Húsvét előtthöz illő kép ismeretlen szerzőtől. Lélekhalászat
Steven Saylor: Római vér (Szerencsére nem okozott csalódást ez a Gordianus történet sem, amely a sorozat első kötete. Bemutatkozik a főhős, a visszatérő szereplők, és persze Róma, amiről az egész alapjában véve szól.)
The Royal Baby Book (A könyv eminens gyorsasággal megjelent az aprócska herceg megszületése után. Nyilván a kézirat betördelve, megszerkesztve várta, hogy az újszülött képeit beillesszék a megfelelő helyre, és azonnal nyomtatták százezer példányban. A sietség csak az utolsó percekre lehetett jellemző, a könyv többi részén ugyanaz a gondos szerkesztői munka látszik, mint a Royal Collection többi kiadványán. Ez az ötödik darabom a jellegzetes négyzetes formátumú könyvecskékből, amelyek a királyi gyűjtemények hihetetlen darabjait mutatják be a megfelelő háttérrel. Ebben éppen a királyi újszülöttek ágyacskáit, cipőcskéit és csörgőit, első falovacskáit és lendkerekes autóit.)
M. C. Beaton: Agatha Raisin and the Quiche of Death (Miután elolvastam a magyar változatot e-könvyvben, nem végeztem félmunkát és elolvastam angolul is, hogy innen folytathassam a következő 22 köteten keresztül. Mit mondjak, jó az eredeti is.)
Joyce Maynard: Nyárutó (Érzelmeim vegyesek a Madison megye hídjai című könyvvel kapcsolatban, de megbocsátó vagyok, mert ez volt az egyik utolsó olvasmány, amiről még anyukámmal is beszélgettünk. A filmről azt gondolom, hogy azért volt sikeres, mert a nagy amerikai álom/mítosz elemeit olyan hatásosan használta fel. A kettő együtt lerakta egy új amerikai toposz alapjait, amely íme ismét világsiker minden formátumban. Salinger valamikori barátnője újraírja a történetet, megbonyolítva egy kamaszfiú szemszögével, és persze bevonva a titokzatos suttogót, aki képes az élet összes problémáját megoldani. A filmet azért megnézem még, ha elémkerül.)
Agatha Christie: They do it with mirrors (A múltkor kicsit megijedtem, hogy talán Agatha Christie elveszítette a varázsát számomra, ezért gyorsan elolvastam egy másik könyét. Szerencsére nem ez történt.)
Lawrence Block: Hope to Die (Rajtam is bebizonyosodik az az üzleti fogás, hogy a sorozatok forgalmat generálnak, hiszen már a tizenötödik Scudder-regényt olvastam el éppen. Block megújítja a saját formátumát, megszólaltatja a gyilkost is. Hagy azért a könyvben meglepetést, mert az olvasó a századik oldal körül rámutat az elkövetőre, és nem is tudja, hogy magára legyen-e büszke, vagy azt higgyje, hogy az író nem figyelt egy kicsit. Nem, az olvasó nem olyan dörzsölt, mint hiszi, az író pedig továbbra is zseniális.)
Tom Nairn: The Enchanted Glass; Britain and its Monarchy (Merel hozta tavaly Londonból ezt a hóttkomoly tanulmánykötetet, amely azt elemzi, hogy miért bálványozzák a britek a királyi családot, miközben azok annyira, de annyira hétköznapiak. A válasz bizonytalan, és nincs hatással a tömegekre. Rám sem.)
Michael John Sullivan: Az elnöki hálószoba titkai (Ha valaki a szabad világ ura, végtelen felelősség terheli, és muszáj ezt megosztani valakivel, vagy éppen oldani valamivel. A szerelem és a szex megoldás lehet mindkét esetre, bár megbízható forrásból értesülhettünk, hogy "a hatalom még a baszásnál is édesebb." Van, akinek mindkettő kell, és erre számos példát szolgáltat a könyv, egyik szórakóztatóbb, mint a másik. New Yorkban nagyon megérintett Theodore Roosevelt két házasságának története, tudtam Jefferson fekete gyermekeiről. Ebből a könyvből Franklin Roosevelt története a kedvencem, aki ugyan béna volt, de nagyon is tele vitalitással. (Rögtön utána Nixon testi-lelki jóbarátja következik.) Mint általában, most is a véletlen rásegített a témára, a könyv elolvasása után megláttam a Király látogatása/Hyde Park on Hudson című dvd-t, amely egy hétvége apropóján éppen Roosevelt kapcsolatairól szól. Az összes nő között a legizgalmasabb persze a feleség, Eleanor, aki 1918-ban bezárta a hálószobája ajtaját a későbbi elnök előtt, és ő maga is a saját életét kezdte élni, barátnője társaságában.)
Jay McInerney: A jó élet (New Yorkból hazaindulván, a repülőtéren vettem meg ezt a könyvet angolul. Nyilván nem véletlen, hogy annyira New Yorkról szól, és az sem véletlen, hogy a 9/11 kataklizmájának ellenpontja egy magas hőfokú végzetes szerelem. Írtam róla akkor egy egész bejegyzést, és most félve kezdtem el újraolvasni magyarul. Szerencsére nem csalódtam, és a második olvasás érthetőbbé tette a befejezést is. Először elnagyoltnak, hirtelennek éreztem a szakítást, vagy a szakítás elkerülhetetlenségének felismerését, de ez így volt jó ahogy volt.)
Az április olyan sok mindent tartogat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése