A Föld körül 6.

 

Kína felé veszem az irányt

Calcuttában válogathattam az állásajánlatok között, végül az Arethusa kapitányának mondtam igent, aki éppen Hongkongba készült egy nagyon fontos szállítmánnyal. Első tiszt lettem a hajón, ahol a fizetésem jóval magasabb volt, mint korábban, és olyan szerződést kötöttem, amelynek alapján a rakomány értékének ugyan alacsony, de tényleges pénzösszegben kifejezve nem megvetendő százalékát is megkaptam minden sikeres út után. Hogy mi volt a rakomány, azt pontosan csak a kapitány tudta, én a biztonságos navigálásért, az emberek beosztásáért és a feladatok számonkéréséért voltam felelős, ami nem volt kis feladat a viharos Malakai szorosban, és azzal a kevésbé válogatott legénységgel, ami arrafelé elérhető.

Itt is ugyanaz volt az alapelvem, mint korábban: mindenkinek el kell végeznie a feladatát maradéktalanul, ellenkező esetben a zsoldjával, vagy az állásával fizet a mulasztásért. Gyorsan szereztem tekintélyt, mert csak egyféle megoldást fogadtam el, minden helyzetben, a sajátomat, amely a tengeren mindig eredményre vezetett. Néhány év az Arethusán közelebb vitt a célomhoz, amikor egy rivális, és sokkal nagyobb tekintélyű kereskedőcég felajánlotta, hogy legyek az egyik hajójuk, a Phoebe kapitánya, amely a Sanghaj-Yokohama-Nagaszaki útvonalon szállított árut, és jól fizető utasokat is. A következő években számtalanszor megfordultam ezekben a kikötőkben.

Ez az új beosztás az anyagiak mellett más előnyökkel is járt. Kapitányként meghívhattam az asztalomhoz a tekintélyesebb utasokat. Azt nem éreztem feladatomnak, hogy én szórakoztassam őket, de erre nem is volt szükség, szórakoztattak ők engem. Eközben meg tudtam figyelni az öltözködésüket, beszédmódjukat, viselkedésüket, hogyan használták az evőeszközöket, hogyan választották ki a megfelelő bort és szivarokat a nem túl gazdag választékból, de főleg azt, hogy az urak milyen módon kezdeményeztek társalgást a hölgyekkel, hogyan tüntették ki őket a figyelmükkel, és egymás között hogyan érzékeltették, hogy tudatában vannak a saját és a többiek társadalmi hierarchiában elfoglalt helyzetének.

Kapitányként az egyenruhám felmentett az alól, hogy ezekben a játszmákban részt vegyek, és nagyon jól láttam, hogy az asztalomhoz invitált gazdag hölgyek milyen leplezetlen kíváncsisággal figyelnek, bár néhány esetben inkább más szó írta volna le a viselkedésüket. Én mindegyikükkel udvarias voltam. A vidékünkre jellemző kiejtést régen elhagytam, és tudatosan csiszoltam a beszédemet semleges hangzásúra, a viselkedésemet pedig az ilyen körökben elvártra, ezért bármilyen társaságba be tudtam illeszkedni. De nem akartam semmilyen bonyodalmat, ami a terveimet veszélyeztetné, ezért a gáláns, de tartózkodó bókokon kívül  nem merészkedtem veszélyes vizekre hölgytársaságban. Megtakarításom, vagy már lassan nevezhettük a vagyonomnak is, szépen gyarapodott, ezért úgy döntöttem, hazafelé indulok.

1. rész        2. rész        3. rész        4. rész        5. rész