2013. december 30., hétfő

Könyvek 2013. december


















Lucien Freud kiállítás van Bécsben, még január 12-ig.


Neil Gaiman: Csillagpor (Kicsit kelletlenül kezdtem bele, de teljesen a rabja lettem. Mesésen megszerkesztett történet a titkos királyfiról, aki a pórnép között majdnem elveszik. Majdnem áldozata lesz egy önző lánynak. Majdnem megöli a boszorkány. Majdnem elmegy a szerelem mellett. De végül király lesz, és boldogan él, míg meg nem hal. A filmváltozat az olvasás utáni héten hirtelen rámnézett egy könyvesbolt polcán. Éppen csak annnyit válktoztattak az eredetin, hogy egyenesebb legyen kicsit, de a varázslat ott is megvan, és újra lehet nézni minden hónapban.)

Philip Kerr: March Violets (Sohasem olvasom el ezt a könyvet, ha nem veszek jegyet a  Német rekviemre, és nem kezdek el utánaolvasgatni. Így találtam egy utalást egy krimisorozatra, amelynek van ilyen című része is a Berlin Noir ciklusban. A harmincas évek vége Berlinben, a hős egy magánnyomozó, aki még a koncentrációs tábort is bevállalja a nyomozás eredményessége érdekében. Philip Kerr a kortársunk, magyarul ifjúsági regényeit adta ki az Agave. Végig arra kellett emlékeztetnem magam, hogy eredetit olvasok, és nem egy idegen nyelvből bikkfanyelven fordított szöveget, de ez valószínűleg a hatás része, hogy a szöveg olyan, mintha baltával hasogatták volna össze. Azért nem fogok sietni elolvasni a másik két regényt.)

Dashiel Hammett: A tizedik nyom (Hosszabb novellák vannak a kötetben, vagy rövidebb krimik, kinek hogy tetszik. A különbség nem is a hosszúságban van, hanem abban a tényben, hogy minden szereplő bűnöző. Hardcore és kicsinyes bűnügyek felderítésével foglalkozik a magánnyomozó, akinek még a nevét sem tudjuk meg. Én annyira nem tudtam vele azonosulni. )

Robert R. McCammon: Csak az enyém (Elég durva könyv egy túlírt gyeremekrablásról, kerítve némi vulgárfilozofálgatással. A második felét már csak inkább átlapoztam.)

Sally Bedell Smith: Diana: The Life of a Troubled Princess (Diana hercegnő életrajzai közül ez eddig az első kritikus hangvételű, és pszichológiailag megalapozottnak tűnik. Most is van olyan tanítványom, aki Dianához hasonló gyerekkorral büszkélkedik, vagy küzd, döntse el ő. Azt mindenestere tudom, hogy egy ilyen gyerektől normális helyzetekre normális reakciókat várni hiábavaló. Amire fel kell készülni, azok a mindennapi kis hazugságok, fogadkozások, a pénz elpazarlása, értékrendválság, manipuláció, és a bizalom megmagyarázhatatlan kiáradása azokra, akik visszaélnek vele. Kész is a tündérmese.)

Bächer Iván: Utóíz (Részben nevettem, részben sírni akartam, de a dühömet legalább kiírtam magamból.)

Lissa Price: A testbérlők (Amíg az orvosnál várakoztam, elolvastam belőle nyolcvan oldalt. Két nap múlva, mikor visszamentem érte rendelőbe, ahol ottfelejtettem, az este maradéka elég volt arra, hogy befejezzem. Egy sikerületlen disztópia, amihez a Hamupipőke, az Éhezők viadala, meg a fél sci-fi irodalom szolgált inspirációval. A tizenévesek valószínűleg megőrülnek érte, már ha a kezükbe kerül véletlenül.)

Lawrence Block: A Long Lone of Dead Man (Már teljes erővel belevetettem magam Matthew Scudder hiányzó történeteibe. Ebben a könyben többször is elhangzik a főhős életkora, ami olyasmi, mint az enyém. Ez Matthewnak új kezdetet is  jelent, egyúttal annak a tudomásul vételét, hogy lesz, ami már soha nem fog megváltozni. Ez nekem is segíthetne egy kicsit. A bűnügy a szokottnál is szövevényesebb, a bűnöző pedig egyszerre intelligens, türelmes, és nagyon kisszerű. Ha mindezeket az energiákat, amivel elkövette a gyilkosságokat, arra fordította volna, mint az áldozatai, még náluk is sikeresebb lehetett volna. De ő megadta magát az irígység bűnének.)

Margaret Rhodes: The Final Curtsey (Sokáig szerepelt ez a kis könyv az amazon bestsellerlistáján. alapjában véve igénytelen kis darab, a királynő egyik unokatestvére csicsergi el élete történetét, valószínűleg egy szellemíró segítségével, akinek a neve az első oldalon szerepel. A történet az angol uralkodócsalád életének perifériáján játszódik, mert szerencsére az idős hölgy él és virul. Nemesi családból származott, annyi pénze mindig éppen került, hogy dolgoznia ne kelljen, és valószínűleg a jelentéktelensége biztosította számára a királynő és családtagjai bizalmát. A csip-csup kis történetekből semmi sem rajzolódik ki, ez a tanulsága.)

Szécsi Noémi: Gondolatolvasó (Vártam ezt a könyvet, a Nyughatatlanok folytatását. Igazából nem csalódtam. Csak kicsit. Sokkal kevésbé sűrű, mint az első kötet, kevésbé határozott körvonalúak a szereplők és a helyszínek. Mindez lehet szándékos, hiszen az egész történetet, amely tulajdonképpen nincs is, a süket Fülöp érzékelésén keresztül fogjuk fel. Amely teljesen hiányos. A szereplők ide-oda utaznak, jobb-rosszabb emberekkel találkoznak, szeretteik gyarlók és esendőek, mint ők maguk. Ma nem tudom belinkelni mindazt, amit a Nyughatatlanokról írtam, de a zseniális első részből keveset sikerült ide áthozni. De már készülget a harmadik kötet. Remélem is.)

Timothy Knatchbull: From a Clear Blue Sky (A Hanoverian-Saxe-Coburg-Gotha-Windsor-Mountbatten saga Viktória királynőtől a csecsemő György hercegig egy véget nem érő szappanopera a számomra. Míg semmit sem tudok a napi aktualitásokról, amelyekkel tel van a bulvársajtó, pontosan tudom mit csinált India Hicks 1979-ben. Most ne magyarázzam el, kicsoda India Hicks. Az biztos, hogy az ő unokatestvére írta ezt a könyvet élete meghatározó traumájáról, arról az 1979-es  IRA-merényletről, amelyben meghalt az anyai nagyapja, az apai nagyanyja, az ikertestvére, és egy kis barátja tizenöt évesen. Az anyai nagyapa Lord Louis Mountbatten volt, az utolsó indiai alkirály, Fülöp herceg nagybátyja és Károly herceg atyai tanácsadója. Ha életben marad, talán hozzá tudja adni Timothy nővérét, Amandát Károly herceghez, és ma egy másik történetet követnénk, de Amanda kikosarazta Károlyt, többek között azért, mert nem tudta elviselni a gondolatot, hogy egész életében ilyen incidensektől rettegjen. Meg esetleg nem szerette őt. Maga a történet szívszorító, de Timothynak sikerült talpra állnia, a családja és ennek a könyvnek a segítségével.)

Egész jól lazultam itt az ünnepek alatt.

4 megjegyzés:

  1. Tetszene neked az Óceán az út végén is!

    VálaszTörlés
  2. Azt is olvastam. :)

    http://ecet-es-olaj.blogspot.hu/2013/06/konyvek-2013-junius.html

    Ezek szerint annyira nem volt rám hatással. El kéne újra olvasni, de odaadtam a lányomnak. :)

    VálaszTörlés
  3. Jé tényleg :) Persze nehéz versenyeztetni a három legjobb Gaiman-könyvvel :))
    Na és az Elveszett próféciákkal hogy állsz?

    VálaszTörlés
  4. Nem nagyon kerestem még vele a találkozást, mert az egyetlen próbálkozásom Pratchettel nem volt túl sikeres. És ez nem jelenti azt, hogy esetleg nem próbálkozom újra. :)

    VálaszTörlés