Visszatérés a koronázási csirkesalátához

A koronázási csirke ízlett ugyan, de besoroltam azok közé az ételek közé, amit csak egyszer készítek a beszerezhetetlen/kihasználhatatlan hozzávalók miatt. Néhány napja, a nagy éves könyvselejtezés vége felé próbáltam eldönteni James Martin Great British Dinners című könyvéről, hogy fűz-e hozzá annyi érzelmi kötelék*, amiért érdemes lesz megtartani, amikor megláttam a Coronation chicken receptjét, és új távlatok nyíltak meg előttem.

James Martin így vezeti be a receptet:
"Igazi klasszikus, amit mindenkinek legalább egyszer meg kell kóstolnia, de rengeteg különböző receptből lehet választani. Én könnyűnek és ízletesnek találom ezt az elkészítési módot"

A lista kicsit hosszabb, mint a legutóbb kipróbált receptnél, de a legegzotikusabb hozzávaló a curry paszta, ami azért már minden nagyáruházban kapható itthon is.  A módszer gyors, és egyszerű. 25 g vajon dinszteljünk meg egy kis fej apróra vágott vöröshagymát. Adjunk hozzá 3 evőkanál curry pasztát és 2 evőkanál sűrített paradicsomot, 1 dl vörösbort és fél citrom levét. Pároljuk 5 percig, és hűtsük le. Ha kihűlt, keverjünk bele 4 evőkanál baracklekvárt.

Ezen a ponton egy sötétpiros, sűrű, nagyon intenzív ízű mártásunk van, viszonylag nagyobb mennyiségben. James Martin szerint ehhez kellene a majonézt és a joghurtot hozzákeverni, sózni és borsozni. Gyorsan átláttam, ha kellemes ízű öntetet szeretnék, akkor annyi majonéz és joghurt szükséges, hogy a mennyiség jóval meg fogja haladni az én igényeimet. Ezért azt a módot választottam, hogy fél tubus majonézt összekevertem dupla mennyiségű görög joghurttal, és az elkészült mártásból kanalaztam bele annyit, amennyi szerintem szükséges volt és ekkor sóztam és borsoztam. A maradék alapot három adagban lefagyasztottam.

Az elkészült öntetet összekevertem a kis kockákra vágott főtt csirkemellel, és egy éjszakát állni hgytam. Finom volt, és kiderült, hogy bátran kell sózni.

*Igen, én már jóval Marie Kondo előtt is ilyen elvek mentén próbáltam rendet vágni a könyvdzsungelben.