Paul Auster: 4 3 2 1

Januárban vettem meg az Amazon Kindle Store-jában, és június közepén fejeztem be. Igaz, hogy angol nyelvű e-könyvben 768 oldal, a magyar változat pedig nyomtatva 780, de ilyen méretű fiction szöveggel maximum két hét alatt végezni szoktam, ha érdekel. Ez pedig érdekelt, de nagyon. Mégis, volt amikor letettem egy hónapra, vagy éppen azon gondolkodtam, hogy az e-könyv olvasót szeletelem föl kétcentis csíkokra, hogy ne is tudjam még egyszer a kezembe venni. Paul Auster nagyregénye nem könnyen adja meg magát, nagyon koncentrálni kell a cselekmény fordulataira, a különböző szereplők különböző történetszálaira, és küzdeni azzal a kérdéssel, hogy mi végre is ez az egész. Nem a regény, hanem az élet, a főhős élete. De a végén (majdnem) minden kiegyenesedik.

Paul Auster úgy kezdte, mint minden nagy író. Fiatalon megírta korszakos regényét, a metafikciót megújító New York trilógiát, amelyben egy klasszikus detektívregény története fordult vissza önmagába. Ezután jött a többi, jól olvasható Auster regény furcsánál furcsább irreális figurákkal, amelyek éppen ezért voltak hihetőek és szerethetőek, de a könyvek alatt nem szakadt be az asztal. Egyik húzta magával a másikat, ha megjelent egy új, azonnal megvettem, és még olyan nagyokat nem is csalódtam. Kedvencem a Brooklyni balgaságok, ahol a legnagyobb emberi gyarlóság a jóság, és ez súlyos büntetést érdemel: az ikertornyok lerombolását.

Auster 1947-ben született. Hetven felé itt volt az ideje az igazi nagyregénynek, ami igazolja az előző sikereket, és véglegesíti a helyét a legnagyobbak között. Egy darabig, mondjuk, a 750. oldalig azt gondolhatjuk, hogy Auster visszatért a regénykezdetekhez. Látszólag visszanyúlik a regény defoe-i, dickensi alapjaihoz, de az utolsó oldalakon ismét megjelenik a saját farkába harapó kígyó, az író, aki maga is szereplője a műnek, és irányítója az eseményeknek, amelyek csak látszólag véletlenszerűek. Megértjük a címet, megértjük, miért alakult úgy a figurák sorsa, ahogy, és rájövünk, nem tudjuk, hol rejtette el Auster a saját magára vonatkozó, életrajzilag hiteles elemeket, csak egy a biztos: ki az író, aki megírja ezt a történetet.

Az amerikai címlap

Amely igazából négy történet, egy Ferguson nevű fiúé, aki Austerrel egyidős, és az élete főleg Auster élete színhelyein zajlik. A rövid bevezető után 1.1, 1.2... jelű fejezetek írják le a párhuzamos életeket. Ugyanazok a helyszínek: New Jersey kisvárosai, New York és Párizs. Ugyanaz az időtáv: 1947-től 1970-ig.

A négy Ferguson életében ugyanazok a szereplők. Az érzelemgazdag és tehetséges Rose, aki minden változatban "elég jó" anyja Fergusonnak. Stanley, az apa, aki üzletemberként a világot is racionálisan nézi, és Rose-hoz és Fergusonhoz való viszonyát a művészi tehetséggel kapcsolatos enyhe ellenérzés jellemzi.  Rose és Stanley törékeny viszonya hol túléli, hol nem, az elébük kerülő viszontagságokat. Feltünnek Rose szülei. Rose mesterének családja kap meghatározó, vagy éppen marginális szerepet, de Amy, az okos, de nekem érzelmileg hidegnek tűnő Schneiderman-unoka minden változatban kulcsszereplő. Rajtuk kívül szerelmek és barátok sora egészíti ki az óriási tablót, ami a hatvanas évek Amerikájáról készül.

A magyar címlap

A négy Ferguson különböző utakat jár be, amíg teheti, de a tehetség mindegyikükben közös. Ezért is leplezi le önmagát az író a könyv végén, hogy végre megírhassa ezt a sokszínű történetet.

Az a tervem, hogy előveszem a magyar változatot is, és azt már úgy olvasom végig, hogy egymás után végigkövetem egyenként mind a négy történetet, és a legfontosabb momentumokra koncentrálok: Ferguson és az apja viszonyára, az írói tehetség kibontakozására, az Amy által okozott károk felmérésére. Biztosan fogok új dolgokat találni, de nem sietek.

Nem akarom senkinek az élvezetét elrontani azzal, hogy olyan fordulatokat árulok el, melyeknek a megismerése a regény minden olvasójának meglepetést fog okozni. Érdemes rászánni a könyvre heteket, vagy hónapokat. Magyarul egyetlen fanyalgó kritikát olvastam csak a könyvről, de én meg vagyok arról győződve, hogy a 4 3 2 1 a XXI. század egyik nagy amerikai regényeként fog fennmaradni.

Ha valakinek nem igazán ismerős a metafikció fogalma, annak figyelmébe ajánlom Julio Cortázar Összefüggő parkok című  egyoldalas novelláját. Minden tudományos definíciónál jobban megérthető belőle a lényeg.