Kner Piroska kávéfánkja

 A Kner Piroska szakácskönyvéhez csatolt kiegészítésben többször feltűnik a kávéfánk, és mindig valamilyen sorsfordító, vagy feszültséggel teli pillanatban. Parti Nagy Lajosnak, a félténypróza szerzőjének talán tetszett az ötlet, hogy legyen egy emblematikus süteménye a családnak, mert ennél sokkal fontosabb dolgokban sem tud ez a kis könyvecske eligazítani, olyan hiányos a Kner Piroskáról megmaradt valódi tényanyag. De egy biztos: Kner Piroska életre kelt. Egymás után kétszer olvastam el a százoldalnyi írást, sűrűn lapozva a végén található családfához, és nagyon megérintett a Kner jelenség: a tisztes iparoscsalád pályája, a több lábon állás, ahogy zseniálisan vegyítették a pragmatikust a művészivel (számlatömbök vs. verseskötetek), és a végén a tragikus bukás, ami annyi értéket pusztított el, és ez csak egy csepp volt akkor a tengerben. Mi minden veszett még el, amit csak sejthetünk.

Nemcsak Piroskának, az egész Kner családnak nagy szüksége volt Parti Nagy Lajosra. Minden gyermek és unoka kap legalább egy vázlatos arcképet, hogy mindegyikükről kiderüljön, emberileg, szakmailag és művészileg is rendkívülit alkottak. Amikor fellelkesülve belelapoztam annak a tudós levéltárosnak a könyvébe, akinek a munkája a félténypróza egyik fő információforrása, nem sikerült az alapos felkészültséggel írt dolgozatokból ugyanazt kihüvelyeznem, mint a művészi alkotásból. Nem a munka minőségére célzok, hanem a tartalom megközelíthetőségére, ami annyira könnyű és élvezetes az Árnyékporocska révén.

Kner Piroska kávéfánkja minden bizonnyal fánk alakú volt, alul-felül kicsit domború, az oldalán, mint egy szalag, kilátszott egy vékony csík a kávékrémből, a tetején kávémáz... Én igyekeztem a dolgot úgy egyszerűsíteni, ahogy tudtam, mert biztos voltam enne, hogy sem türelmem, sem tehetségem nincs ahhoz, hogy az én fánkjaim ilyenek legyenek. Különösen, hogy így kezdődik a leírás:

...bármely bádogosnál lehet rendelni a hozzá való sütőt, de ha ez nem áll rendelkezésünkre, süssük ki egy lapban az anyagot, s szaggassuk ki sülés után pogácsa-, vagy kis fánkszaggatóval. Rendes tepsiben ha ostyára rakjuk, akkor sem kapja meg a megfelelő szép alakot. Tehát ha a fánkalakok megvannak, mokkakanállal kaparjuk ki a belsejét, s ha egészen kihűlt, töltsük meg...

A formázáson kívül nem sokat változtattam, de leírom az eredeti receptet, és a módosításokat, amik szerintem megközelíthetőbbé teszik az elkészítést.

Kávéfánk (kb.12 nagyobb szelet):

Nem akkora macera ám, mint amekkorának látszik.

Tészta: Keverjünk el  10 dkg cukrot 4 tojássárgájával, adjunk hozzá  14 dkg liszet és 6 tojás igen kemény habját.

Pont így jártam el, csak tettem még a tésztába negyed teáskanál sütőport, és  a nagy gáztepsin sütöttem ki 175 fokon.

Krém: 8 dkg vajat habosra keverünk 1 egész tojással, 2 kanál erős feketekávéval és nyolc dkg cukorral. Végre összevegyítjük 1 dl tejszínhabbal.

Itt már kapiskálni kezdtem, hogy ez egy unortodox tiramisu, de akkor sem örültem a nyers egész tojásnak. Ott volt viszont az ötödik és hatodik tojás sárgája, ami a tésztából kimaradt, azokat kevertem bele az egész tojás helyett, plusz a kávét. 2 dl tejszínt habbá vertem 250 g mascarponéval, ezt kevertem össze a vajas krémmel. Lehetett volna keserűbb, kávésabb. Erősebb kávé kell hozzá, és talán több is.

Összeállítás: A tésztalap széleit egyenesre levágtam, a lap felét vonalzóval kimértem, elvágtam. Az alsó lapot egy keretbe helyeztem, rá a krémet. A másik lapot (a simább felét) bekentem kávémázzal, szintén vonlazóval kimértem a szeletek helyét, és 12 darabra vágtam. A tésztadarabokat óvatosan a krém tetejére tettem, és egy éjszakát hűlni hagytam.  

Kávémáz: lemérünk 26 dkg porcukrot, ebből két kanállal beleadunk 4 kanál erős feketekávéba. Jól felforraljuk, azután apránként hozzáadjuk a többi cukrot, s egy dió nagyságú vajat.

Nem csalás, nem ámítás, 26 dkg porcukrot tetszettek olvasni. Én szerényen azt gondoltam, fele is bőven elég lesz, de nem. Hogy szép vastag és egyenletes legyen még ezen a nem túl nagyméretű süteményen is, kell hozzá az eredeti mennyiség, de figyeljünk a következőkre: a kávé legyen erős, és picivel több. Forrjon, mikor az első kanál cukor belekerül, és utána is csak kanalanként adagoljuk a cukrot, még a tűzön. A vajat ne sajnáljuk, azt már a tűzről levéve keverjük bele, és menjen azonnal a süteményre, mert nagyon gyorsan köt.

Kner Piroskát Mautner Zsófi is mennybe menesztette itt. 

Egyébként már az első oldalon a legszívesebben a keblemre öleltem volna Piroskát ezért a mondatért: 

A jó marhahúslevesnek nem az a titka, hogy minél több legyen a hús, hanem az, hogy minél kevesebb legyen a víz.

Romániában is népszerű

 A Guardian az egyik januári hétfőn arra bíztatta az olvasókat, hogy ízesítésre ne csak sót használjanak, és különböző ízesítőszereket ajánlott, hogy felrázza őket a téli dermedtségből. A huszonkét javaslat között vannak fűszerek, fűszerkeverékek. házilag elkészíthető, vagy készen kapható ételízesítők. Otthon készíthetünk például szárított csirkebőr-port, vagy porított sült hagymát, esetleg a kevésbé kalandvágyók gremolátát is. Készen vásárolhatjuk az ismertebb keverékeket, mint a za'atar, a kínai ötfűszer-keverék, és lehet barátkozni teljesen ismeretlen dolgokkal, az achar masalával, a sichimi togarashival, a yajival, vagy a furikakéval. Ezek ismert fűszerek keverékei, de a sal de gusano az agavén élősködő hernyók megsütött lárváiból, chiliből és sóból áll. Vannak szólisták is, például az egyre népszerűbb római kömény, vagy a szumák, és nem hiányzik a pirospaprika sem. Mégis ebben a részben először a csípős spanyol agridulce szószt említik, amit egy ismert séf tojásra, krumplira, és polipra locsol. Az őrölt pirospaprikát a  Carpathia című szakácskönyv szerzője, Irina Georgescu használja, aki szerint ez a  a román konyha egyik kedvenc fűszere, ő maga krumplisalátára, sült halra, sült zöldségre teszi, akár só helyett is. Azután vége is.

Itt olyan érzésem volt, mintha feltámadtak volna a nyolcvanas évek, amikor a magyar konyha világhírű volt, legalábbis Magyarországon. Hol is vagyunk jelenleg? Még mindig ugyanott?

Megnéztem az amazonon az említett könyvet, és valami sugallatra egy magyar oldalon is, és kiderült, hogy itthon is megjelent Kárpátok ízei címmel, a HVGkönyvek kiadásában. Sőt megvette a helyi könyvtár, és hamarosan a kezemben volt a nagyon szép külsejű könyv, és belelapozva megállapítottam, hogy a tavalyi év talán legszebb szakácskönyve, hangulatos képekkel, jó tördeléssel. A tartalma még jobb. Mindennapi román receptek vannak benne, de fogalmazhatnék úgy is, hogy erdélyi receptek, és akkor sem tévednék nagyot, ha azt mondanám, magyar receptek. Pacallevesnek nyoma sincs, de van töltött káposzta, fonott kalács, sósrúd, dobostorta, rántott palacsinta, fasírt, mézes krémes. 

Az angol változat három kategóriában is a legnépszerűbb 100-300. közötti helyen van az amazon bestsellerlistáin, vagyis nagy siker. Itt kell föltennem azt  kérdést, hogy milyen esély lenne egy hasonló magyar szakácskönyv megjelenésére a nemzetközi piacon? Tudom, hogy ez nem egyszerű, kellene hozzá Nagy-Britanniában valaki, aki népszerűsítené valamilyen módon a magyar konyhát, egy jól menő étteremben, mondjuk. Kellene még egy kiadó, aki beruházna a szakácskönyvbe, ami valljuk be, lutri, vagyis kevés esély van rá.

Azután eszembe jutott, hogy van ilyen könyv, hasonlóan szép és igényes, de nem biztos, hogy kikerült a nemzetközi piacra. 2015-ben adta ki a Libri Mautner Zsófi angol nyelvű szakácskönyvét Budapest Bites címmel. Ebben a jó polgári konyha receptjei vannak, és van egy párdarabja, az Ungarische Küche, amit Bereznay Tamás írt, és Németországban van forgalomban.

Már várom egy-két éve, hogy Mautner Zsófi előálljon egy olyan szakácskönyvvel, amiben a legegyszerűbb parasztételek vannak. Ennek látom a jeleit a receptjeiben, és az érdeklődésében is, de talán úgy, érzi, hogy még nem jött el az ideje. Ha a helyében lennék, ötvözném a hagyományost a legújabb trendekkel egy szezonális recepteket tartalmazó, bárhol hozzáférhető alapanyagokra épülő flexitáriánius szemléletű szakácskönyvben, jó fotókkal, és mondjuk az Alföld képeivel. Még bármi megtörténhet, akár ezzel a még nem létező könyvvel is.

A Kárpátok ízei szoros olvasása kimutatta, hogy mindössze három recepthez használt pirospaprikát a szerző. Ezek a következők: muszaka, mics, húsos-gombás lepény.

Mandulás kifli

 El tudnám viselni, ha minden szombaton délelőtt a lányommal, és az unokámmal kávézhatnék. Nincsenek nagy elvárásaim: egy hétköznapi kis kávézó, ami pékség is, de van jó kávé, egyszerű sütemények. Mi meg leülhetünk beszélgetni, mielőtt folytatjuk a shoppingolást. De mivel az alapeset nem ez, hanem a távolság, érthető, hogy madeleine-szerű nyomatékot kap a sütemény, amit ott ettem velük. Ezért éreztem jó jelnek, amikor a decemberi Delicious magazinban megjelent a Mandelhörnchen receptje.

Mandulás kifli (kb. 25 db.)

Összekeverünk 40 dkg lereszelt marcipánt, 20 dkg darált mandulát, 14 dkg prcukrot 2 enyhén felvert tojásfehérjével. 2,5-3 dkg-os darabokat kb. 9 cm hosszú rúddá sodrunk, és megforgatjuk lapos tányérra szórt szeletelt mandulában, majd kiflivé hajlítjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, és hőlégkeveréses sütőben, 130 fokon 18 percig sütjük. Rácson kihűtjük. A kiflik két végét olvasztott csokiba mártjuk.

Az itthoni kávéhoz is finom.

Kaszinótojás

Ezt készen venni a legegyszerűbb, több szupermarket is árulja ugyanazt a gyártmányt, sárga tetejű műanyag dobozban. Én is szoktam venni minden második-harmadik nagybevásárláskor, és egészen eddig sohasem készítettem, mert egyrészt túl nagy macerának gondoltam, másrészt bármilyen receptet olvastam, nem győzött meg, hogy a töltelék lesz annyi, és lesz olyan tartása, hogy kitöltse a fél tojást, és egy szép kis dombot is képezzen a tetején. A majonéz nem ad tartást, a besamel túl lisztes, ha már ennyire sűrű, szóval millió bajom volt, de ha belegondolok, a bolti kaszinótojás összetételét sem olvastam még el. 

Megint egy főzőműsor sietett a segítségemre, és annyira fellelkesedtem, hogy még franciasalátát és zománcmártást* is akartam csinálni, de mikor nekifogtam, beláttam, hogy fölösleges, tekintve, hogy ez is olyan étel, amit egyedül fogyasztok el. De a coup de grace** az a töltelék, és ezt a változatot nem akartam kihagyni, mert úgy látszott, megfelel az elvárásaimnak. Így is lett.

Kaszinótojás (1 főre, uzsonnára):

3 tojást keményre főzünk. Mindegyiket kettévágjuk, és a kikapart tojássárgákat összekeverjük 1 főtt és melegen összetört főtt krumplival (vagy maradék krumplipürével), ízesítjük sóval, borssal, szerecsendióval, mustárral, és annyi majonézt adunk hozzá, hogy összeálljon, de még formázható legyen. Ezt visszatöltjük a tojásokba, és a fél tojás tetejére kis púpot is képzünk. Lerakjuk őket egy tálba, és tartármártást öntünk rá.

Tartármártás: majonéz, tejföl, só, fehérbors, cukor, mustár, citromlé ízlés szerint

* zselatinnal kocsonyásított tartármártás, amit a tojásra öntenek.

** ezt most tanultam kb. annyi mint kegyelemdöfés.

Mennyi ennivalót dobtam ki az ünnepek után?

 A kérdés nyilván azért merült fel, mert magam is túlzásnak tartottam azt az élelmiszermennyiséget, amit fölhalmoztam itthon. A mélyhűtő egyébként is majdnem tele volt, nagyrészt hússal. Pár héttel karácsony előtt kaptunk ajándékba két háznál nevelt kakast, amiket ötfelé porcióztam el. Henteshez is elmentem azért, mert volt a fejemben pár étel, amit szerettem volna megfőzni. Persze a felét se. Volt nagybevásárlás két hete az #ldiban, főleg tejtermékek, és zöldségek. Pár delikát dolog a fodrásztól hazafelé jövet. A két ünnep között egy kisebb bevásárlás, kenyér. 

A főzést nem túloztam el, úgy értve, hogy nem most akartam új ételeket kipróbálni, minden elfogyott. Tegnap befejezettnek nyilvánítottam a karácsonyi szezont, és körülnéztem. A húsok elvannak a mélyhűtőben a sorukra várva, a tejtermékek, amelyek mindig meglepnek azzal, hogy a hivatalos lejáratuk után is mennyi ideig elállnak felbontatlanul, a hűtőben. A zöldség-gyümölcs mind elfogyott. 

A következő dolgok távoztak (indoklással):

1. Maradék kolbászkrém és tepertőkrém: jóval karácsony előtt készültek, a kolbászkrémre inkább ráuntunk, de a tepertőkrém nem sikerült, elsóztam, és túl sok vöröshagymát tettem bele. Hősiesen csak én ettem belőle kétszer, nem volt finom. 

2. Karácsony előtt kértem egy fej jégsalátát. Kettőt kaptam. Az egyiket azonmód becsomagolva kidobtam tegnap, félig meg is barnult.

3. A fent említett viszonyok mellett 24-én kiderült, hogy füstölt kolbászból csak fél pár van a zsúfolt hűtőben. A helyzet katasztrófának nyilváníttatott, és a vészbeszerzéssel érkezett a hentestől egy szép darab szalámi, meg  egy túlméretezett darab májas. A szalámi elvan, de a májas kétharmadát megkapták tegnap a cicák. 

Nem rossz eredmény. 

Kolbászkrém (bőséges adag):

4 evőkanál zsírt teszünk az aprítógépbe, erre 20 dekányi füstölt kolbászt, amit viszonylag kis darabokra felaprítunk, hogy az aprítógép könnyebben vigye. Hozzáadunk még 3 felaprított zöldpaprikát, 1 teáskanál fűszerparikát, 3 gerezd reszelt fokhagymát, chilipelyhet ízlés szerint, borsot, óvatosan sót. Több menetben összezúzzuk olyanra, amilyenre szeretnénk, pépesebbre, vagy darabosabbra. 

Pokorny Lia receptje. 

Boldog újévet mindenkinek.

Ötletek főzőműsorokból

Akkor vagyok igazán lelkes, amikor olyan egyszerű dolgokat látok, amelyek símán átkerülnek a  konyhámba, mintha én is mindig így csináltam volna. 

Zöldséges fasírtot mindenki tud sütni, és azzal mentegeti magát, hogy nagyon egészséges olajban sütve, de volt, aki feltalálta a kereket, és az erőteljes ízű fetasajtot  keverte a masszába. Én az erre a célra vásárolt fetát az egyik este meggondolatlanul megvacsoráztam, de volt még otthon friss kecskesajt, és azt tettem bele. 1 tojás, és néhány kanál liszt szilárdította meg. Az alapzöldségek lesózott cukkini és reszelt répa, ezen kívül bármi lehet még.

A petrezselymes burgonya hogyan készül? Olajon kevés vízzel a petrezselyemmel együtt párolni? Félig tört burgonya lesz belőle. Főtt krumplit olajon petrezselyemmel átforgatni? Jó, kicsit steril.

Na, de így! A meghámozott krumplit karikákra vágjuk, és egy tapadásmentes serpenyőbe tesszük, de maximum két réteg legyen. Annyi vizet öntünk rá, ami ellepi, jó alaposan megsózzuk, és teszünk hozzá 1 evőkanál zsírt vagy vajat. Nagy lángon forraljuk, nem piszkáljuk. Amire a víz elpárolog, a krumpli is megpuhul, és elkezd a zsíron/vajon lepirulni. Most már lehet óvatosan forgatni, és amikor elégedettek vagyunk a színével, hozzákeverjük a petrezselymet.

Most sajnos csak szárított lestyán volt kéznél.

Földimogyoróvajas süti

 A családunk külországban élő felének kedvenc reggelije a földimogyoróvajas kenyér mézzel, vagy lekvárral. Nekem ez kicsit bizarr, de ki szerettem volna én is próbálni. Nos, nem rossz, de a földimogyoróvajra, a jó íze mellett tudnék még egy jelzőt használni: fujtós. Ezért elkezdtem keresni, mire lehetne még felhasználni. A Good Food weboldalán csak rá kellett keresni az összetevőkre, és több tíz recept érkezett, édes, és sós is. Maradtam az édes íznél, és a képek alapján választottam. Gyorsan megért több sütést.

Földimogyoróvajas, lekváros keksz (23-24 darab):

Habosra keverünk 7 dkg puha vajat 5 dkg édesítetlen földimogyoróvajjal. Hozzáadunk 15 dkg barna cukrot, és azzal is kikeverjük. Teszünk bele 1 tojást, 0,25 teáskanál sót, 1 teáskanál vaníliapasztát, vagy 1 csomag Bourbon vaníliáscukrot, 0,5 teáskanál szódabikarbónát, és 18 dkg lisztet. Sütőpapírral bélelt tepsire 2 dkg-os golyókat teszünk legalább 5 cm távolságra, és a golyók közepét benyomjuk az ujjunkkal. Ebbe a kis üregbe süthető lekvárt teszünk, valamilyen savanykás ízűt. 180 fokos sütőben 10-12 percig sütjük, ekkor még kicsit puhának kell lennie, majd megszilárdul.

Lehet még a tésztába keverni 2 evőkanál összetört sótlan földimogyorót.

Az igazi magyar gulyás

 Külföldi főzős magazinokban és honlapokon többször lehet találkozni az igazi magyar gulyás (ami tkp pörkölt) receptjével. Van bennük sok hiteles dolog, de igazából a mienkétől különböző ízlést tükröznek. Sajnos, ezen az oldalon már nem látható Jamie Oliver paprikás sertésraguja, ami egészen finom volt, de annyi szaftot produkált, hogy még tésztaszósznak is lehetett használni a maradékot. 

Legutóbb a novemberi Olive magazin állt elő a kiadós marhagulyás receptjével, és a leírásban már egyértelműsítik is, hogy itt egy raguról van szó. Betű szerint követtem a leírást, és sem a füstölt paprikánál, sem a fehérbornál nem remegett meg a kezem. Sőt az olívaolajat is szemrebbenés nélkül hozzáadtam. Nagyon jó ötlet a sütőben készítés, tényleg porhanyós lesz a hús, viszont erősen túlteng az ételben a paradicsom, és a kápia/paradicsom/kaliforniai paprika. Ebből a saját gyakorlatunk szerinti mennyiség továbbra is elegendő, ha nem akarunk egy sűrű paradicsomszószban úszó zöldséges marharagut, ami ugyan jó ízű, de nem pörkölt.

Marhagulyás (3 személyre):

Nagyobb darabokra vágunk 60-70 dkg marhalábszárat, vagy más pörköltnek való húst, besózzuk, és 2 evőkanál olívaolajon több részletben elősütjük. Kiszedjük egy tálra a húsdarabokat. 1 fej vékonyra szelt vöröshagymát egy csipet sóval a maradék olajban kb. 20 percig dínszteljük. Hozzáadunk 2 gerezd finomra vágott fokhagymát, és egy percig pirítjuk. Hozzáadunk 1 evőkanál sűrített paradicsomot, 1 evőkanál pirospaprikát, 1 evőkanál füstölt paprikát, és 1 teáskanál őrölt borsot. Beleöntünk 2 dl fehérbort, és ezzel is forraljuk, majd hozzáadunk 1 doboz  400 gramos aprított paradicsom konzervet, és 500 ml alaplevet, vagy vizet. Visszatesszük a húsdarabokat a szaftba, felforraljuk, lefedjük, és 170 fokos sütőben 90 percet sütjük. Ekkor kivesszük, belekeverünk 3 darab karikára vágott tetszőleges fajtájú piros színű paprikát, és további 90 percre visszatesszük a sütőbe. Tálaláskor petrezselymet teszünk a tetejére, és 1 evőkanál tejfölt. A körete rizs, vagy szélesmetélt.

Nokedlit azért én sem akartam.

Konfitált liba

 Lényegében zsákbamacskát vettünk a mélyhűtött csomaggal, amiben a címke szerint "fiatal liba combrészek" voltak, bármi legyen is az. Felengedve kiderült, hogy három különböző méretű alsó és három felső comb van benne, és ezek közül kettő látszott hájasnak, a többi soványka volt. Előző tapasztalatokból tudtam, hogy a libának önmagában nincs olyan jellegzetes íze, mint a kacsának, de ezen a zsír csak javítani tud. Ezért döntöttem a konfitálás mellett. Felolvasztottam az összes zsírt, ami itthon volt, bolti és házilag kisütött kacsazsírt, és sertészsírt, aminek nagyon kellett a feljavítás, mert szemmel láthatóan sütés nélkül gyártott, kőkemény és hófehér volt. Az olvasztott zsírba tettem egy félbevágott zöldpaprikát, egy négybe vágott vöröshagymát, és 6-8 kisebb gerezd hámozatlan fokhagymát. A húst még előző este besóztam, a nem bőrös részén be is borsoztam, és lefedetlenül hagytam a hűtőben egy éjszakára. Julia Child szerint csak a száraz szárnyasbőr fog szépen megpirulni, és igaza is van. A combokat betettem a vaslábosba, lefedtem, és ment a 150 fokos sütőbe 4 órára. Amikor megnéztem, vajpuha volt, és enyhén megpirult. Nem sütöttem tovább, lefedve állni hagytam.

Elkészítettem a párolt vöröskáposztát (olajban karamellizált cukor, kömény, csíkokra vágott vöröshagyma, besózott káposzta, ecet, bors, 1 óra párolás, vagy több), és a burgonyát, amit összetörtem, és a liba zsírjából tettem bele. 

Utánunk a vízözön.

Golyóbukta

 G. talált egy receptet ezen a néven, és ki kellett ábrándítanom, hogy ez egy közönséges lekváros bukta, csak sikerült szép gömbölyűre formáznia a készítőjének. Éppen úgy, mint nekem, már amennyire a bukták hagyták magukat, a helyért való nagy tülekedésben. Jó alkalom volt használni a kétszer megfőzött lekvárt. Dicsekedtem már a zselésítő nélkül főzött lekvárokkal. Nem hagyott a gondolat nyugodni, hogy az első körben befőzőcukorral eltetteket is lehetne egy szinttel feljebb léptetni.  Kísérletképpen két üveggel felbontottam, a málnalekvárt egy lábasban fölmelegítettem, és átpaszíroztam, megszabadulva a magoktól. Az így kapott masszához tettem még 10 dkg cukrot, és 20-25 percig főztem, míg az állaga megváltozott, és a lábasban szép csíkot húzott. Lett belőle két, az előzőnél kisebb üveggel, és kihűlve a régi gyümölcsízekre emlékeztetett az állaga. Kenyérre kenni kicsit kemény, de a buktába tökéletes.

Málnalekváros bukta (12 darab):  

Nem ragoznám túl, itt a blogon is többször leírtam azt a receptet, amit különböző formázással használok,édes vagy sós tésztának, a szokásos eljárással készítve (gyúrás, kelesztés, formázás, pihentetés, sütés)

Hozzávalók: 13 dkg kenyérliszt, 13 dkg rétesliszt, 0,5 teáskanál só, 3 dkg porcukor (ha szükséges), 7 dkg olvasztott vaj, 1 tojássárga,  tejben cukorral felfuttatott 2 dkg élesztő. Tölteléke kemény lekvár.

A bukták oldalát megkenjük olvasztott vajjal, a tetejüket enyhén felvert tojásfehérjével.

180 fokos sütő, 20-25 perc.

Ez már benne van a kezünkben.