Giorgione: A három
filozófus/ Kunshistorisches Museum, Bécs
Ki fest meg egy olyan
képet, amelyben minden képet láthatnak majd azok is, akiknek születése előtt a
képtárak kiégtek? (Dobai Péter)
Talán ez az a kép.
Suzanne Collins: The
Hunger Games (Tavaly
karácsonyi olvasmány volt
magyarul, most elővettem angolul. Nem kevésbé izgalmas, de azért így jobban
látszanak a levert cölöpök, vagyis Suzanne Collins azért igazából nem tud vízen
járni. Ez egy szép, gondosan megtervezett iparosmunka, amely komoly figyelmet
fordít a célközönség igényeire. Bárcsak mindenki tudná ezt.)
Dennis Lehane: Sötétség,
fogd meg a kezem (Nem telt el három hét a könyv elolvasása óta,
de máris zavarba jöttem. Akkor ez most a pedofilos, vagy a gyerekrablásos
könyv? Bezavart a képbe, hogy azt az epizódot, amit még nem is olvastam, már
láttam egy nem is rossz filmen. Rövid lapozgatás után
rájöttem, hogy ez a sorozatgyilkosos rész. Ez a pár sor jól jellemzi a
Lehane-könyveket: nem tudod letenni, de ha vége, akkor nyoma sem marad. Én
azért szeretem, ha egy könyvet nem lehet letenni. )
Helene Hanff: 84 Charing
Cross Road (Londonban, a Charing Cross Roadon lévő Foyleskönyvesbolt földszintjén, ahol megvettem, gondolom,
mindig tartanak néhány példányt ebből a dvd-ből, és ha kerestem volna, a könyvet is
megtalálom az öt emelet valamelyikén, ha van hozzá türelmem. Node a könyv már
megvan nekem, és írtam is róla egy kis szösszenetet, ebben biztos vagyok. A
film viszont annyival jobb, hogy Anthony Hopkins és Anne Bancroft játsszák a
főszerepeket úgy, hogy egyetlen közös jelenetük sincs. Ebből a jelentéktelen
könyvecskéből igazán a film csinált maradandó értéket. Bájos olvasmány, de egy
délután végezni lehet vele, még a sequel-jével együtt is, ami szintén benne van
a kötetben. Viszont amit ez a két színész egy tekintettel elmond, az inkább
jelentősebb író tollára kivánkozna. Sajnos, azt hiszem, nem adták ki magyarul,
és a filmet is csak
egyszer vetítette valamelyik közszolgálati adó éjfél körüli kezdéssel. Kár. Egy
amerikai vevő és egy angol könyvkereskedő közötti levelezésről van szó, amely
tényleg nem volt ennél több, de olyan finom humor és olyan szilárd értékrend
van benne, hogy érdemes többször is elővenni.
Dennis Lehane: Megszentelt
életek (Ez volt a velejéig romlott milliomoslány
története. A többit lásd feljebb.)
Örkény István: Párbeszéd a
groteszkről (A legjobb fogásom a rukkolán a két
Örkény-kötet. Ez alatt két dolgot értek: ez igazi irodalom, ennél jobb nincs,
illetve a vakszerencse kiforogta, hogy én tudtam megcsípni. Míg az első két
hónap a rukkolán arról szólt, hogy a jó választékból tudok-e elegendőt elvinni,
vagyis van-e elég pontom hozzá, mostanra bekövetkezett az, amire számítottam.
Részben elült a hullámzás, részben olyan szabályváltozások történtek, amelyek
azoknak kedveznek, akik egyik ujjukat mindig a happológombon tartják, vagyis
valódi, vagy virtuális módon állandóan figyelik a kínálatot. Aki nem így tesz,
mint én például, az bízzon a vakszerencsében, vagy ha valami érdekelni kezdi,
akkor megnézheti a rukkolán,hátha megvan ott is, mert másnak nem kellett. A
rukkola hatására még több könyvet vettem, mint egyébkor (pozitív), és szerintem
azok az ezrek, akik a csakis és kizárólag az adott hónapban örökbecsű darabokat
keresik, elfelejtkeznek róla, hogy pénzért is lehet könyvet venni (negatív). És
Örkény zseniális, még az ilyen visszaemlékező, interjúzó szövegekben is.)
Suzanne Collins: Catching
Fire (Varga Bálint az Agave kiadó ügyvezető igazgatója többször nyilatkozta, hogy
üzleti szempontból az a jó, ha egy történetnek három része jelenik meg. Nyilván
tudják ezt az írók is, vagy a kiadók ösztönzik őket gyengéden, vagy kevésbé
gyengéden a három rész megírására. Ez a folytatás nem sokkal viszi előbbre
a Hunger Games történetét, inkább újrajátssza azt, akár a
játékot, akár a szerelmi szálat nézzük. Most angolul, ekönyvben.)
Kondor Vilmos: Budapest
novemberben (A krimik nyilván a bosszú alaptoposzába
tartoznak, de ez a történet, bár még a címlapra is felírták a műfaját, nem az.
Ennek a fő témája az utazás. Az mellékes, hogy ez az utazás Budapesten az
Astoriától a Köztársaság térig, vagy az Ó utcától az Almásy térig tart. Ez egy
utazás története, ahol a főhős szemügyre veheti az 56-os forradalom különböző
eseményeit, és néven nevezett, vagy névtelen emblematikus szereplőit. Ha
ezzel megbékülünk, akkor a könyv kellően érdekes, és számomra fölvetett egy
történelmi kérdést is. Ki volt az 56-os forradalom vezetője? Volt vezetője
egyáltalán? Talán, az, hogy erre a kérdésre nemmel kell felelnünk, valamelyest
az események kimenetelét is magyarázza, ha meg nem is érthetjük igazán. Gordon Zsigmond
kalandjait már az ötödik könyv mesélte el. Számomra a nyitva hagyott befejezés
nem hagyott kétséget afelől, hogy nem látjuk őt többet. Ezt nagyon sajnálom.)
Paula McLain: A párizsi
feleség (Karácsonyi ajándék volt, és nagyon örültem, hogy
ilyen jól sikerült eltalálni az ízlésemet, amellyel szívesen fogyasztok bármit,
ami az irodalom, és az irodalomtörténet határvidékén van. Ötven gyorsan
elolvasott oldal után azonban már csalódást éreztem. Az irodalmi non-fictiont
nem kevés chick-littel keverték, és nem találtam ezt túl vonzónak. A történet
igaz, Ernest Hemingway első
házasságának történetét meséli el. A feleség, Hadley Richardson jól
dokumentált személy. Jelent meg róla életrajz, és nyilván a Hemingway-irodalom
is foglalkozik vele az életrajz, és a műelemzések szintjén is. A szerző
elolvasott minden hozzáférhetőt, majd megírta az ismert történetet egyes szám
első személyben, valahogy így: azokon a napokon, amikor nem jött tőle
levél, elolvastam az összes többit, amit nekem küldött... (nem szó
szerinti idézet). És így tovább. Ettől kicsit türelmetlen lettem. Talán egyszer
elolvasom a valódi, lábjegyzetelt életrajzot is, mert
Hadley szimpatikus egyéniség. Sokat köszönhet Hemingwaynek, de ha nem lett
volna maga is erős és intelligens nem cserélte volna fel a széltől is óvott
legkisebb lány szerepét a párizsi bohém feleségére.)
Matthew Fort: Ennivaló
Itália (Ezt dobta ki a gép a rukkola karácsonyán. Az
ajándékozó nyilván jól megnézte, mi érdekelne, és valóban, ez egy érdekes könyv
Olaszország valódi konyháiról, a leghétköznapibb ételekről, amelyek
fényévekkel izgalmasabbak, mint a pizza, a lassagne és a paradicsomszószos
tészta.)
Az év utolsó bejegyzése.
Mindenkinek minden jót, továbbra is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése