#30 könyv / 6: Könyv, amit utáltál, és mégis végigolvastad

Remekül megírt könyv, csak az a történet, azt tudnám feledni.

Röviden arról szól, mire képesek férfiak pénzért. És ha kudarcot vallanak, akkor belevágnak másba, ami éppen olyan reménytelen vállalkozás, mint az előző.

John Williams másik könyvét, a Stonert végtelenül élveztem. Ugyanaz a szikár, tárgyilagos stílus, egy olyan történettel, amely több szempontból is megérintett. A Butcher's Crossing szinte undorított, sokszor éreztem magam kellemetlenül olvasás közben, hiszen kellően naturalista is, miközben leírja, hogyan vadásznak bölényre a semmi közepén, de ez a témához tartozik. Az emberi üresség az, ami elriasztott.

Williams harmadik könyvébe még nem mertem belefogni.

Coronation chicken pusztai módra

A Coronation chickent először a II. Erzsébet koronázása utáni fogadáson szolgálták fel. 1953-ban Angliában még jegyrendszer volt, ezért a mangó chutneyval ízesített majonézes csirkesaláta nagyon kifinomult benyomást kelthetett. Több food writer próbálta megújítani az ételt Jubilee chicken néven, de ez csak azt jelentette, hogy a hozzávalók száma megszaporodott, az étel jellege nem változott.

A készítéshez a mangó chutney beszerzése megoldhatatlannak bizonyult. Amikor az újra megnyílt Bödön piacon az egyik árusnál megláttam a sárgabarack chutneyt, úgy éreztem, itt a megoldás.

Coronation chicken (majonézes csirkesaláta):

Kockára vágott főtt csirkemell, kockára vágott aszalt barack, sárgabarack chutney, garam masala, majonéz, só, bors, lime lé, cukor.

Mivel a chutney címkéjén az áll, hogy felbontás után még három napig fogyasztható, készítettem vele másnap szendvicseket, de innentől a sorsra bízom magam a majdnem teli üveget illetően.

#30könyv / 5: Kedvenc képregény

Nem vagyok oda a képregényekért. Tettem vele pár kisérletet, de rájöttem, hogy reménytelen. A könyvtáramban lévő egyetlen darabot Bécsben vettem egy adományboltban. Talán nem is klasszikus képregény, hanem verses életrajz, ahol minden versszakot egy rajz kisér.

Még az én német tudásommal is élvezhető, de igazából az engem érdeklő téma (Mozart életrajza), sokat segít a befogadásban.

Egy fiktív képregényről szóló regényt viszont nagy élvezettel olvastam. 

Zsíros tészták

Úgy értem, magas a tészták zsírtartalma, és ezért könnyű velük dolgozni, az állományuk rugalmas, rövid dagasztást igényelnek. Ráadásul mindkettő régi recept.

Barátfülét errefelé minden pékségben sütnek, és minden cukrászda készít rendelésre. Olyan ez, mint a hidegpaprikás, meg a sós túrós lepény, helyi ínyencség. Ezt a barátfüle receptet attól a kollégámtól tanultam, aki a szakoktatók között a legnyitottabb az új dolgokra. Viszont amikor névnapja van, mindig ilyet süt, és mindig elmondja, hogy az édesanyja receptje. Szerencsére velem is megosztotta.

Barátfüle (65-70 darab):

3 dkg élesztőt 1 dl langyos tejben kevés cukorral felfuttatunk. 60 dkg lisztet összekeverünk 2 teáskanál sóval, és eldörzsöljük 20 dkg liba vagy kacsazsírral. Teszünk még hozzá 2 tojássárgát és 1 pohár tejfölt. Alaposan kidolgozzuk. Letakarva 1 órát kelesztjük. Vékonyra nyújtjuk (akár két adagban) és négyzetekre vágjuk. A négyzetekre süthető szilvalekvárt teszünk, és a két szemközti, vagy akár mind a négy sarkát összecsippentjük és jól összenyomjuk (úgyis szét fog nyílni). Megkenjük az enyhén felvert tojásfehérjével, és 180 fokos sütőben szép pirosra sütjük.

A másik receptre véletlenül bukkantam rá. A szüleim lakásában selejtezés közben találtam pár ezeréves Fakanál újságot. Átlapoztam őket, és az egyikben találtam egy fecni papírt, amin anyukám írásával volt ez a sósrúd recept. Ha gondolkodtam is pár napig a megsütése előtt, az csak azért volt, mert nagyon rossz emlékeim voltak a tésztasóval való sütésről még gyerekkoromból. Éppen ezért soha nem is használtam eddig. Nem kellett félnem, szinte semmi szaga nem volt, bár amikor egyszer túl közel hajoltam a kinyitott sűtőajtóhoz, azért megcsapott az ammónia szaga.

Finom sajtos rúd (3 tepsire való):

45 dkg lisztet összekeverünk 2 teáskanál sóval, és eldörzsöljük 25 dkg margarinnal. Hozzáadunk 1 doboz tejfölt és 1 tojássárgát, meg 1 teáskanál tésztasót/szalalkálit. Összegyúrjuk, és két adagban kinyújtjuk fél cm vastagságúra. A kimaradt tojásfehérjét megsózzuk és enyhén felverjük. Megkenjük a tészta tetejét és beszórjuk reszelt sajttal, kömyénymaggal, vagy amivel akarjuk. Felvágjuk csíkokra, és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk. 180 fokos sütőben 15 percig sütjük.

Rengeteg lesz belőle, és fémdobozban tárolva még omlósabbá válik.

#30könyv / 4: Kedvenc Krimi vagy thriller

Kicsit későn fedeztem fel magamnak a skandináv krimiket, valamikor a tízes évek közepén. Röpke két év alatt behoztam a lemaradásomat, és ma már elég kritikusan válogatok közülük. Valamelyik Agatha Christie-sorozat szerkesztője, és több Christie-krimi fordítója nyilatkozta, hogy utálja a skandináv krimiket, mert mindenki depressziós, biztos van minden könyvben vérfertőzés, pedofília, ilyenek, plusz "okádék" az időjárás. (Ezt muszáj volt idézőjelbe tennem, mert, bár mindez igaz, ezt a szót mégis túl erősnek érzem.)

Ez a könyv valójában nem krimi. Inkább arról szól, mi tesz képessé embereket arra, hogy öljenek. Olyan emberekről beszélünk, akik alapjában véve jók, és a parancsolatokat is komolyan veszik. Mégis van olyan helyzet, amikor meg kell védeniük a szeretteiket, vagy akár vadidegeneket az ő szeretteiktől. Ráadásul létezik olyan helyzet, amikor már minden mindegy, a gyilkosság is.

A finn tél leírása ebben a könyvben jól illik a történethez, aminek ráadásul reményt keltő a vége.

A képeslap egy észak-finnországi kisváros, Raahe  piacát ábrázolja. Én téli napsütésben voltam ott, nagy hóban, amikor a tenger is be volt fagyva.

#30könyv / 3: Amit most olvasol

Már több, mint 99 oldalt elolvastam ebből a könyvből, de még mindig nem tudtam eldönteni, hogy kedvelem-e.

Az az alapérzésem, hogy a szerző végigolvasta az összes olyan regényt, amelyben New York egyenrangú, ha nem fontosabb szereplő, mint a regényalakok. Elkezdte Paul Austernél és befejezte valahol Michael Cunninghamnél. Közben útba ejtette Jay McInerneyt, Isaac Bashevis Singert és Jonathan Safran Foert, na és ki ne felejtsük Donna Tarttot. (Halász Pétert csak azért nem soroltam fel, mert nem tudom, hogy a Második Avenue megjelent-e angolul.) A végén készített egy listát arról, hogy egy New Yorkban játszódó regényben minek kell szerepelnie:

• egymással nehezen kijövő meleg pár
• tinédzserek az agglomerációból
• egy dúsgazdag család a Central Parktól keletre
• maga a Central Park
• gyilkosság a nyílt utcán
• rasszizmus
• válás
• költözés Manhattanből Brooklynba, mint az élet egyik tragédiája (lásd még: You've Got Mail, hogy a filmeket is bevonjunk)

Az első száz+ oldalból ezt tudtam kihüvelyezni. De lehet, hogy mindez csak rosszmájúság, és az utolsó háromszáz oldalon nem tudom majd letenni. De addig még hatszázat el kell olvasni.

Könnyű a matek: 135+600+300=1045. Pont ennyi oldal a könyv.