2018. augusztus 24., péntek

Áfonyás pite

A mandulával készített tészta nagyon népszerű mindenfelé, pitékben is gyakran előfordul. Általában különböző kiegészítő ízek kísérik, most éppen áfonya.

Áfonyás pite



















A tésztához összemorzsolunk 10 dkg hideg vajat 15 dkg liszttel és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1-2 evőkanál hideg vizet. Lapos koronggá formáljuk, és folpackba csomagolva 1 órán át a hűtőben tartjuk. Minden egyéb apróságot a tésztakészítésről itt találunk.

10 dkg puha vajat kikeverünk 10 dkg kristálycukorral. Hozzáadunk 2 egész tojást és 10 dkg darált mandulát. Belekeverünk 2 teáskanál citromlevet. A keveréket a kinyújtott pitetésztára öntjük és rászórunk annyi áfonyát, amennyi van* hogy mindenütt egyenletesen befedje a süteményt.

A pitét 180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük az alsó sínen a nagy gáztepsire helyezve a piteformát. Rácson hűtjük ki és megszórjuk porcukorral.

Az áfonya ára időnként még engem is fejcsóválásra késztet.

2018. augusztus 10., péntek

Szelektív hulladékgyűjtés

Három hetet töltöttem egy olyan országban, ahol a szelektív hulladékgyűjtést komolyan veszik. Két háztartás működésébe folytam bele, és mindkét helyen az egyik első dolog volt, hogy megmutatták, mit hová kell dobni. Ha véletlenül eltévesztettem, finoman kijavítottak.
Hazajöttem, és hirtelen figyelni kezdtem, hogy a kétszemélyes háztartás válogatatlanul mennyi szemetet termel. Persze nálunk is van egy szelektív kuka, amit havonta ürítenek. Abba rakjuk az újságokat, dobozokat, nejlonzacskókat, de eddig nem döntöttünk minden egyes kidobni valóról, hogy hová is kerüljön. Egy hétig gondolkodtam, azután eldöntöttem, hogy nem kukavásárlással kezdem, egyszerűen a spájzban nyitok egy zacskót a konyhában és a fürdőszobában keletkező papírnak és műanyagnak, esetleg fémnek. Véletlenül ez éppen egybeesett azzal, hogy egyedül maradtam itthon és egy hét alatt, amikor csak mutatóban volt főzés, egymagamnak sikerült két 30 literes zacskót műanyaggal, papírral és két konzervdobozzal teleraknom, míg a tényleges kommunális szemét alig is töltött meg egy zsákot. Jó kezdeményezés.
Persze külországban nem feledkeztem meg a könyvekről és magazinokról sem. Az élelmiszeráruházak pénztárainál lehet megvenni azokat a kis tematikus füzeteket, ahonnan ez az ötlet  származik. Az ötlet maradt csak, mert az eredetiben mángoldlevél volt, és sajt. Ezt a kettőt helyettesítettem cukkinivel.

Cukkinis pulykatekercs


















Kb. 25 dkg pulykamellet felszeletelünk, és enyhén megklopfolunk. Kiterítünk 6 szelet baconszalonnát, befedjük a pulykával, és a hús szabadon maradt felét sózzuk, borsozzuk, megszórjuk pulyka fűszerkeverékkel. Egy közepes méretű cukkiniből a zöldséghámozóval vékony szeleteket vágunk, és a pulykamell tetejére tesszük. Ezt is megfűszerezzük, majd az egészet feltekercseljük és fogvájóval megtűzzük. A cukkini magjait kivágjuk, és maradékot  felkockázzuk. A hústekercseket 1-2 kanál olívaolajban megpirítjuk és kiszedjük. Apróra vágunk 1 kis fej vöröshagymát és megpároljuk a maradék olajban. Hozzáadunk 1 gerezd apróra vágott fokhagymát és a felkockázott cukkinit és egy kicsit együtt pirítjuk. Hozzáadunk 1 doboz arrabiata szószt, fél leveskockát, bazsalikomot és 2 szem kockacukrot vagy édesítőszert. Visszatesszük a húsokat, a mártást felforraljuk, és 180 fokos sütőbe tesszük. 30 percig pároljuk. Ha az idő lejárt, utánaízesítjük a mártást és az ételt bulgurral vagy rizzsel tálaljuk.

Saláta is kell hozzá.

2018. július 24., kedd

Más célú felhasználás

Van olyan, hogy marad a pitetésztából, és van kedvem még matatni vele, vagy éppen az a célom az összessel, hogy mutatós kis falatkáim legyenek. Ehhez a pitetésztát kinyújtjuk, és akkora pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, hogy a minimuffin forma (a 24 darabos) hátsó oldalán éppen beférjen 4 mélyedés közé úgy hogy a mélyedések oldalán kicsit felpördüljön. Így olyan kis tésztanégyzeteket kapunk, ami megtart valami szilárdabb tölteléket. Most is van a mélyhűtőben egy dobozzal kisütve, hátha támad valami ihletem.

Legutóbb a család legidősebb tagjának születésnapjára készítettem ilyen falatkákat. Remekül sikerültek (és a pogácsa is), a többit meg fedje jótékony homály.





















Kétféle töltelék volt. A fehérebb színűt az alkalom szülte: sült csirkemell, majonéz, túró, zöldpetrezselyem, citromlé, só, bors voltak a fő összetevői. A másik is saját fejlesztés, de az fenn is marad, mert mindenki azt ette, és tényleg ütős.

Kolbászkrém

10-15 dkg puha füstölt kolbászt ( ha csípős, akkor még jobb) az aprítógéppel felvágunk. teszünk hozzá 250 g krémesebb túrót, sót, borsot, köménymagot, őrölt köményt, pirospaprikát és reszelt vöröshagymát. Ezekkel még  jól összeforgatjuk a gépben, hogy egynemű legyen. Inkább álljon meg magában, mint szétterüljön. Kóstoljuk meg, utána adagoljuk a tésztakosárkákba, és díszítsük.

A kosárka ötlete persze Mónié.

2018. július 17., kedd

Mákos túrós pite

Móniról egyszer regényt fogok írni. Mióta csak a blogját olvasom, úgy érzem, hogy mindenből kihozza a legjobbat. Derűsen felnevelt négy gyereket, az újságírást más foglalkozásokkal váltogatta, számos diplomájának megfelelően. Végül visszanyúlt legelső végzettségéhez, a vendéglátóipari szakközépiskolában szerzett érettségi-képesítő bizonyítványhoz, és cukrászkodni kezdett. Nem is akárhogyan. Tavaly Keszthelyen, a Part kávézóban kóstoltam több süteményét, és utána részletesen le is írtam neki egy levélben, hogy miért tartom a készítményeit kiválónak. Ebből a levélből idézek:

"Tetszettek nagyon a természetes anyagok, a problémátlan ízek, a sok gyümölcs. A készítmények megfelelően vannak sütve, szépen töltve, arányosan és hibátlanul darabolva. Nagy esztétikai hozzáadott érték, hogy a torta tortaként kerül a vendég elé, és nem ragadós papírba csomagolt szeletenként. És bevallom imádtam, hogy ilyen nagyok az adagok."

Akinek ennyi jó kevés, az most figyeljen: Móni megnyitotta saját cukrászdáját Gyenesdiáson, a Madách utca 46-ban. Érdemes körülnézni nála. Ráadásul Móni meg is osztja a blogján a sütireceptjeit, amelyekben nem használ ízfokozókat, tömegnövelőket, és még sorolhatnám. Az ő receptje alapján sütöttem ezt a pitét.


Mákos túrós pite sárgabarackkal


















A tésztához összemorzsolunk 10 dkg hideg vajat 15 dkg liszttel és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1-2 evőkanál hideg vizet. Lapos koronggá formáljuk, és folpackba csomagolva 1 órán át a hűtőben tartjuk. Minden egyéb apróságot a tésztakészítésről itt találunk.


A töltelékhez felforralunk 3 dl tejet. Feloldunk benne 15 dkg kristálycukrot és hozzáadunk 20 dkg darált mákot, 1 citrom lereszelt héját és 5 dkg darát. Forrásig kevergetjük, és hűlni hagyjuk. Hozzákeverünk 25 dkg túrót. 3 tojás fehérjét 5 dkg cukorral felverünk, és óvatosan a kihűlt máktöltelékhez keverjük. Az előkészített pitetésztát kinyújtjuk, a formába simítjuk, és beleöntjük a tölteléket. 6-8 darab sárgabarackot cikkekre vágunk, és sűrűn a töltelékbe nyomkodjuk. A barackok kilátszó felszínét megkenjük baracklekvárral. A pitét 180 fokos sütőben 35-40 percig sütjük.

Móni elősüti a tésztát, és lehet, hogy nagyüzemben így egyszerűbb, de a háztartási tűzhely sütőjében az alsó sínen, az előmelegített nagy gáztepsin sütve a tészta is átsül.

Gondolkoztam még a kimaradt 3 tojássárgán, de oda jutottam, hogy ezek nélkül lesz a töltelék igazán krémes és nem tésztaszerű.

2018. július 9., hétfő

Meggyes rácsos

Nem gondolom magamról, hogy különösebben ügyes volnék, abban az értelemben, hogy a kézügyességem átlagos. Ezért örülök a piteműfajnak, mert kevés hókuszpókusszal lehet nagyon szép dolgokat létrehozni, amelyek természetesen néznek ki. Nincsenek fölösleges cirádák. Az általam elfogadott díszítésekbe még bőven beleférnek a pite tetejére tett rácsok. Ilyeneket sokféle sütemény tetejére lehet tenni, és a legelfogadottabb készítés módjuk a sodrás: egy gombóc tésztát két tenyérrel addig sodrunk, míg hosszú szalaggá nem alakul. Ez egyúttal a pitetészta halála is, tehát más módszerhez kell folyamodni, ami nem gyötri meg annyira a tésztát. Például kinyújtani, és pizzavágóval csíkokra vágni, és úgy tenni a pitére. Ez szép-szép, de ezt még lehet fokozni, ha a rácsok össze is vannak fonva. Nem egyszerű fonogatni mert ugyanaz lesz a végeredmény, mint a sodrásnál, szétesik a tészta.

Linda Lomelino pitékről szóló könyvében ajánl egy gyorsan elsajátítható módszert a fonásra. Ő sokat alkalmazza ezt, a mintát különböző szélességű tésztacsíkokkal változatossá téve. Nekem ez az első próbálkozásom vele.

Rácsos meggyes pite





















A tésztához összemorzsolunk 10 dkg hideg vajat 15 dkg liszttel és egy csipet sóval. Hozzáadunk 1 tojássárgát és 1-2 evőkanál hideg vizet. Lapos koronggá formáljuk, és folpackba csomagolva 1 órán át a hűtőben tartjuk. Minden egyéb apróságot a tésztakészítésről itt találunk. Ha ekkora mennyiségből indulunk ki, használjunk egy kisebb piteformát. Ha a szokásos méretet szeretnénk készíteni, akkor másfélszeresére növeljük meg a tészta mennyiségét.

Kb. 1 kg meggyet kimagozunk, és 2-3 evőkanál cukorral összekeverjük. Állni hagyjuk több óráig, de akár egy éjszakán át is a hűtőben. Felhasználáskor a keletkezett levet leszűrjük. . A tészta kétharmadát kinyújtjuk, és a piteformába simítjuk. Rászórunk 1 evőkanál tápiókát, és beletesszük a meggyet. Tehetünk a meggy közé csoki vagy marcipándarabokat.

A rácshoz a maradék tésztát kinyújtjuk ugyanolyan vastagra, mint az alját. 8 egyforma hosszúságú csíkot vágunk belőle, amelyek átérik a tálunkat. Ezek közül négyet a tésztára helyezünk, és gondolatban balról jobbra megszámozzuk őket. Ezután a következőképpen járunk el:

a)  a 2. és 4. csík felőlünk lévő végeit felhajtjuk majdnem a tészta közepéig, és a pitére helyezzük az ötödik csíkot. A felhajtott tésztákat visszaengedjük

b)  most az 1. és 3. csíkot hajtjuk fel, de csak addig, míg a keresztbe tett tészta engedi. Ide tesszük a hatodik csíkot, és a felhajtott tésztaszálakat visszatesszük

c)  most a tál szemben lévő oldalán folytatjuk. Az 1. és 3. számú csíkot magunk felé hajtjuk a tál közepe felé és a hetedik tésztadarabot ráhelyezzük. A felhajtott szálakat visszahajtjuk.

d)  a 2. és 4. csík következik. Ezeket a keresztben lévő tésztacsíkig tudjuk felhajtani, és ide tesszük az utolsó, nyolcadik darabot, majd a fel hajtott tésztacsíkokat visszahajtjuk.

Kész a rács. Egyes helyeken pont átéri a tálat, egyes helyeken lelóg. Ezeket vágjuk le, és a széleket csinosan rendezzük el. Lekenjük a rácsot a maradék enyhén felvert tojásfehérjével, és a pitét 180 fokon megsütjük. Kihűlés után megszórjuk porcukorral.

Ha 8 papírcsíkkal egyszer kipróbáljuk a fonást, rá fogunk jönni, hogy egy kicsit sem bonyolult.




2018. július 2., hétfő

Paul Auster: 4 3 2 1

Januárban vettem meg az Amazon Kindle Store-jában, és június közepén fejeztem be. Igaz, hogy angol nyelvű e-könyvben 768 oldal, a magyar változat pedig nyomtatva 780, de ilyen méretű fiction szöveggel maximum két hét alatt végezni szoktam, ha érdekel. Ez pedig érdekelt, de nagyon. Mégis, volt amikor letettem egy hónapra, vagy éppen azon gondolkodtam, hogy az e-könyv olvasót szeletelem föl kétcentis csíkokra, hogy ne is tudjam még egyszer a kezembe venni. Paul Auster nagyregénye nem könnyen adja meg magát, nagyon koncentrálni kell a cselekmény fordulataira, a különböző szereplők különböző történetszálaira, és küzdeni azzal a kérdéssel, hogy mi végre is ez az egész. Nem a regény, hanem az élet, a főhős élete. De a végén (majdnem) minden kiegyenesedik.

Paul Auster úgy kezdte, mint minden nagy író. Fiatalon megírta korszakos regényét, a metafikciót megújító New York trilógiát, amelyben egy klasszikus detektívregény története fordult vissza önmagába. Ezután jött a többi, jól olvasható Auster regény furcsánál furcsább irreális figurákkal, amelyek éppen ezért voltak hihetőek és szerethetőek, de a könyvek alatt nem szakadt be az asztal. Egyik húzta magával a másikat, ha megjelent egy új, azonnal megvettem, és még olyan nagyokat nem is csalódtam. Kedvencem a Brooklyni balgaságok, ahol a legnagyobb emberi gyarlóság a jóság, és ez súlyos büntetést érdemel: az ikertornyok lerombolását.

Auster 1947-ben született. Hetven felé itt volt az ideje az igazi nagyregénynek, ami igazolja az előző sikereket, és véglegesíti a helyét a legnagyobbak között. Egy darabig, mondjuk, a 750. oldalig azt gondolhatjuk, hogy Auster visszatért a regénykezdetekhez. Látszólag visszanyúlik a regény defoe-i, dickensi alapjaihoz, de az utolsó oldalakon ismét megjelenik a saját farkába harapó kígyó, az író, aki maga is szereplője a műnek, és irányítója az eseményeknek, amelyek csak látszólag véletlenszerűek. Megértjük a címet, megértjük, miért alakult úgy a figurák sorsa, ahogy, és rájövünk, nem tudjuk, hol rejtette el Auster a saját magára vonatkozó, életrajzilag hiteles elemeket, csak egy a biztos: ki az író, aki megírja ezt a történetet.


Az amerikai címlap

Amely igazából négy történet, egy Ferguson nevű fiúé, aki Austerrel egyidős, és az élete főleg Auster élete színhelyein zajlik. A rövid bevezető után 1.1, 1.2... jelű fejezetek írják le a párhuzamos életeket. Ugyanazok a helyszínek: New Jersey kisvárosai, New York és Párizs. Ugyanaz az időtáv: 1947-től 1970-ig.

A négy Ferguson életében ugyanazok a szereplők. Az érzelemgazdag és tehetséges Rose, aki minden változatban "elég jó" anyja Fergusonnak. Stanley, az apa, aki üzletemberként a világot is racionálisan nézi, és Rose-hoz és Fergusonhoz való viszonyát a művészi tehetséggel kapcsolatos enyhe ellenérzés jellemzi.  Rose és Stanley törékeny viszonya hol túléli, hol nem, az elébük kerülő viszontagságokat. Feltünnek Rose szülei. Rose mesterének családja kap meghatározó, vagy éppen marginális szerepet, de Amy, az okos, de nekem érzelmileg hidegnek tűnő Schneiderman-unoka minden változatban kulcsszereplő. Rajtuk kívül szerelmek és barátok sora egészíti ki az óriási tablót, ami a hatvanas évek Amerikájáról készül.




















A magyar címlap

A négy Ferguson különböző utakat jár be, amíg teheti, de a tehetség mindegyikükben közös. Ezért is leplezi le önmagát az író a könyv végén, hogy végre megírhassa ezt a sokszínű történetet.

Az a tervem, hogy előveszem a magyar változatot is, és azt már úgy olvasom végig, hogy egymás után végigkövetem egyenként mind a négy történetet, és a legfontosabb momentumokra koncentrálok: Ferguson és az apja viszonyára, az írói tehetség kibontakozására, az Amy által okozott károk felmérésére. Biztosan fogok új dolgokat találni, de nem sietek.

Nem akarom senkinek az élvezetét elrontani azzal, hogy olyan fordulatokat árulok el, melyeknek a megismerése a regény minden olvasójának meglepetést fog okozni. Érdemes rászánni a könyvre heteket, vagy hónapokat. Magyarul egyetlen fanyalgó kritikát olvastam csak a könyvről, de én meg vagyok arról győződve, hogy a 4 3 2 1 a XXI. század egyik nagy amerikai regényeként fog fennmaradni.

Ha valakinek nem igazán ismerős a metafikció fogalma, annak figyelmébe ajánlom Julio Cortázar Összefüggő parkok című  egyoldalas novelláját. Minden tudományos definíciónál jobban megérthető belőle a lényeg.

2018. június 25., hétfő

Zserbópite

Hat-hét éve, amikor még ez a blog teljes erővel dübörgött (és a blogszféra egészen más volt, (lásd Gergő friss bejegyzését a Grundon) a zserbó szétszedése és újbóli összerakása, vagyis újragondolása nagyon népszerű téma volt. Én is készítettem zserbócsigát, zserbókekszet, zserbó pohárkrémet és zserbógombócot.
Mónika, aki jelenleg éppen vadiúj cukrászdája megnyitásával van elfoglalva, zserbópitét újított.

Zserbópite






















10 dkg lisztet, 3 dkg darált diót, 2 dkg kakaót és egy csipet sót összekeverünk. Elmorzsoljuk 10 dkg hideg vajjal. Adunk hozzá 5 dkg szitált porcukrot és 1 tojássárgát. Éppen csak összegyúrjuk, és a hűtőbe tesszük. A töltelékhez kikeverünk 10 dkg vajat 10 dkg porcukorral. Hozzáadunk 2 egész tojást és 10 dkg darált diót. A tésztát a piteformába nyújtjuk, és vastagon megkenjük baracklekvárral. Rákanalazzuk a tölteléket és 180 fokos sütőben 30-35 percig sütjük, míg a tészta megfelelő állagú, a töltelék pedig szilárd lesz, és enyhe színt kap. Ha a pite lehűlt, 0,5 dl tejszínt felforrósítunk, és elkeverünk benne 5 dkg csokoládét. Amikor a massza homogén, a pitére öntjük, és elkenjük.

Ez az újragondolás úgy en bloc mintha feledésbe merült volna. Nem is baj, ami a hagyományos ételeket illeti.




2018. június 17., vasárnap

Mint az emberek a sót

Elfogytak a Maldon só utolsó morzsái is a kék mintás holland dobozból. A negyedkilós csomagot tíz évvel ezelőtt vettem Stockholmban, mintegy ezerötszáz forintnyi svéd koronáért. Viszonylag friss gasztrosznobként boldog voltam az új szerzeményemmel, de a kék mintás fémdoboz révén kiderült a turpisság. Még az idén télen is, ha kinyitottam a dobozt, olyan tömény vegyszerszag tódult ki belőle, mint amit a szervetlen kémia tanszék folyosóján lehetett érezni, amikor minden laborban gyakorlat volt. Vagyis a méregdrága só elárulta magát: valahol mesterségesen kristályosították a lapos lemezkéket, amik éppen ezért voltak olyan finomak a hideg sült májon, kemény tojáson, vagy éppen vajas kenyéren, mert minden falatban különböző volt sós íz erőssége, plusz még az intenzív ízhez tartozó kis roppanás is hozzátartozott az élményhez. De nyilván nem vittem túlzásba, ha tíz évig kitartott.



















Talán ezért kezdtem a sóra koncentrálni. Sokat kipróbáltam: tengeri só, Himalája só, egyik sem hatott meg nagyon. Azután öt-hat éve egy erdélyi kirándulásról egy kétkilós csomag parajdi sót kaptam ajándékba. Egyenetlen nagyságú szemcsék, halványszürke szín a kőzetmaradványoktól: nem volt hozzá túl nagy bizalmam, diszkréten félretettem. Azután egyszer csak elfogyott itthon a só, és hozzá kellett nyúlni. Feldobódtam a kellemes, kerek íztől, a jól érzékelhető karaktertől. Azóta kutatom a forrásokat, és tudtam találni nagyszemű, szinte Maldon sóként működő hófehér változatot vagy éppen finomra őröltet. És nem nagyon értem, miért hájpolják a tengeri sót azzal, hogy egészségesebb. A tengeri sóban biztosan benne van mindaz nyomokban, ami szennyezi a tengereket. A parajdi só (és bármilyen kősó) viszont több millió éve föld alatt van, és mentes az utóbbi évek ártalmaitól.

Külországban mindenütt megnézem a szupermarketekben a sóválasztékot, és sokszor el is csábulok. Finnországból olyan sót hoztam, amit pogácsa vagy kifli tetejére lehet tenni sütés előtt. Németországban ős-kősót vettem. Szép kristályos, többnyire paradicsomra szórom. Nagy találkozás a francia Baleine só. Szép, finom szemű  tengeri só, asztali sózásra, süteményekbe használom, és végre, ebből a márkából sikerült szerezni a Maldon sónak megfelelő sóvirágot is.

Szeretem a sót.


2018. június 12., kedd

Quiche Lorraine

Ha marad a pitetésztából, akkor egy zacskóban gyűjtöm a mélyhűtőben, és ha valamire elég a mennyiség, akkor felhasználom. Most két darab volt már elég régóta a hidegen, és úgy éreztem, kezd lejárni az idejük. (Nem, nem ragasztok minden esetben címkét a zacskóra, de legalább egyet meggondolandó lenne az első alkalommal.) Két darab elég kevés, ezért a legkisebb piteformákat vettem elő, meg az ment bele, ami még volt a hűtőben a megfelelő kategóriából: szalonna, sajt, tejföl, tojás.

Quiche Lorraine







A maradék pitetésztát kinyújtjuk, vagy frisset készítünk a szokott módon. Annyi kockára vágott főtt császárszalonnát pirítunk egy serpenyőben, ami éppen befedi a piték alját. Kecskesajtot morzsolunk a szalonnára. Fél pohár tejfölt sózunk, borsozunk és belekeverünk 1 tojássárgát (óvatosan a sóval) és a formába kanalazzuk. 180 fokon addig sütjük, míg színt kap.

És akkor ezt a mennyiséget lehet arányosan növelni, az ízeket finomítani. Megunhatatlan.

2018. június 7., csütörtök

Vissza a gyökerekhez

A múló dicsőség üldözése helyett inkább süssünk pitét. Nem bírtam kivárni ezzel a pitével a meggyszezont, beletettem két üveg befőttet. (Férfi)kollégám kínált meg vele, nem kis büszkeséggel. Ráismertem, ez anyukám pitéje, amiért a vendégek minden névnapkor könyörögtek sokáig. Azután elmúlt az ideje. Tudtam, melyik szakácskönyvből jött a recept, és tudtam a titkos összetevőt is, ami nem szerepelt a receptben, és mégsem lett olyan. Ez most olyan lett, köszönhetően a megfelelő technológiának. Az mellékszál, hogy tepsiben sült, és nem piteformában.

Klasszikus meggyes























Kimagozunk 2 üveg meggybefőttet. Ha frissből készítjük, magozzuk ki a meggyet, szórjuk be cukorral. Hagyjuk állni egy-két órát (míg a tészta készül), utána szűrjük le.
A tésztához morzsoljunk el 20 dkg nagyon hideg, inkább fagyos vajat 30 dkg liszttel. Adjunk hozzá sót, 1 egész tojást, 2 evőkanál porcukrot. Formázzuk lapos koronggá, és pihentessük a hűtőben egy órát. A töltelékhez 2 tojássárgát keverjünk ki 3 evőkanál cukorral. Adjunk hozzá 10 dkg darált diót, 1 csomag vaníliás cukrot, és 2 tojásfehérje felvert habját. Keverjük össze a leszűrt meggyel.
A tésztát osszuk két részre. Az egyik kinyújtott felével béleljünk ki egy piteformát, vagy kisebb tepsit. Tegyük rá a tölteléket, és fedjük be a másik kinyújtott tésztával. Kenjük le a tetejét felvert tojással és szurkáljuk meg, hogy a gőz kijöhessen.
A sütőt 220 fokra melegítsük elő. A legalsó sínre tegyük be nagy gáztepsit, arra tegyük a süteményt. Amint betettük a sütőbe, vegyük le a hőfokot 160 fokra, és így süssük kb. 50 percig, míg a teteje szép színt kap.

Aki indíttatást érez rá, rajzolhat a tetejére mintát.