettársakként tértek vissza Nagy-Britanniába. Boldogok voltak, de négy év múlva egy fiatal rokonuk meghalt autóbalesetben, és a tragédia felerősítette a gyerekvállalás iránti vágyukat. Miután megvizsgálták a lehetőségeiket, leküzdhetetlen akadályokkal találták szembe magukat, hiszen még érvényben volt a 28. cikkelyként elhíresült törvény, amely tiltotta a homoszexualitás támogatását.  

"A háziorvosunk elmagyarázta - meséli Kathleen - hogy míg a házaspárok esetében az egyik fél terméketlensége megfelelő indok a kezelés megkezdésére, a leszbikus párok erre nem jogosultak. Megnéztük a magánklinikákon elérhető lehetőségeket, de azok olyan sokba kerültek, hogy elkezdtünk egy listát írni a lehetséges spermadonorokról. Nagyon személyes és összetett döntés volt megkérni valakit arra, hogy egy másik család gyerekének a nemzője legyen. Úgy alakult, hogy egy heteroszexuális pár, akiket ismertünk már egy ideje, és a közelben laktak, kész volt segíteni. Mindketten szerettünk volna gyereket ugyanattól az apától, és John beleegyezett, hogy a donorunk lesz, és később is részt vesz a gyerekek életében, mint biztos férfi  szerepmodell."

A próbálkozás házilagos kivitelezésben folyt. John kis üvegekben szállította az alapanyagot hosszú hónapokig a megfelelő napokon. Kathleen próbálkozott először, de egy év után sem esett teherbe. Sheelagh átvette tőle a feladatot, és ekkor jöttek a meglepetések.

"Három hét múlva Kathleennek kimaradt a vérzése - folytatja Sheelagh az Observer cikkében - és elvégzett egy terhességi tesztet, arra számítva, hogy most is csalódni fog. A teszt pozitív volt. Megbűvölve meredtünk a kék keresztre. Még hat tesztet csináltunk, és mind poziziv lett. Végre terhesek voltunk. Ugyanakkor az én melleim is fájni kezdtek, de arra gondoltam, hogy ez most biztosan nem történik meg. Két hét múlva én is csináltam egy tesztet, és kiderült, hogy ismét terhesek vagyunk. Amikor megláttuk a kék csíkot, ujjongani kezdtünk. A Föld egy kicsit megbillent a tengelyén. Boldogok voltunk, de aggódtunk, hogyan fogunk ezzel az egésszel megbirkózni. A terhességeink első három hónapja elég sűrű volt: Kathleen délelőtt hányt, én délután.  De azután minden gyönyörű lett. Éjszakánként összebújtunk, és mindkét oldalon egy baba rugdosott.

Már csak tíz nap volt hátra az én szülésem kitűzött időpontjáig, amikor Kathleenek elment a magzatvize, és berohantunk a kórházba, olyan nélkülözhetetlen dolgokkal a táskánkban, mint megnyugtató zene, energiadús élelmiszerek és pótpárnák. A személyzet körültekintően hozott nekem is egy matracot, hogy Kathleen mellett lehessek. Három nap múlva sürgősségi császármetszést hajtottak végre rajta, és én is a műtőben voltam, amikor a lányunk, Ruth megszületett. Amikor a baba felsírt, megindult a tejem, összemaszatolva az ingem. Kathleen és Ruth egy héttel azelőtt jöttek haza, hogy császármetszéssel én is világra hoztam a fiunkat, Seant."

Sheelagh és Kathleen élete ettől kezdve éppen olyan volt, mint bármelyik kétgyerekes családé. A gyerekek keresztnevükön szólították az anyáikat. Nagyon büszkék voltak, amikor az iskolai családfa-rajzolásnál ők két anyát tudtak feltüntetni.

A két anya mindkét gyereket a sajátjának érzi, és nem értik, amikor az emberek megkérdezik, hogy melyikőjüknek melyik az igazi gyereke. John, a spermadonor, ma is a barátjuk. A gyerekek most huszonöt évesek, és remekül megállják a helyüket az életben.

Anna Derig jegyezte le a történetet. 

Tavaszi tobzódás

 A szombati Guardian közölte a receptet. Vasárnap a piacon beszerez(tet)tem a hozzávalókat, és a hétfői ebéd kérdése meg volt oldva. Két szelet befűszerezett csirkemellet sütöttem ki hozzá.

Tavaszi köret (2 személyre):

1. 0,5 kg aprószemű újkrumplit megmosunk, ha szükséges, a nagyobbakat kettévágjuk. Beszórjuk kakukkfűvel, megsózzuk, és elkeverjük olívaolajjal. Hozzáadunk 2 összezúzott fokhagymagerezdet, és egy rétegben sütőpapírral bélelt tepsire terítjük. 220 fokos sütőben 30 percig sütjük.

2. 25 dkg zöldspárga végeit letörjük, és 10 percig hideg vízben áztatjuk. (Ettől zöld marad sütés közben).

3. 25 dkg túrót lapos koronggá formálunk, megszórjuk sóval, reszelt citromhéjjal, és borsot darálunk rá bőségesen. Olivaolajat öntünk rá.

4. A spárgát leszárítjuk, összekeverjük 20 dkg mélyhűtött zöldborsóval, sózzuk, ráreszelünk 1 gerezd fokhagymát, és kevés olivaolajjal összekeverjük.

5. Ha a 30 perc letelt, a sütő hőmérsékletét 200 fokra csökkentjük. A tepsi közepén félrehúzzuk a krumplit, és odatesszük a túrókorongot.* A krumpli tetején elosztjuk a spárga-zöldborsó keveréket, és még 20 percig sütjük. 

6. Ha kész, a túrót meglocsoljuk citromlével., és olívaolajjal.

*Az eredeti receptben egy 250 g-os ricotta szerepel.

#30 könyv / 24: Egy könyv, ami elszomorít

 

Gerlóczi Márton nagynénje volt Mikecs Anna, aki négyéves korában meghalt, a negyvenes évek közepén. A könyv középpontjában ez a felfoghatatlan tragédia áll, de még szomorúbb az életben maradt anya története: a férje és a másik gyermeke is meghalt. A második férje semmibe vette, tehetségét nem ismerték fel. Idővel Gerlóczi Márton nagyanyja lett, és ez a kapcsolat mindkettőjük számára végtelenül fontos volt. 

Ez ad egy kis reményt. 

#30 könyv / 23: A könyv, ami megnevettet

 

Egy hatvanas nő, egy művész újrakezdésének története. A magyar változatát (Morzsás csendélet) odaajándékoztam valakinek, aki egy generációval fiatalabb nálam. Értetlenül félbehagyta.

Az ő korában én is ezt tettem volna. Most egészen másképpen látom. 

#30 könyv / 22: Kedvenc klasszikusom

 

A történet fő szála is elég az örök élethez, de nekem a mellékszál még kedvesebb, Levin és Kitti kapcsolatáról. Ez az eget-földet mozgató szenvedéllyel szemben a hétköznapiságot élteti, ellenpontozva a híres első mondatot. 

"A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldog család a maga módján az."