Mint az emberek a sót

Elfogytak a Maldon só utolsó morzsái is a kék mintás holland dobozból. A negyedkilós csomagot tíz évvel ezelőtt vettem Stockholmban, mintegy ezerötszáz forintnyi svéd koronáért. Viszonylag friss gasztrosznobként boldog voltam az új szerzeményemmel, de a kék mintás fémdoboz révén kiderült a turpisság. Még az idén télen is, ha kinyitottam a dobozt, olyan tömény vegyszerszag tódult ki belőle, mint amit a szervetlen kémia tanszék folyosóján lehetett érezni, amikor minden laborban gyakorlat volt. Vagyis a méregdrága só elárulta magát: valahol mesterségesen kristályosították a lapos lemezkéket, amik éppen ezért voltak olyan finomak a hideg sült májon, kemény tojáson, vagy éppen vajas kenyéren, mert minden falatban különböző volt sós íz erőssége, plusz még az intenzív ízhez tartozó kis roppanás is hozzátartozott az élményhez. De nyilván nem vittem túlzásba, ha tíz évig kitartott.

Talán ezért kezdtem a sóra koncentrálni. Sokat kipróbáltam: tengeri só, Himalája só, egyik sem hatott meg nagyon. Azután öt-hat éve egy erdélyi kirándulásról egy kétkilós csomag parajdi sót kaptam ajándékba. Egyenetlen nagyságú szemcsék, halványszürke szín a kőzetmaradványoktól: nem volt hozzá túl nagy bizalmam, diszkréten félretettem. Azután egyszer csak elfogyott itthon a só, és hozzá kellett nyúlni. Feldobódtam a kellemes, kerek íztől, a jól érzékelhető karaktertől. Azóta kutatom a forrásokat, és tudtam találni nagyszemű, szinte Maldon sóként működő hófehér változatot vagy éppen finomra őröltet. És nem nagyon értem, miért hájpolják a tengeri sót azzal, hogy egészségesebb. A tengeri sóban biztosan benne van mindaz nyomokban, ami szennyezi a tengereket. A parajdi só (és bármilyen kősó) viszont több millió éve föld alatt van, és mentes az utóbbi évek ártalmaitól.

Külországban mindenütt megnézem a szupermarketekben a sóválasztékot, és sokszor el is csábulok. Finnországból olyan sót hoztam, amit pogácsa vagy kifli tetejére lehet tenni sütés előtt. Németországban ős-kősót vettem. Szép kristályos, többnyire paradicsomra szórom. Nagy találkozás a francia Baleine só. Szép, finom szemű  tengeri só, asztali sózásra, süteményekbe használom, és végre, ebből a márkából sikerült szerezni a Maldon sónak megfelelő sóvirágot is.

Szeretem a sót.