A blogcsend  kezdetének egyéves évfordulójára szeretnék újra megszólalni. Az látszik a régi bejegyzések ritkulásából, hogy nem a kedv, hanem inkább az ihlet fogyott el, és nem az írásra, hanem a főzésre. Nem fogom a munkára, mert dolgoztam már ennél többet életemben (igaz, akkor nem voltam ennyi éves), és nem fogom a fogyasztók finnyásságára sem, mert ebben  nagy fejlődés következett be, pozitív irányban.

A válság oka talán a kétéves húsmentes diéta abbahagyása. Az értékek  normalizálódásával párhuzamosan fogyott a türelmem az igényes vegetáriánus (kész)ételek hiábavaló keresésére. A főzésre meg nem volt több energiám, mint egy-két éve.

Az ihlet tavasszal kezdett visszatérni. Még nem akartam minden étkezéshez egy új receptet kipróbálni (még most sem), de ismét kezdett izgatni, hogy legyen az étel olyan ízű, amire felkapja a fejét, ha nem is a nagyközönség, de legalább a konyhaasztalnál velem szemben ülő. És tudtam újítani néhány régi ételen úgy, hogy nekem is kedvesebbek lettek.

Bizonyítékképen legyen itt a múlt vasárnapi menü (6 főre, születésnapra):

Rillette savanyú zöldparadicsommal
Gyöngytyúkleves grízgaluskával
Szuvidolt marhapofa zsemlegombóccal
New York cheesecake málnapürével

Voltak még tartalék köretek (nem fogytak), és senki sem tudta, hogy van a konyhában egy kilósnál nagyobb darab egyben sütött karaj, hátha nem lesz elég a marhapofa. Elég volt. A karaj meg a mélyhűtőben várja, hogy hússaláta legyen belőle.

Legalább ilyen jól esett a múlt szombati ebéd (két főre, félig-meddig pizsamában):

Lecsó
Grízes tészta

Bájos kontraszt.

Konyvek 2015. december

Arnaldur Indridason: Kihantolt bunok

Jussi Adler-Olsen: Disgrace

Varga-Kortvelyes Zsuzsanna: Isten orzi titkait

Arnaldur Indridason: Vervonal

Arnaldur Indridason: Hipotermia

Graeme Simsion: The Rosie Project

Könyvek 2015. november

A Miniaturist apropóján Jan Steen képe.


Robert Galbraith: The Career of Evil

Arthur Phillips: Angelica

Amanda Hessser: Cooking for Mr Latte

Hakan Nesser: A gonosz arcai

Jessie Burton: The Miniaturist

Erich Segal: Oliver's Story

Halász Péter: Második Avenue

Könyvek 2015. október

Amikor megláttam ezt a képet a whistleranyján, biztos voltam benne, hogy csak Budapesten festhették. Hát nem. Bernard Safran festette New Yorkban.


Stephen King: Tortúra

Bokáig pezsgőben: Réz Pál hangos emlékiratai

Maj Sjöwall és Per Wahlöö: Az elveszett tűzoltóautó

P. D. James: Ártatlan vér

Lynn Cullen: Mrs Poe

Martti Rönkä: Határjáró

Maj Sjöwall és Per Wahlöö: Gyilkos a háztetőn

A.J. Kazinski: Álom és halál

Női szeszély

Nosztalgia, nyilván nemcsak nekem. Többféle receptet kipróbáltam, az aljával valami sose stimmelt. Ez most jó, a dió meg ráadás.

Női szeszély (Kb. 16 szelet, gyorsan elfogy)

10 dkg vajat megolvasztunk.  2 dkg élesztőt megfuttatunk 1,4 dl langyos tejben  2 kockacukorral. Amikor kész a vajat kikeverjük egy csipet sóval,  2 dkg cukorral, 20 dkg liszttel, 3 tojás sárgájával és a felfutott élesztővel meg 1 citrom reszelt héjával. Sütőpapírral bélelt kicsi tepsibe nyomkodjuk (kb. 20x30 cm) és langyos helyen, mondjuk a melegedő sütő felett 30 percig kelesztjük.175 fokos sütőben 15 percig sütjük. Közben a 3 tojásfehérjét kemény habbá verjük, hozzáadunk 15 dkg porcukrot és azzal addig verjük, míg fényes nem lesz.  A sütőből kivett tésztát baracklekvárral megkenjük, arra teszzük a habot és a tetejét megszórjuk tört dióval. (kb.  2 marék diót egy nejlnozacskóba teszünk és a húsklopfolóval néhányszor rácsapunk). 100 fokos sütőben még 20 percig sütjük.

Divány recept, lekvár Margittól.

Könyvek 2015. szeptember

Még mindig nyári emlékek: Canaletto képei a Winterpalaisban.


Kristina Ohlsson: Őrangyalok

Aravind Adiga: A fehér tigris

Jo Nesbo: A kísértet

Ed McBain: Utolsó tánc a 87-es körzetben

Rosamunde Pilcher: The Empty House

Valami a tekintetéban: Svéd kriminovellák

Rosamunde Pilcher: The Carousel

Mostanában sok verset is olvastam, főleg angolszászokat.

Hideg rizs, háromféle zöldséggel, ráadásul savanyú

Körülbelül ezt gondolta volna G. ha ezt az ételt kapja vacsorára, de ő aznap nem volt otthon, tehát nyugodtan kipróbálhattam a Food52 cikkében leírt ötletet. A Food52 ami Amanda Hesser robbanásszerűen fejlődő gasztrobirodalmának weboldala, szívesen ad ilyesféle címeket: Hogyan főzzünk recept nélkül Wellington bélszínt/rizottót/lasagnet? Bármit, aminek  azután végtelen hosszú posztban leírják a  receptjét, és minden lehetséges helyen odaírják az alternatívákat. Csirke helyett hal vagy tofu. Cukkini helyett padlizsán. Epic, mondaná egy tizenegyedikes.

A legutóbbi ajánlat: gabonasaláta, recept nélkül. Valahogy így kezdődik: hazamégy a munkából, feldobod főzni a gabonát, közben megpárolod a zöldségeket, elkészíted a vinaigrette-et, és már kész is. Valahogy így is történt. De. Az egyszemélyes adag salátához sikerült összekoszolni két vágódeszkát, egy fazekat, egy serpenyőt, a levesszűrőt, két tányért, plusz a közepes tálat, amiből megettem. Egy tálcát, amin kihűtöttem és leszárítottam a rizst. Még szerencse, hogy a vinaigrette készen volt a hűtőben, és nem volt szükség még egy deszkára, meg a rázóedényre, és elég volt egy darabolókés meg egy villa. De lehet, hogy az kettő volt. Mindenesetre, miután vacsora közben idegkisímító gyanánt végignéztem egy korai Vészhelyzet-epizódot, a konyhában a hétköznap estékre nem igazán jellemző csatatér fogadott. Miközben bepakoltam a mosogatógépbe, ismét eldöntöttem, hogy hétköznap nem főzök. Esetleg csak krumplis tarhonyát. Az megvan egy lábossal meg egy vágódeszkával, ráadásul otthonos, jóízű, kiadós, igazi comfort food és még G. is szereti.

A kép a Food52 oldaláról való.

Ja, és a recept: kifőzünk egy zacskó barna rizst sós vízben. Közben olívaolajon megpirítunk egy karikára vágott kisebb cukkinit, beszórjuk olasz fűszerkeverékkel. Ugyanebben a serpenyőben átsütünk néhány szelet halloumi sajtot, vagy a megfelelő mutációt. Félbevágunk 10-12 szem koktélparadicsomot, felszeletelünk fél kígyóuborkát. A kihűlt rizst összekeverjük a zöldségekkel, egy csokor apróra vágott zöldpetrezselyemmel és 2 evőkanál vinaigrette-tel. A tetejére tesszük a sajtot.

Majd egyszer leírom a különösen jóízű vinaigrette-et is, amit a könyvesboltban memorizáltam orvul, és azóta mindig tartok a hűtőben egy üveggel.

Táviratilag

Lecsót főzünk, ahogy szeretjük. Belekeverünk fél doboz mascarpone sajtot. Padlizsánszeleteket sózunk, borsozunk, beszórjuk olasz fűszerkeverékkel. Olajban mindkét oldalát kisütjük. A lecsót a padlizsánnal rétegezve lerakjuk egy tálban, közé teszünk olajbogyót. A tetejére sajtot reszelünk és 200 fokos sütőben átsütjük.

Azért akadnak gyöngyszemek.

Könyvek 2015.augusztus

Bevenuto Cellini kalandos sorsú Salierája, vagyis sótartója. Megtekinthető Bécsben a Kunsthistorisches Museum Kunstkammer nevű gyüjteményében.


Jo Nesbo: Hóember

Jo Nesbo: Leopárd

Arnaldur Indridason: Hideg nyomon

Jo Nesbo: Police

Győrfy Miklós: Mágia és mesterség: Ingmar Bergman művészete

Giulia Enders: Bélügyek: A belek csodálatos világa és a jó emésztés

Jo Nesbo: A denevérember

Gergely Márta: Iskolatársak

Könyvek 2015. július

A Csontváry-kiállítás tiszteletére: Villanyvilágította fák Jajcéban

Jo Nesbo: Megváltó

Karin Alvtegen: Árnyak

Jo Nesbo: Fejvadászok

Jeff Gerth- Don van Natta Jr: Hillary Rodham Clinton

Gorges Simenon: Maigret és a gengszterek

Arnaldur Indridason. Hidegzóna

Karcsai Kulcsár István: Szabó István

Alexander McCall Smith: Emma (Az Austen project harmadik kötetet. Közepesen híres és közepesen tehetséges írók írják újra Austen regényeit. Eddig három jelent meg, ez a második, amit olvastam, elég gyenge muzsika. Magyarul még nem jelent meg, az első két kötet viszont kapható magyarul is.)

Ronald D. Gerste: Amerikai elnökfeleségek

Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Leena Lehtolainen: Egyszer úgyis meg kell halni

M. C. Beaton: Agatha Raisin and the Wizard of Evesham

A. J. Kazinski: Az utolsó igaz ember

Lev Grossman: Varázslók

Graham Greene: The Third Man

Jo Nesbo: Boszorkányszög