2018. július 17., kedd

Mákos túrós pite

Móniról egyszer regényt fogok írni. Mióta csak a blogját olvasom, úgy érzem, hogy mindenből kihozza a legjobbat. Derűsen felnevelt négy gyereket, az újságírást más foglalkozásokkal váltogatta, számos diplomájának megfelelően. Végül visszanyúlt legelső végzettségéhez, a vendéglátóipari szakközépiskolában szerzett érettségi-képesítő bizonyítványhoz, és cukrászkodni kezdett. Nem is akárhogyan. Tavaly Keszthelyen, a Part kávézóban kóstoltam több süteményét, és utána részletesen le is írtam neki egy levélben, hogy miért tartom a készítményeit kiválónak. Ebből a levélből idézek:

"Tetszettek nagyon a természetes anyagok, a problémátlan ízek, a sok gyümölcs. A készítmények megfelelően vannak sütve, szépen töltve, arányosan és hibátlanul darabolva. Nagy esztétikai hozzáadott érték, hogy a torta tortaként kerül a vendég elé, és nem ragadós papírba csomagolt szeletenként. És bevallom imádtam, hogy ilyen nagyok az adagok."

Akinek ennyi jó kevés, az most figyeljen: Móni megnyitotta saját cukrászdáját Gyenesdiáson, a Madách utca 46-ban. Érdemes körülnézni nála. Ráadásul Móni meg is osztja a blogján a sütireceptjeit, amelyekben nem használ ízfokozókat, tömegnövelőket, és még sorolhatnám. Az ő receptje alapján sütöttem ezt a pitét.


Mákos túrós pite sárgabarackkal




















A tésztához összemorzsolunk 10 dkg hideg vajat 15 dkg liszttel és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1-2 evőkanál hideg vizet. Lapos koronggá formáljuk, és folpackba csomagolva 1 órán át a hűtőben tartjuk. Minden egyéb apróságot a tésztakészítésről itt találunk.


A töltelékhez felforralunk 3 dl tejet. Feloldunk benne 15 dkg kristálycukrot és hozzáadunk 20 dkg darált mákot, 1 citrom lereszelt héját és 5 dkg darát. Forrásig kevergetjük, és hűlni hagyjuk. Hozzákeverünk 25 dkg túrót. 3 tojás fehérjét 5 dkg cukorral felverünk, és óvatosan a kihűlt máktöltelékhez keverjük. Az előkészített pitetésztát kinyújtjuk, a formába simítjuk, és beleöntjük a tölteléket. 6-8 darab sárgabarackot cikkekre vágunk, és sűrűn a töltelékbe nyomkodjuk. A barackok kilátszó felszínét megkenjük baracklekvárral. A pitét 180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük.


Móni elősüti a tésztát, és lehet, hogy nagyüzemben így egyszerűbb, de a háztartási tűzhely sütőjében az alsó sínen, az előmelegített nagy gáztepsin sütve a tészta is átsül.


Gondolkoztam még a kimaradt 3 tojássárgán, de oda jutottam, hogy ezek nélkül lesz a töltelék igazán krémes.



2018. július 9., hétfő

Meggyes rácsos

Nem gondolom magamról, hogy különösebben ügyes volnék, abban az értelemben, hogy a kézügyességem átlagos. Ezért örülök a piteműfajnak, mert kevés hókuszpókusszal lehet nagyon szép dolgokat létrehozni, amelyek természetesen néznek ki. Nincsenek fölösleges cirádák. Az általam elfogadott díszítésekbe még bőven beleférnek a pite tetejére tett rácsok. Ilyeneket sokféle sütemény tetejére lehet tenni, és a legelfogadottabb készítés módjuk a sodrás: egy gombóc tésztát két tenyérrel addig sodrunk, míg hosszú szalaggá nem alakul. Ez egyúttal a pitetészta halála is, tehát más módszerhez kell folyamodni, ami nem gyötri meg annyira a tésztát. Például kinyújtani, és pizzavágóval csíkokra vágni, és úgy tenni a pitére. Ez szép-szép, de ezt még lehet fokozni, ha a rácsok össze is vannak fonva. Nem egyszerű fonogatni mert ugyanaz lesz a végeredmény, mint a sodrásnál, szétesik a tészta.

Linda Lomelino pitékről szóló könyvében ajánl egy gyorsan elsajátítható módszert a fonásra. Ő sokat alkalmazza ezt, a mintát különböző szélességű tésztacsíkokkal változatossá téve. Nekem ez az első próbálkozásom vele.

Rácsos meggyes pite





















A tésztához összemorzsolunk 10 dkg hideg vajat 15 dkg liszttel és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1-2 evőkanál hideg vizet. Lapos koronggá formáljuk, és folpackba csomagolva 1 órán át a hűtőben tartjuk. Minden egyéb apróságot a tésztakészítésről itt találunk. Ha ekkora mennyiségből indulunk ki, használjunk egy kisebb piteformát. Ha a szokásos méretet szeretnénk készíteni, akkor másfélszeresére növeljük meg a tészta mennyiségét.

Kb. 1 kg meggyet kimagozunk, és 2-3 evőkanál cukorral összekeverjük. Állni hagyjuk több óráig, de akár egy éjszakán át is a hűtőben. Felhasználáskor a keletkezett levet leszűrjük. . A tészta kétharmadát kinyújtjuk, és a piteformába simítjuk. Rászórunk 1 evőkanál tápiókát, és beletesszük a meggyet. Tehetünk a meggy közé csoki vagy marcipándarabokat.

A rácshoz a maradék tésztát kinyújtjuk ugyanolyan vastagra, mint az alját. 8 egyforma hosszúságú csíkot vágunk belőle, amelyek átérik a tálunkat. Ezek közül négyet a tésztára helyezünk, és gondolatban balról jobbra megszámozzuk őket. Ezután a következőképpen járunk el:

a)  a 2. és 4. csík felőlünk lévő végeit felhajtjuk majdnem a tészta közepéig, és a pitére helyezzük az ötödik csíkot. A felhajtott tésztákat visszaengedjük

b)  most az 1. és 3. csíkot hajtjuk fel, de csak addig, míg a keresztbe tett tészta engedi. Ide tesszük a hatodik csíkot, és a felhajtott tésztaszálakat visszatesszük

c)  most a tál szemben lévő oldalán folytatjuk. Az 1. és 3. számú csíkot magunk felé hajtjuk a tál közepe felé és a hetedik tésztadarabot ráhelyezzük. A felhajtott szálakat visszahajtjuk.

d)  a 2. és 4. csík következik. Ezeket a keresztben lévő tésztacsíkig tudjuk felhajtani, és ide tesszük az utolsó, nyolcadik darabot, majd a fel hajtott tésztacsíkokat visszahajtjuk.

Kész a rács. Egyes helyeken pont átéri a tálat, egyes helyeken lelóg. Ezeket vágjuk le, és a széleket csinosan rendezzük el. Lekenjük a rácsot a maradék enyhén felvert tojásfehérjével, és a pitét 180 fokon megsütjük. Kihűlés után megszórjuk porcukorral.

Ha 8 papírcsíkkal egyszer kipróbáljuk a fonást, rá fogunk jönni, hogy egy kicsit sem bonyolult.




2018. július 2., hétfő

Paul Auster: 4 3 2 1

Januárban vettem meg az Amazon Kindle Store-jában, és június közepén fejeztem be. Igaz, hogy angol nyelvű e-könyvben 768 oldal, a magyar változat pedig nyomtatva 780, de ilyen méretű fiction szöveggel maximum két hét alatt végezni szoktam, ha érdekel. Ez pedig érdekelt, de nagyon. Mégis, volt amikor letettem egy hónapra, vagy éppen azon gondolkodtam, hogy az e-könyv olvasót szeletelem föl kétcentis csíkokra, hogy ne is tudjam még egyszer a kezembe venni. Paul Auster nagyregénye nem könnyen adja meg magát, nagyon koncentrálni kell a cselekmény fordulataira, a különböző szereplők különböző történetszálaira, és küzdeni azzal a kérdéssel, hogy mi végre is ez az egész. Nem a regény, hanem az élet, a főhős élete. De a végén (majdnem) minden kiegyenesedik.

Paul Auster úgy kezdte, mint minden nagy író. Fiatalon megírta korszakos regényét, a metafikciót megújító New York trilógiát, amelyben egy klasszikus detektívregény története fordult vissza önmagába. Ezután jött a többi, jól olvasható Auster regény furcsánál furcsább irreális figurákkal, amelyek éppen ezért voltak hihetőek és szerethetőek, de a könyvek alatt nem szakadt be az asztal. Egyik húzta magával a másikat, ha megjelent egy új, azonnal megvettem, és még olyan nagyokat nem is csalódtam. Kedvencem a Brooklyni balgaságok, ahol a legnagyobb emberi gyarlóság a jóság, és ez súlyos büntetést érdemel: az ikertornyok lerombolását.

Auster 1947-ben született. Hetven felé itt volt az ideje az igazi nagyregénynek, ami igazolja az előző sikereket, és véglegesíti a helyét a legnagyobbak között. Egy darabig, mondjuk, a 750. oldalig azt gondolhatjuk, hogy Auster visszatért a regénykezdetekhez. Látszólag visszanyúlik a regény defoe-i, dickensi alapjaihoz, de az utolsó oldalakon ismét megjelenik a saját farkába harapó kígyó, az író, aki maga is szereplője a műnek, és irányítója az eseményeknek, amelyek csak látszólag véletlenszerűek. Megértjük a címet, megértjük, miért alakult úgy a figurák sorsa, ahogy, és rájövünk, nem tudjuk, hol rejtette el Auster a saját magára vonatkozó, életrajzilag hiteles elemeket, csak egy a biztos: ki az író, aki megírja ezt a történetet.


Az amerikai címlap

Amely igazából négy történet, egy Ferguson nevű fiúé, aki Austerrel egyidős, és az élete főleg Auster élete színhelyein zajlik. A rövid bevezető után 1.1, 1.2... jelű fejezetek írják le a párhuzamos életeket. Ugyanazok a helyszínek: New Jersey kisvárosai, New York és Párizs. Ugyanaz az időtáv: 1947-től 1970-ig.

A négy Ferguson életében ugyanazok a szereplők. Az érzelemgazdag és tehetséges Rose, aki minden változatban "elég jó" anyja Fergusonnak. Stanley, az apa, aki üzletemberként a világot is racionálisan nézi, és Rose-hoz és Fergusonhoz való viszonyát a művészi tehetséggel kapcsolatos enyhe ellenérzés jellemzi.  Rose és Stanley törékeny viszonya hol túléli, hol nem, az elébük kerülő viszontagságokat. Feltünnek Rose szülei. Rose mesterének családja kap meghatározó, vagy éppen marginális szerepet, de Amy, az okos, de nekem érzelmileg hidegnek tűnő Schneiderman-unoka minden változatban kulcsszereplő. Rajtuk kívül szerelmek és barátok sora egészíti ki az óriási tablót, ami a hatvanas évek Amerikájáról készül.




















A magyar címlap

A négy Ferguson különböző utakat jár be, amíg teheti, de a tehetség mindegyikükben közös. Ezért is leplezi le önmagát az író a könyv végén, hogy végre megírhassa ezt a sokszínű történetet.

Az a tervem, hogy előveszem a magyar változatot is, és azt már úgy olvasom végig, hogy egymás után végigkövetem egyenként mind a négy történetet, és a legfontosabb momentumokra koncentrálok: Ferguson és az apja viszonyára, az írói tehetség kibontakozására, az Amy által okozott károk felmérésére. Biztosan fogok új dolgokat találni, de nem sietek.

Nem akarom senkinek az élvezetét elrontani azzal, hogy olyan fordulatokat árulok el, melyeknek a megismerése a regény minden olvasójának meglepetést fog okozni. Érdemes rászánni a könyvre heteket, vagy hónapokat. Magyarul egyetlen fanyalgó kritikát olvastam csak a könyvről, de én meg vagyok arról győződve, hogy a 4 3 2 1 a XXI. század egyik nagy amerikai regényeként fog fennmaradni.

Ha valakinek nem igazán ismerős a metafikció fogalma, annak figyelmébe ajánlom Julio Cortázar Összefüggő parkok című  egyoldalas novelláját. Minden tudományos definíciónál jobban megérthető belőle a lényeg.

2018. június 25., hétfő

Zserbópite

Hat-hét éve, amikor még ez a blog teljes erővel dübörgött (és a blogszféra egészen más volt, (lásd Gergő friss bejegyzését a Grundon) a zserbó szétszedése és újbóli összerakása, vagyis újragondolása nagyon népszerű téma volt. Én is készítettem zserbócsigát, zserbókekszet, zserbó pohárkrémet és zserbógombócot.
Mónika, aki jelenleg éppen vadiúj cukrászdája megnyitásával van elfoglalva, zserbópitét újított.

Zserbópite






















10 dkg lisztet, 3 dkg darált diót, 2 dkg kakaót és egy csipet sót összekeverünk. Elmorzsoljuk 10 dkg hideg vajjal. Adunk hozzá 5 dkg szitált porcukrot és 1 tojássárgát. Éppen csak összegyúrjuk, és a hűtőbe tesszük. A töltelékhez kikeverünk 10 dkg vajat 10 dkg porcukorral. Hozzáadunk 2 egész tojást és 10 dkg darált diót. A tésztát a piteformába nyújtjuk, és vastagon megkenjük baracklekvárral. Rákanalazzuk a tölteléket és 180 fokos sütőben 30-35 percig sütjük, míg a tészta megfelelő állagú, a töltelék pedig szilárd lesz, és enyhe színt kap. Ha a pite lehűlt, 0,5 dl tejszínt felforrósítunk, és elkeverünk benne 5 dkg csokoládét. Amikor a massza homogén, a pitére öntjük, és elkenjük.

Ez az újragondolás úgy en bloc mintha feledésbe merült volna. Nem is baj, ami a hagyományos ételeket illeti.




2018. június 17., vasárnap

Mint az emberek a sót

Elfogytak a Maldon só utolsó morzsái is a kék mintás holland dobozból. A negyedkilós csomagot tíz évvel ezelőtt vettem Stockholmban, mintegy ezerötszáz forintnyi svéd koronáért. Viszonylag friss gasztrosznobként boldog voltam az új szerzeményemmel, de a kék mintás fémdoboz révén kiderült a turpisság. Még az idén télen is, ha kinyitottam a dobozt, olyan tömény vegyszerszag tódult ki belőle, mint amit a szervetlen kémia tanszék folyosóján lehetett érezni, amikor minden laborban gyakorlat volt. Vagyis a méregdrága só elárulta magát: valahol mesterségesen kristályosították a lapos lemezkéket, amik éppen ezért voltak olyan finomak a hideg sült májon, kemény tojáson, vagy éppen vajas kenyéren, mert minden falatban különböző volt sós íz erőssége, plusz még az intenzív ízhez tartozó kis roppanás is hozzátartozott az élményhez. De nyilván nem vittem túlzásba, ha tíz évig kitartott.



















Talán ezért kezdtem a sóra koncentrálni. Sokat kipróbáltam: tengeri só, Himalája só, egyik sem hatott meg nagyon. Azután öt-hat éve egy erdélyi kirándulásról egy kétkilós csomag parajdi sót kaptam ajándékba. Egyenetlen nagyságú szemcsék, halványszürke szín a kőzetmaradványoktól: nem volt hozzá túl nagy bizalmam, diszkréten félretettem. Azután egyszer csak elfogyott itthon a só, és hozzá kellett nyúlni. Feldobódtam a kellemes, kerek íztől, a jól érzékelhető karaktertől. Azóta kutatom a forrásokat, és tudtam találni nagyszemű, szinte Maldon sóként működő hófehér változatot vagy éppen finomra őröltet. És nem nagyon értem, miért hájpolják a tengeri sót azzal, hogy egészségesebb. A tengeri sóban biztosan benne van mindaz nyomokban, ami szennyezi a tengereket. A parajdi só (és bármilyen kősó) viszont több millió éve föld alatt van, és mentes az utóbbi évek ártalmaitól.

Külországban mindenütt megnézem a szupermarketekben a sóválasztékot, és sokszor el is csábulok. Finnországból olyan sót hoztam, amit pogácsa vagy kifli tetejére lehet tenni sütés előtt. Németországban ős-kősót vettem. Szép kristályos, többnyire paradicsomra szórom. Nagy találkozás a francia Baleine só. Szép, finom szemű  tengeri só, asztali sózásra, süteményekbe használom, és végre, ebből a márkából sikerült szerezni a Maldon sónak megfelelő sóvirágot is.

Szeretem a sót.


2018. június 12., kedd

Quiche Lorraine

Ha marad a pitetésztából, akkor egy zacskóban gyűjtöm a mélyhűtőben, és ha valamire elég a mennyiség, akkor felhasználom. Most két darab volt már elég régóta a hidegen, és úgy éreztem, kezd lejárni az idejük. (Nem, nem ragasztok minden esetben címkét a zacskóra, de legalább egyet meggondolandó lenne az első alkalommal.) Két darab elég kevés, ezért a legkisebb piteformákat vettem elő, meg az ment bele, ami még volt a hűtőben a megfelelő kategóriából: szalonna, sajt, tejföl, tojás.

Quiche Lorraine







A maradék pitetésztát kinyújtjuk, vagy frisset készítünk a szokott módon. Annyi kockára vágott főtt császárszalonnát pirítunk egy serpenyőben, ami éppen befedi a piték alját. Kecskesajtot morzsolunk a szalonnára. Fél pohár tejfölt sózunk, borsozunk és belekeverünk 1 tojássárgát (óvatosan a sóval) és a formába kanalazzuk. 180 fokon addig sütjük, míg színt kap.

És akkor ezt a mennyiséget lehet arányosan növelni, az ízeket finomítani. Megunhatatlan.

2018. június 7., csütörtök

Vissza a gyökerekhez

A múló dicsőség üldözése helyett inkább süssünk pitét. Nem bírtam kivárni ezzel a pitével a meggyszezont, beletettem két üveg befőttet. (Férfi)kollégám kínált meg vele, nem kis büszkeséggel. Ráismertem, ez anyukám pitéje, amiért a vendégek minden névnapkor könyörögtek sokáig. Azután elmúlt az ideje. Tudtam, melyik szakácskönyvből jött a recept, és tudtam a titkos összetevőt is, ami nem szerepelt a receptben, és mégsem lett olyan. Ez most olyan lett, köszönhetően a megfelelő technológiának. Az mellékszál, hogy tepsiben sült, és nem piteformában.

Klasszikus meggyes























Kimagozunk 2 üveg meggybefőttet. Ha frissből készítjük, magozzuk ki a meggyet, szórjuk be cukorral. Hagyjuk állni egy-két órát (míg a tészta készül), utána szűrjük le.
A tésztához morzsoljunk el 20 dkg nagyon hideg, inkább fagyos vajat 30 dkg liszttel. Adjunk hozzá sót, 1 egész tojást, 2 evőkanál porcukrot. Formázzuk lapos koronggá, és pihentessük a hűtőben egy órát. A töltelékhez 2 tojássárgát keverjünk ki 3 evőkanál cukorral. Adjunk hozzá 10 dkg darált diót, 1 csomag vaníliás cukrot, és 2 tojásfehérje felvert habját. Keverjük össze a leszűrt meggyel.
A tésztát osszuk két részre. Az egyik kinyújtott felével béleljünk ki egy piteformát, vagy kisebb tepsit. Tegyük rá a tölteléket, és fedjük be a másik kinyújtott tésztával. Kenjük le a tetejét felvert tojással és szurkáljuk meg, hogy a gőz kijöhessen.
A sütőt 220 fokra melegítsük elő. A legalsó sínre tegyük be nagy gáztepsit, arra tegyük a süteményt. Amint betettük a sütőbe, vegyük le a hőfokot 160 fokra, és így süssük kb. 50 percig, míg a teteje szép színt kap.

Aki indíttatást érez rá, rajzolhat a tetejére mintát.

2018. június 4., hétfő

Sírvilág

2015. februárjában, amikor befejeztem C. J. Sansom Shardlake-sorozatának frissen megjelent kötetét, a Lamentation-t, a bejegyzésemnek azt a címet adtam, ami szerintem a cím lehető legjobb magyarítása volt. Figyelembe véve a szó jelentését (siránkozás), és azt, hogy a történet Catherine Parr Lamentations of a Sinner című kis traktátusa körül forog, az általam választott cím az volt: Egy bűnös siralmai.

Amikor több, mint egy év múlva a könyv az Agave könyvkiadó ugyanezzel a címmel magyarul is hirdetni kezdte a könyvet, emailben szerényen megkértem az Agave vezetőjét, hogy a kolofónban nagyon kicsi betűkkel tüntessék föl, hogy a címet az én sugalmazásomra adták. A kedves válaszban legalább nem az volt, hogy az én blogomat a kutya sem olvassa, csak éppen annyi, hogy konkrétan ők nem olvassák. Vagyis toll a fülembe. Azért nem éltem meg tragédiaként az elutasítást, elismerem.






















Viszont. Most, hogy az amazon ismét feldobta az új Shardlake-folytatást, ami októberben fog angolul megjelenni, a címre máris van ötletem. Az angol eredeti cím Tombland  és Matthew Shardlake egy East-Angliai elfeledett parasztlázadás közepébe csöppen, VIII. Henrik gyermekkorú fiának uralkodása idején. Szerintem az ideális cím a Sírvilág.

Amit mondtam, megmondtam.

H.Kovács Mária, a Shardlake-könyvek fordítja arról tájékoztatott, hogy a kiadó fenntartja magának a jogot a címadásra, ahhoz a fordítónak nincs köze.  

2018. május 28., hétfő

Húsos pite


Első nekifutásra hajlottam arra, hogy ezt a pitét, amivel az Emile Henry piteformát felavattam, kudarcnak minősítsem, de később úgy gondoltam, legyen inkább egy ígéretes kezdet, amin még lehet apróságokat módosítani, és majd így kiváló lesz.

















A márka saját oldalán kifejezetten ehhez a formához  ajánlották a receptet, de a készítés során nyilvánvaló lett, hogy a recept szerzője séf fejjel gondolkodik, vagyis természetesnek veszi, hogy az előkészített alapanyagok ott vannak a keze ügyében, és valaki majd meghámozza a krumplit, kisüti a húst, megdinszteli a hagymát, és a végén ő majd csak összeállítja a végeredményt. Egy ponton az is felmerült bennem, hogy biztosan kipróbálta-e a szerző a saját receptjét, és gyanús volt, hogy nem, de nagy galiba végül is nem történt.
Az sem használt, hogy a pite csak 5 percet állt a sütőből kivéve,  és nem inkább huszat, vagy harmincat, amikor tömörebb lett volna, és az ízek is jobban kijöttek volna. Mindenesetre maradt annyi, hogy hidegen és újramelegítve is meg lehetett kóstolni, és mindkettővel csak nyert.

Húsos pite



1.      













1. A tésztához összemorzsolunk 10 dkg hideg vajat 15 dkg liszttel és kevés sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1-2 evőkanál hideg vizet. Lapos koronggá formáljuk, és folpackba csomagolva 1 órán át a hűtőben tartjuk. Minden egyéb apróságot a tésztakészítésről itt találunk.

2. 4 közepes szem krumplit kevés sóval héjában megfőzünk, hidegen meghámozunk és szeletekre vágunk.

3. 1 fej vöröshagymát feldarabolunk, és vaj és olívaolaj keverékén kevés sóval megpárolunk. Hozzáadunk 3 gerezd apróra vágott fokhagymát, és 50 dkg darált sertéshúst. Addig pirítjuk kevergetve, míg a levét elfövi. Ekkor sózzuk, borsozzuk, egy tiszta tálban félretesszük.

4. 1 szál póréhagymát alaposan megmosunk, karikára vágunk. A hús helyén, kevés olívaolaj hozzáadásával puhára pároljuk.

5. A sütőt 200 fokra előmelegítjük, a nagy sütőlapot az alsó sínre tesszük.

6. A pitetésztát kinyújtjuk, a piteformába simítjuk.

7. A burgonyaszeletekkel kirakjuk a piteforma alját, sózzuk, borsozzuk.

8. Ráterítjük a megpárolt darált húst, arra a póréhagymát.

9. A pitetészta széleit ecsettel benedvesítjük, és egy adag konyhakész leveles tésztát terítünk rá.

10. A tésztatetőt lekenjük felvert tojással. A közepébe 1 cm átmérőjű lyukat vágunk, és ebbe egy 8x8 cm-es, gurigává hajtogatott sütőpapír darabot dugunk, ami majd elvezeti a gőzt sütés közben.

11. A pitét 30 percig sütjük 200 fokon.

12. 2 egész tojást sóval és borssal felverünk, hozzáadunk 1 dl tejszínt, 1 evőkanál mustárt és 1 csokor apróra vágott zöldpetrezselymet.

13. A pitét kivesszük a sütőből, a sütő hőfokát 180 fokra csökkentjük. Kivesszük a papírkürtőt, és a nyíláson beöntjük a tojásos keveréket. *

14. A pitét még 15 percig sütjük 180 fokon. ha kész, legalább 10 percet pihentetjük felvágás előtt.


* Na, itt ütött be a nagygerenda. A petrezselyemlevelek eltömték a nyílást, ezért még négy másikat vágtam szimmetrikusan, ahová szűrve öntöttem be a mekeréket, de a tetején is szétfutott minden irányban, ami az összképen végül is nem rontott.

A végeredmény egy jóízű, de szénhidráttal és zsírral túlspilázott pite lett, amit lehetne például így is elkészíteni:

I.. Pitetészta, lásd, mint fent.

II.. Darálthús és póréhagyma együtt dinsztelve.

III. Nedvesség megkötésére a krumpli helyett 1 evőkanál tápióka bőven elég volna. (Plusz nincs az a hülye érzés, hogy krumplihoz eszünk kenyeret).

IV. A tojásos-petrezselymes mekeréket egyben önthetnénk a húsra, a tésztatetőt meg el lehet felejteni.

V. A szín kedvéért pár szál reszelt sajt mehet a tetejére, de nem muszáj.

És akkor feltaláltuk a… Na, mit is? Aki nem vágja rá azonnal a választ, az kezdheti a pitesütést az elején.

2018. május 23., szerda

Szezonnyitó epres pite


Remek tavaszi pite, a kedvenc hosszúkás formámban. A receptjét valahonnan az internetről írtam le. Nagyon jó tartású tölteléke van. Közben rájöttem, hogy ez egy édes Quiche Lorraine, ahol mindennek megfelel valami: a tejszínnek a mascarpone, a sajtnak a pudingpor, és hát persze a szalonnának az eper.

Szezonnyitó epres pite





















A tésztához összemorzsolunk 10 dkg hideg vajat 15 dkg liszttel és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1-2 evőkanál hideg vizet. Lapos koronggá formáljuk, és folpackba csomagolva 1 órán át a hűtőben tartjuk. Minden egyéb apróságot a tésztakészítésről itt találunk.

30 dkg epret megtisztítunk, szükség szerint feldarabolunk és összekeverünk 2 evőkanál bodzaszörppel. 2 egész tojást kikeverünk 10 dkg cukorral, 1 csomag vaniliáscukorral/vaniliaesszenciával/bourbon vaniliával, ami van. Teszünk hozzá 150 g  tejfölt, 1 citrom levét, 25 g vaníliás pudingport és 250 g mascarponét. Habosra keverjük.

A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tésztát hosszúkás alakúra nyújtjuk, és egy 35 cm hosszú, 12 cm széles piteformába fektetjük. Késsel levágjuk a fölösleges tésztát a forma pereme mentén. A tészta aljába teszünk még 1 evőkanál tápiókát és a leszűrt eper felét. Erre öntjük a krémet, elsimítjuk, és a maradék epret elosztjuk a tetején. Szórhatunk még rá egy kevés szeletelt mandulát is. 180 fokos sütőben 30-35 percig sütjük, míg a tészta közepes színt kap. Rácson hagyjuk kihűlni. Langyosan szeleteljük. Ízlés szerint megszórhatjuk porcukorral.

Na, mit vettem a pünkösdi külországi kiránduláson? Hát persze, hogy egy burgundivörös színű Emile Henry piteformát.