2014. augusztus 16., szombat

A vegán az új vegetáriánus

Néhány napot Bécsben töltöttem, és erre a következtetésre jutottam a bécsi könyvesboltok szakácskönyvcímeinek szoros olvasása után. A Mariahilferstarssén, a négyszintes Thalia könyváruházban (ahol már halála után néhány órával jól észrevehető helyen kiemelten álltak Robin Williams dvd-i) a szakácskönyvszekcióban külön asztalra gyűjtötték a legfrissebb vegán/vegetáriánus választékot, nem beszélve arról a legalább két polcról, ahol hasonló könyvek álltak. Mindkét helyen nyolc-tíz vegán szakácskönyvre jutott egy-két vegetáriánus, és bármelyik vegán darabba lapoztam bele, mind valami elméleti alapvetéssel kezdődött, miszerint az állatok a barátaink, és éljünk békében a környzetünkkel.


















Azon kívül, hogy ezeket a gondolatokat rendkívül képmutatónak tartom, többféle bajom is van velük. A testünk fehérjékből áll, és a szervezetünkben minden biológiai funkció fehérjékhez kötődik. Ezeket a fehérjéket újra kell termelni időről időre, és Isten, sajnos, azzal verte meg az embert, hogy fehérjét csak fehérjéből tud előállítani. A sejtjeink rendező pályaudvarok: a beérkező fehérjeláncokat aminosavakra bontják, majd a rendelkezésre álló aminosavakat új sorrendbe állítva létrehozzák az éppen szükséges fehérjéket. Isten következő alamuszi húzása, hogy fehérjéket főleg az állati szervezetek tartalmaznak megfelelő minőségben és mennyiségben, tehát költséget nem kímélve sertést, baromfit, szarvasmarhát kell tenyésztenünk a húsukért, tojásukért és tejükért. Vagy nagy áldozatokkal lehalászni a tengert, halért és minden másért. Van fehérje a növényekben is, de kevés, és minőségre gyengébb, mert a növényi fehérjék nem tartalmazzák az összes aminosavat, kivéve a gombákat, burgonyát, és szóját.

A vegánoknak van  válasza erre a tofu és egyebek, mint például búzahús formájában. Nem merültem bele annyira a paleo-diéta megismerésébe sem, hogy magabiztosan nyilatkozzam, de a régiek valószínűleg azért ismerték kevésbé a szív- és daganatos betegségeket, mert még nem voltak védőoltások, és a táplálék kevés volt és nehezen megszerezhető. Vagyis fiatalon meghaltak valamilyen fertőző betegségben, és örültek, ha minden tápanyagból tudtak egyáltalán valamennyit fogyasztani.

Nincs is ezzel gond, egyen mindenki azt, amit szeret, vagy, amit lehet. Amikor több, mint egy éve, egyik napról a másikra lemondtam a húsevésről, elég jól láttam, mi van a mérleg egyik, és mi  a másik serpenyőjében. Jó döntés volt, nem bántam meg, hasznomra vált. Mégsem nevezem magam vegetáriánusnak, csak azt mondom, ha valaki kérdezi, hogy egy ideje nem eszem húst. Ha jól meggondolom, azt akarom ezzel elkerülni, hogy bárki elkezdjen filozofálgatni a vegetárianizmus hasznosságáról a jelenlétemben, bár azt nem tudom megúszni, hogy még a legmegátalkodottabb húsevők is meg ne kérdezzék, hogy ugye sokkal jobban vagyok azóta. Köszönöm, igen, de ebben a hús nemevése csak egy tényező.

A másik dolog, amin elgondolkodtam a szakácskönyvek nézegetése közben, hogy akár vegán, akár vegetáriánus a szakácskönyv, tele van thai, kínai, indiai, csak egzotikus zöldségeket és fűszereket tartalmazó ételekkel. Ha valaki a vegán/vegetáriánus utat választja, szerintem nem biztos, hogy az ízlése is megváltozik, nem akar mindennap egzotikus ételeket főzni. Ugyanazokra az ízekre vágyik, mint korábban, némi módosítással, vagy éppen anélkül, mint korábban. Egy zöldségleves-rakott krumpli ebéd a vegetáriánus számára is teljesen elfogadott, maximum a krumpliban a tejföl mellett csak tojás van, esetleg egy kis pirított gomba, vagy gombapörkölt. Továbbra is jöhetnek a főzelékek, de még mennyire. Csak a feltétek lesznek húsmentesek, akár buggyantott tojás, vagy grillezett sajt, esetleg falafel, vagy babfasírt formájában. A fűszerezés válik sokkal fontosabbá, de én tulajdonképpen az eddigi nyomon szeretek maradni, akkor is, ha korábban is erőteljesen fűszereztem az ételeket.

A magyar szakácskönyvpiacon nincs túl nagy választék vegán/vegetáriánus szakácskönyvekből. A legjobb darab, Bede Anna Vegasztromániája, éppen jól illik ezekhez a gondolatokhoz. Olyan ételek vannak benne, amelyek ízükben, állagukban közel állnak a többi, akár húsos fogáshoz.

Ezzel együtt, nem hiszem, hogy mostanában tömegek hagynák el a húsevést.

1 megjegyzés:

  1. Imádom a fehérjét! Főleg azt, amelyik körbe van véve egy darabka ropogósra sült bőrrel!
    ;)

    VálaszTörlés