Paul Auster 780 oldalas regényében a második Archie Ferguson sorsára mindösszesen 48 oldal jut. Emlékeimben az élt, hogy a 13 éves Fergusont villám csapta agyon, de nem, a nagy villámlás nem tett kárt benne. A fának, amely alá a vihartól extázisba kerülve beszaladt, letört egy nagy ága, és ezzel Fergusonnak vége volt.
Két dolgot tudunk meg Fergusonról ebben a rövid terjedelmű két fejezetben. Egyrészt vonzza a bajt. Esik le fáról, és töri ki a lábát. Majdnem vízbe fullad. (És végül agyoncsapja egy letört faág.) Másrészt kivételesen okos. Az íráshoz ösztönös tehetsége van, és bonyolult politikai összefüggéseket kivételesen jól átlát már 11 éves korában. A halála előtti hetekben, tizenhárom éves korában filozófikus tartalmú leveleket ír a legjobb barátjának, amelyeknek fő kérdése Isten léte és szerepe a világban és Ferguson életében.
Ha valamit felróhatunk Fergusonnak, akkor az a vakság, ahogyan ezt a tudást felhasználja. De mit várhatunk egy tizenegy éves fiútól, még ha kivételesen okos is? Nem tudja kezelni a saját maga által generált ellentétet az aktuális legjobb barátjával, és ezzel magára húzza az osztály összes fiújának a haragját, és egy zaklatásban töltött nyomorult tanévet nyer vele. Tökéletesen megérti unokasógora okfejtését az amerikai külpolitika képmutatásáról, de ezt le is írja a maga terjesztette kézírásos újságban, amely egyébként is minden bajának forrása. Egyetlen szerencséje, hogy a gyenge iskolaigazgató még felfüggeszteni sem meri, nehogy ő is bajba kerüljön az újságcikk miatt. 1958-ban ez nem egyszerű eset. Ha nagyobb nyilvánosságot kap Ferguson írása, még a szüleit is meghurcolják miatta.
Nem valószínű, hogy Ferguson tanult volna ezekből az esetekből, és a későbbi írásai is konfliktusokat gerjesztettek volna. Auster talán ezt veti el, amikor hősét meggyilkolja a viharban. Nem elég a tehetség, jól is kell élni vele. Tudni kell, mi lesz a leírt szó következménye, és látni kell a célt, amit az író el akar élni.
Auster legalább problémamentes prepubertást ajándékoz Fergusonnak: az önkielégítésig még nem tud eljutni anatómiai fejlettségben, de már profi módon csókolózik több lánnyal is. A szülők most is helyükön vannak. Rose fotóstúdiója virágzik. Az elektronikai áruház tönkremegy ugyan, de Ferguson apja egy sokkal népszerűbb és jobban jövedelmező vállalkozást alapít, egy beltéri teniszcsarnokot. Nem a szülők hibája, hogy Ferguson szinte semmit sem oszt meg velük a keserveiből. Nekik csak a veszteség marad.
Az első Ferguson kalandjairól ezt gondoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése