2013. július 3., szerda

Az igazi lecsó



“Az igazi lecsónak szottya van.” Ezt Simonffy András jelentette ki Az igazi lecsó című novellájában. Monspart Éva és Salamon Magda idézték az örökérvényű megállapítást a Főzzünk másképp is* című szakácskönyvükben. Mivel érezték, hogy a lecsó milyen megosztó étel, egy recept helyett inkább közölték rokonaik, barátaik és üzletfeleik változatait. 

Mivel a lecsóhoz való viszonyom az elmúlt évek során a tömény ellenszenvtől a csendes imádatig változott, én sem vállalkoznék arra, hogy megmondjam, milyen a lecsó. Inkább megmutatnék néhány változatot, és elmondanám, én hogy szeretem. (Szottyosan.)

Köremailt küldtem a kollégáknak lecsóügyben, és jó néhányan válaszoltak is. Páran szóban, többen emailben. A többiek nyilván nem szeretnek főzni, esetleg nem szeretik a lecsót, vagy nem szeretnek levelet írni. De ezek csupán elhamarkodott következtetések.

Nézzük a variációkat:

· Az én lecsómban szerintem semmi extra nincs, így tanultam még a nagymamámtól.
A paradicsomot egy kicsit főzöm héjasan. Utána “kiborigatom” a héjából. Hagymát dinsztelek, rádarabolok jó adag paprikát, ezt főzöm egy ideig, utána rádarabolom a paradicsomot, kevés só, jól összefőzöm, majd tarhonyát rakok bele, kevés cukorral ízesítem, s hagyom a tarhonyát kidagadni. Én mindenféle kolbász, hús nélkül szeretem. Családom férfitagjainak különveszem a kész lecsót, s hozzáadok egy adag füstölt házi kolbászt is. Nálunk csak ezt az ételt nevezzük lecsónak, amiben tarhonya van.

· Nem vagyok nagy szakács, de én anyukámtól (Szekszárd) így tanultam:
Szalonnacsíkokat pirítok, majd rajta megdinsztelem a karikára vágott hagymát és paprikát. A tűzről lehúzva törött paprikát, sót, cukrot vetek bele, rányomok egy gondolatnyi Piros aranyat. Max. 1 dl vízzel szaporítom. Végül belefőzöm a karikára vágott paradicsomot (héját szükség szerint lehúzva). Friss kenyérrel tálalom. A maradékot másnap tojással vagy virslikarikákkal dúsítva adom fel.

· Füstölt szalonnát apróra vágok, megsütöm, megpárolom a sok hagymát, beleteszem a paprikát, paradicsomot, kevés kolbászt. “Zsírjára” sütöm. Vegetát, fehérborsot, sót teszek bele, végül összekevert tojást öntök rá, átforgatom és kész!!!

· Én “parasztosan” főzöm. A füstölt szalonnát kiolvasztom, ezen a hagymát megdinsztelem, kicsi fűszerpaprikát teszek bele, kicsi vízzel felengedem. Belerakom a paradicsomot, paprikát egyszerre, só, kis cukor, majd a füstölt kolbász. Ezután magamnak veszek ki belőle, és ütök rá tojást.
Hú, de éhes vagyok.

· A hagymát megdinsztelem, lehet füstölt szalonna zsírján, de nem fontos. A zöldpaprikát rombusz alakú darabokra vágom, és a hagymával együtt üvegesre párolom. Cikkekre vágott paradicsomot adok hozzá, és sűrített paradicsomot. Só, bors, cukor, ennyi.

· Felaprítok egy nagy fej vöröshagymát, kevés olajon megdinsztelem. 8-10 leforrázott, meghámozott paradicsomot és 4-5 nagyobb “lecsó” paprikát feldarabolok. Ezt hozzáteszem a hagymához, kevés vizet öntök rá, sózom, borsozom, 1 ek. pirospaprikát, 2-3 ek. (!) cukrot teszek bele. Ha puhára főtt a paradicsom és a paprika, kb. 10 dkg tarhonyát teszek bele. Gyakran kevergetem, mert a tarhonya könnyen leég. Ha megfőtt a tarhonya, 2-3 pár felkarikázott virslit teszek bele, pár percig főzöm. Kellemesen sűrű, szószos állagúra készítem (a vizet eszerint adagolom a főzés ideje alatt). A végén – ha szükséges – még édesítem. Nálunk – a paradicsomleves és paradicsomszósz vonalán haladva – az édes változat vált be, ezt a gyerekek is szívesen megeszik. Rizzsel is próbáltam, de tarhonyával jobban szeretjük.

· Sok hagyma, sok paradicsom, sok paprika. Hagymát (vörös) félbevágom, majd a feleket vékony csíkokra. Paprikát (sima TV paprika), karikára. Paradicsomot villával átszúrom, lobogó, forró, vízbe mártom, héját leszedem , majd ezt is félbe, utána csíkokra vágom.

· Serpenyőbe teszek kis olívaolajat, hagyma rá, dinsztelem, ha üveges, leveszem a fedőt, és kicsit később dobok rá egy evőkanál nádcukrot, forgatom 1-2 percig, és hozzáteszem a paprikát, paradicsomot. Sózom kicsit. Ha kész, és még nem főtt szét, hanem kicsit roppan, gyorsan kiszedem, kompótos tálba szedem, és megeszem, mielőtt bárki hazaérne. Azután amíg van, ezt teszem. (Mentségemre szóljon, senki sem szereti nálunk….)



Nos, néhány következtetést mindenesetre levonhatunk:

1. Teszünk bele füstölt szalonnát, vagy nem

2. Teszünk rá pirospaprikát, vagy nem

3. Meghámozzuk a paradicsomot, vagy nem

4. Adunk hozzá kolbászt, virslit, lecsókolbászt, vagy nem

5. Öntünk hozzá vizet, vagy nem

6. Cukrozzuk, vagy nem

7. Fűszerezzük még ezzel-azzal, vagy nem

8. Dúsítjuk tojással, tarhonyával, rizzsel, vagy nem

Egyszerű.

Bónusz: Lecsó télire (ráadásként érkezett, az egyik lecsórecept mellé)

Szeptember környékén – amikor a legolcsóbb a paprika és paradicsom – mindig rakok el télire is lecsót. A legnagyobb lábasomban főzöm, a módszer hasonló, mint frissen, csak arányosan nagyobb mennyiségű zöldséggel. Természetesen ebből elmarad a kolbász, virsli, tarhonya, pirospaprika. A hagymát olajon megdinsztelem, majd rárakom a paprikát, paradicsomot, valamennyi vizet öntök rá, sózom és ebbe csak egy nagyon pici cukrot teszek. Ha megfőtt, tartósítom, üvegekbe teszem és lezárom. Később, amikor előveszem, akkor turbósítom a többi hozzávalóval (négy főre 2 üveggel szoktam felbontani). Télen a víz helyett gyakran házi paradicsomlével hígítom. A lecsót kivételesen szalicillel szoktam tartósítani. Befőzéskor azért nem cukrozom erősebben a lecsót, mert mindig rakok el pár dzsemes üvegbe is, amit húsételekhez használok fel. Pl. lecsós-sárgarépás marhaszelethez, lecsós tokányhoz, lecsós csirkemájhoz, stb.

*Monspart Éva-Salamon Magda: Főzzünk másképp is. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest, 1984 (2005-ben a Mezőgazda Kiadó újra kiadta)

Ez a bejegyzés tavaly jelent meg a Lélek az ételben weboldalon.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése