Könyvek 2015. április

Edith Vonnegut: Basket of Little Devils

Gál György Sándor: Honthy Hanna

Georges Simenon: Maigret és a három nő

M. C. Beaton: Agatha Raisin and the Wellspring of Death

P. D. James: A halál jár Pemberley-ben

Franck Thilliez: E-szindróma (Folytatása következik...)

Philip Roth: The Dying Animal (Harmadszor.)

VIII. Henrik udvarában (1984-ben jelent meg ez a csodakönyv. Írások vannak benne a korból, például Henrik és Boleyn Anna versei is, vagy részletek az Utópiából. A költők életrajzai mellett Hans Holbein rajzai, és ráadásnak egy bakelitlemez amelyen Henrik szerzeményeit játssza a Fraternitas Musicorum nevű együttes. Mindez 13 ezer példányban, megmosolyogtató áron, ami viszont akkor a fizetésem 5 százaléka volt.)

Húsvéti ebéd

Villantási célzattal, két finn vendég részvételével:

Főtt sonka, keménytojás, zöldségek, torma, töltött tojás (tojássárga, házi padlizsánkrém, kockára vágott csemege uborka), kalács

Lencseleves sonkalével főzve

Párolt csirkemell (csontos, bőrös), rizs, párolt gyümölcsök (Aszalt barack, füge, aszalt szilva egy éjszakán át ázott teában fél citrom héjával. Másnap 2 evőkanál karamellizált mézet felengedtem kb. 2 dl rozéval, beletettem a gyümöcsöket, szerecsendió, gyömbér, kevés áztatólé. Főtt kb. fél órát.), narancssaláta

Madártej (sült habbal)

Kávé, mákos kalács (ez volt bolti).

Elég jól sikerült.

Sokoldalú magyar író

Merel dícsérte a Fehér királyt, beleolvastam én is. Nem sokkal később láttam egy portréfilmet a feleségről, aki gyönyörű, extrovertált, és persze ő is tehetséges, mint a nap. Engem mégis az enyhén beszédhibás, introvertált óriáscsecsemőre emlékeztető, pár percre megjelenő Dragomán György nyűgözött le. Kiderült, remek honlapja van mindkettőjüknek, rajtuk mindenféle olvasnivaló. Ha azt mondom, hogy utálom a novellákat (mire belemelegszik az ember, vége van), akkor nem kis jelentőségű, hogy minden tárcát és kis írást elolvasok tőle, még a Good Foodban, és  Stahl magazinban is. Nem véletlen, hogy ezekbe is ír, hiszen remekül főz. Állítólag ennek révén még a Ridikül című műsorban is szerepelt.

Az ételt, amiről szó van, ettem már Finnországban. Az az egyszerű házi kaja, amit az éttermek nem nagyon tartanak. Arra gondoltam, könnyű reprodukáln, de minidg halasztódott. A másfél éve fiatalon meghalt Várady Eszter blogján a legnépszerűbb bejegyzés volt, de Dragomán György receptjének ovasása után nem lehetett tovább halogatni az elkészítését.

Finn lazacleves (2 személyre):

1 kisebb fej vöröshagymát felaprítunk és 1 dkg vaj és 1 evőkanál olívaolaj keverékén kevés sóval megpárolunk. Hozzáadunk  2 közepes méretű meghámozott és apró kockákra vágott krumplit. Sózzuk, borsozzuk és a hagymán pár percig pirítjuk. Most tegyük hozzá a kaprot (szárazat vagy frisset) és engedjük fel annyi vízzel, hogy a krumplit ujjnyival ellepje. Lefedve főzzük, míg a krumpli megpuhul. Adunk hozzá kb. fél dl tejszínt és beleteszünk 20 dkg kockára vágott friss lazacot. Éppen csak felforraljuk, majd lefedve 5 percig állni hagyjuk. Tálaláskor még lehet szórni kaprot a tetejére, vagy meg is lehet citromozni. Vajas rozskenyér jár hozzá.

Nagypénteki ebéd.

Valami régi és valami új: Segítsüti 2015

Elérkezett a tavaszi Segítsüti ideje. A tudnivalók a segítsüti weboldalán találhatóak. Licitálni pedig itt lehet.

A sütik kiválasztásakor mindig az az elsődleges szempont, hogy lehessen jól csomagolni, a posta is biztonsággal tudja szállítani. Tavaly csokichipszes keksz volt, tavalyelőtt gyümölcskenyér több változatban. Idén is egy chokichipszes kekszet választottam, de most zabpehely és aszalt vörösáfonya is van benne, két nagyon egészséges és divatos hozzávaló, tehát ez az új.

A régi egy isler/ischler, ami a klasszikus 10-20-30 tésztából készült, kerek, lapos, lekvárral összeragasztva, a tetején csokimáz. Egyéni az alsó lapokon látható sütipecsét lenyomattól lesz.

A képen van még valami kék, már csak valami kölcsönkapott dolog hiányzik.

Nem véletlen, hogy  éppen ez a négy dolog jár a fejemben.

Könyvek 2015. március

Aktuális téma Edit Vonnegut-tól.

A február és a március nem volt az én hónapom, már csak az olvasást tekintve sem. Legalábbis a sok extra feladat között nem tudtam rá annnyi időt fordítani, amennyit szerettem volna. De azért elég jól választottam.


Wendy Wax: While We Were Watching Downton Abbey (Ez egy olyan chick-lit, mint amilyennek lennie kell, azzal a csekély különbséggel, hogy a Downton-motívum bevezetése ad neki valami ómódi feelinget, és a téma nem a párkeresés, hanem sokkal inkább önmagunk keresése körül forog. A nyelvezete sem az a tőmondatos Katie Fforde féle primitív fogalmazás*, hanem árnyaltabb egy fokkal. Vagyis a különbség nem is csekély, olvasmánynak pedig élvezetes.)

*Ettől a szerzőtől vágtam a sarokba legutóbb valami fércművet.

Georges Simenon: Maigret és a beharangozott gyilkosság (Egy vasárnap kivégezhető, és árasztja magából annak a Párizsnak a levegőjét, ami sehol sincs.)

Bächer Iván - Molnár Gál Péter: Helyek (Meglepett ez a szerzőpáros. Egyik sem él már, de életükben sem gondoltam, hogy együtt tudnak működni. vagy hogy bárkivel is együtt tudnak működni. Itt is csak a téma közös, budapesti helyek, amikhez kötődnek, és ki-ki kiválasztotta a magáét, arról írtak külön-külön.)

Susan Hill: A fekete ruhás nő (Daniel Radcliffe első felnőtt szerepével kapcsolatban olvastam róla, de azt hittem ez egy igazi gótikus kisértethistória, legalábbis a 19. századból. Nem. Susan Hill ma is él, és ez az első jelentős műve, ami Angliában színdarabként, és filmen is nagyon népszerű. a Radcliffe-féle már a többedik feldolgozás. Furcsa könyv. Nehéz eldönteni, mikor is játszódik, vannak benne autók, lovas szekerek, telefonok, a nagyváros több kelléke. Talán az első világháború  utánra helyezném az elbeszélés idejét, és a háború előttre magát a történetet, ami tényleg áraszt magából valami hideget. Tizenévesen talán borzongtam volna, most rezignáltan tudomásul veszem, hogy hányféle módon igyekeznek a halandók a halál gondolatát megszelídíteni.)

Diane Johnson: Le Divorce (Ez egy tökéletes darab. Minden van benne, ami egy regényhez kell - szerelem, házasságtörés, féltékenység, gyilkosság, családi problémák, identitáskeresés, pénzügyi problémák - ráadásul szellemesen, szórakoztatóan megírva. Filmet is készített belőle James Ivory, aki a kilencvenes években szakmányban gyártotta az edwardiánus korba helyezett kosztümös dolgozatokat. Ez a film, bár modern, ugyanolyan mesebeli,egy olyan Párizsban,  ahol egyetlen színes arc sem bukkan fel.)

Elkezdtem újra a Zabhegyezőt olvasni. Tizenévesen olvastam magyarul, most elővettem angolul. A 76. oldalon vagyok, és azt hiszem, leteszem. Nem rossz, meg minden... de nem érzem közel magamhoz. Kiváncsi vagyok, Barna Imre mit hoz ki belőle az új fordítással és az új címmel: Rozsban a fogó. Ez az új cím egyre jobban tetszik.

Minden változik

Nem szívesen csinálok mostanában besamelmártást, bár régebben odavoltam érte. Próbáltam pár dolgot, de végre találtam valami használhatót, ami bevonóképes, nem túl savanyú, nem túl sűrű, nem túl híg, meg is pirul, szóval egyelőre megfelel zöldséggratinokra, lasagne tetejére.

Lisztmentes besamel-helyettesítő (közepes méretű edény):

Kb. 10 dkg natúr sajtkrém, ugyanannyi görög joghurt, mustár, 1-2 dkg reszelt parmezán, 1 tojássárga, só, bors.A zöldségek, vagy a lasagne tetejére kanalazzuk, rá még egy kevés reszelt sajt. 200 fokos sütőben sütjük.

Ráadás: málnakrém

15-20 dkg málnát elkeverünk ízklés szerint porcukorral, fél citrom levével. Felverünk 2 dl tejszínt. beleforgatunk ugyanannyi görög joghurtot és a málnás masszát. Lehűtjük.

Főtt gesztenye

Az ősszel vettem még egy húsz dekás csomag mélyhűtött főtt gesztenyét. Otthon, a számla tanulmányozása közben derült ki, hogy aznap ez volt a legdrágább tétel, illetve körülbelül ötször drágább, mint a gesztenyemassza.* Azóta morfondíroztam azon, hogy mi legyen belőle. Magyar szakácskönyvek nem használják, az obligát britek karácsonyra kelbimbóval és szalonnával keverik, meg édes levest készítenek belőle. Egyik sem hozott lázba, mígnem a napokban Hugh Fearnley-Whittingstall műsorában láttam egy ötletet , ami a szakácskönyvében is benne van. Ő unortodox  nem hétköznapi pizzát készített belőle, de én hagytam a paszírozást, így a műfaj kicsit bizonytalan. Lehet ez egy meleg saláta, vagy  hosszabb lével főzelék.**

Gesztenyés zöldségek (2 személyre):

2 fej karikára vágott lila hagymát vaj és napraforgóolaj keverékén megpárolunk kevés sóval. 1 gerezd apróra vágott fokhagymát is adunk hozzá, végül 20 dkg előfőzött gesztenyét. Kevés vizet öntünk alá, és néhány percig pároljuk. Közben forró sós vízben csíkokra vágott kelleveleket blansírozunk három percig. Kiszedjük egy hideg vízzel teli tálba. Ha a gesztenye elég puha, hozzáadjuk a lecsöpögtetett káposztát és átmelegítjük. A tetejére bors és Maldon-só. Annak megfelelően fogyasztjuk, amilyen ételnek szeretnénk tekinteni.***

Végre megjön az ihletem, és nem működik a fényképezőgép.


*Még megvan anyámnak az a szakácskönyve, ami részletesen leírja, hogyan készítsünk szárazbabból gesztenyepürét.

**Hogy egyértelműen főzeléknek nevezhessük, még egy kis római köményt kellene beletenni.

*** Nálam a meleg salátához tojáskrémes pirítós járt, chilipehellyel megszórva. (A mai tojáskrém mascarponéval, reszelt parmezánnal, sok mustárral és kevés vöröshagymával készült.)

Könyvek 2015. február

Ez Lucien Freud képe. Az interneten akadtam rá, amikor a saját nevemet beírtam a képkeresőbe.


John le Carré: Az üldözött

Anna Gavalda: Hunting and Gathering

David Benioff: City of Thieves

Szécsi Nóra: A kismama naplója / A baba memoárja

Ira Levin: Csókoltat a halál

Jonathan Franzen: Javítások

Ez utóbbival az év legnyomasztóbb könyvét sikerült abszolválni. Ebben teljesen biztos vagyok, akkor is, ha az év nagyja még hátravan.

Feltaláltam a melegvizet

Nem mesélem el újra a kelkáposztához való viszonyomat. Csak röviden: világéletemben utáltam, terhesen odavoltam érte, azóta közepesen nem szeretem, de G. kedvéért időnként főzök. A fő bajom ( a nemszeretésen kívül) az, hogy mire krumpli megfő, a káposzta szétmállik, és mivel a káposzta annyira összeesik, a rengeteg leve miatt jó híg lesz. Na, valami sugallatra már kétszer főztem úgy, hogy a hagymát és fokhagymát megdínszteltem olajban köménymaggal, erre tettem a krumplit, éppen annyi vízzel, ami ellepi. Mikor megpuhult a krumpli, rátettem a csíkokra vágot káposztát, és csak éppen egy-két percig pároltam. Semmi sűrítés. Még nekem is ízlett.

Ráadás:

Kelbimbó krémleves kakukkfüves pirítóssal

Tart Oignon

A Franciaországban szakmai gyakorlatukat töltő tanulók munkanaplót vezetnek, ki-ki vérmésrséklete és hajlandósága szerint. Olyan is van, aki komolyan veszi a dolgot, és olyasmiket ír bele, mint ennek a hagymás lepénynek a receptje. A legfőbb tanulság (számomra a francia konyha megismerésének legfőbb tanulsága is), hogy minden legyen a legegyszerűbb, semmi csicsa, semmi egzotikum, legyen minden az, ami.

Hagymás lepény (egy 22 cm átmérőjű piteforma, vagy 3 kicsi):

Vajastésztát készítünk. 15 dkg lisztet elmorzsolunk 10 dkg hideg vajjal és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1 vagy 2 evőkanál jéghideg vizet, éppen csak álljon össze, gyúrni nem kell. Folpackba csomagolva hűtőbe tesszük, míg elkészítjük a tölteléket, de legalább 30 percre.
Fél kg hagymát (lehet fehér vagy vörös, sőt lila is) 10 dkg vajon kevés sóval puhára párolunk. Ez akár 45-60 percig is eltarthat, meg lehet csinálni egy nappal korábban. Ha kihűlt, hozzáadunk 2 pohár tejfölt és 5 tojásságát. Sózzuk, borsozzuk. A tésztát akkorára nyújtjuk, hogy a tálat és a peremét befedje. Beleöntjük a tölteléket, és 200 fokos sütőban addig sütjük, míg a teteje aranybarna lesz. Langyosan a legjobb.

Akinek van kedve, süssön a hat leeső fehérjéből makaront.