2013. július 29., hétfő

C. J. Sansom: Dominion

Olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha egy olyan terítőnek horgolnék díszes szegélyt, amelynek a közepén nincs minta. Azt értem ezalatt, hogy az egyes epizódok élvezetesek voltak, de az egész nem állt össze, a fő konfliktus nagyon is vérszegény volt.




















Pedig nagyon ígéretes volt már az ötlet is. Az alternatív történelmi regény maga is jó találmány. Eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna, ha ... Ha a németek nyerik a második világháborút... Ha Hitler életben marad és húsz évig bujkál... Ha Sztálinnak fia születik... Ha 1940-ben nem Churchill lesz a miniszterelnök Angliában...  Ez a könyv kezdődik így, majd azonnal 1952-re ugrunk, Erzsébet királynő koronázásának évébe. Churchill illegalitásban az ellenzék vezetője, és Anglia a náci Németország szövetségese, és azzal bizonyítja lojalitását, hogy a zsidó állampolgárok deportálását készíti elő. Mindeközben Amerikában elkészül az atombomba, de ez olyan titok, amelyet senki sem tudhat. Ahogy bemutatkoznak a szereplők, megtudjuk életük rövid történetét, és hogy  miben volt részük 1940 és 1952 között. Ezek a történetek a kis csillagok a terítő szegélyén, elliptikusan távolodnak, majd vissatérnek a fősodorba. A fő vonal, az atomtitok nyilvánosságra hozatala és a végleges eltitkolás versenyfutásának leírása vértelen, és kicsit sem izgalmas. Tanúi lehetünk egy házassági válságnak, mindenki őrizni próbál valamilyen titkot, de igazán nem tudunk azonosulni egyik szereplővel sem.A kpzeletbeli 1952-es Anglia valószínűleg ugyanolyan szűkösen mérte az anyagi javakat, mint  a valódi év, de az emberek reakciói a diktatúrában élőkéi. A házastársak sem bíznak egymásban, a távolabbi rokonok és barátok pedig kerülnek minden olyan helyzetet, amikor kiderülhetne, mit is gondolnak valójában. A belső borítón a világtérkép látható. Magyarország a világháború alatti területével szerepel, mint német szatellit-állam, Afrikán pedig a háború nyertesei osztoznak.
A kiadó könyvtrailert is készített a könyvhöz.


Sansom a nagyszerű Shardlake-sorozattal táplálta a képzeletünket, és a segítségével nem keveset tudhattunk meg a Tudor-korról. De ez a regény, ugyanúgy, mint a Winter in Madrid, túl hosszú, túl széttartó, egy idő után szinte érdektelen.

Kár.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése