2015. november 30., hétfő

Könyvek 2015. november


























A Miniaturist apropóján Jan Steen képe.


Robert Galbraith: The Career of Evil

Arthur Phillips: Angelica

Amanda Hessser: Cooking for Mr Latte

Hakan Nesser: A gonosz arcai

Jessie Burton: The Miniaturist

Erich Segal: Oliver's Story

Halász Péter: Második Avenue

2015. október 31., szombat

Könyvek 2015. október





















Amikor megláttam ezt a képet a whistleranyján, biztos voltam benne, hogy csak Budapesten festhették. Hát nem. Bernard Safran festette New Yorkban.


Stephen King: Tortúra

Bokáig pezsgőben: Réz Pál hangos emlékiratai

Maj Sjöwall és Per Wahlöö: Az elveszett tűzoltóautó

P. D. James: Ártatlan vér

Lynn Cullen: Mrs Poe

Martti Rönkä: Határjáró

Maj Sjöwall és Per Wahlöö: Gyilkos a háztetőn

A.J. Kazinski: Álom és halál

2015. október 27., kedd

Női szeszély

Nosztalgia, nyilván nemcsak nekem. Többféle receptet kipróbáltam, az aljával valami sose stimmelt. Ez most jó, a dió meg ráadás.

Női szeszély (Kb. 16 szelet, gyorsan elfogy)




















10 dkg vajat megolvasztunk.  2 dkg élesztőt megfuttatunk 1,4 dl langyos tejben  2 kockacukorral. Amikor kész a vajat kikeverjük egy csipet sóval,  2 dkg cukorral, 20 dkg liszttel, 3 tojás sárgájával és a felfutott élesztővel meg 1 citrom reszelt héjával. Sütőpapírral bélelt kicsi tepsibe nyomkodjuk (kb. 20x30 cm) és langyos helyen, mondjuk a melegedő sütő felett 30 percig kelesztjük.175 fokos sütőben 15 percig sütjük. Közben a 3 tojásfehérjét kemény habbá verjük, hozzáadunk 15 dkg porcukrot és azzal addig verjük, míg fényes nem lesz.  A sütőből kivett tésztát baracklekvárral megkenjük, arra teszzük a habot és a tetejét megszórjuk tört dióval. (kb.  2 marék diót egy nejlnozacskóba teszünk és a húsklopfolóval néhányszor rácsapunk). 100 fokos sütőben még 20 percig sütjük.

Divány recept, lekvár Margittól.

2015. szeptember 30., szerda

Könyvek 2015. szeptember


















Még mindig nyári emlékek: Canaletto képei a Winterpalaisban.


Kristina Ohlsson: Őrangyalok

Aravind Adiga: A fehér tigris

Jo Nesbo: A kísértet

Ed McBain: Utolsó tánc a 87-es körzetben

Rosamunde Pilcher: The Empty House

Valami a tekintetéban: Svéd kriminovellák

Rosamunde Pilcher: The Carousel

Mostanában sok verset is olvastam, főleg angolszászokat.

2015. szeptember 16., szerda

Hideg rizs, háromféle zöldséggel, ráadásul savanyú

Körülbelül ezt gondolta volna G. ha ezt az ételt kapja vacsorára, de ő aznap nem volt otthon, tehát nyugodtan kipróbálhattam a Food52 cikkében leírt ötletet. A Food52 ami Amanda Hesser robbanásszerűen fejlődő gasztrobirodalmának weboldala, szívesen ad ilyesféle címeket: Hogyan főzzünk recept nélkül Wellington bélszínt/rizottót/lasagnet? Bármit, aminek  azután végtelen hosszú posztban leírják a  receptjét, és minden lehetséges helyen odaírják az alternatívákat. Csirke helyett hal vagy tofu. Cukkini helyett padlizsán. Epic, mondaná egy tizenegyedikes.

A legutóbbi ajánlat: gabonasaláta, recept nélkül. Valahogy így kezdődik: hazamégy a munkából, feldobod főzni a gabonát, közben megpárolod a zöldségeket, elkészíted a vinaigrette-et, és már kész is. Valahogy így is történt. De. Az egyszemélyes adag salátához sikerült összekoszolni két vágódeszkát, egy fazekat, egy serpenyőt, a levesszűrőt, két tányért, plusz a közepes tálat, amiből megettem. Egy tálcát, amin kihűtöttem és leszárítottam a rizst. Még szerencse, hogy a vinaigrette készen volt a hűtőben, és nem volt szükség még egy deszkára, meg a rázóedényre, és elég volt egy darabolókés meg egy villa. De lehet, hogy az kettő volt. Mindenesetre, miután vacsora közben idegkisímító gyanánt végignéztem egy korai Vészhelyzet-epizódot, a konyhában a hétköznap estékre nem igazán jellemző csatatér fogadott. Miközben bepakoltam a mosogatógépbe, ismét eldöntöttem, hogy hétköznap nem főzök. Esetleg csak krumplis tarhonyát. Az megvan egy lábossal meg egy vágódeszkával, ráadásul otthonos, jóízű, kiadós, igazi comfort food és még G. is szereti.




















A kép a Food52 oldaláról való.

Ja, és a recept: kifőzünk egy zacskó barna rizst sós vízben. Közben olívaolajon megpirítunk egy karikára vágott kisebb cukkinit, beszórjuk olasz fűszerkeverékkel. Ugyanebben a serpenyőben átsütünk néhány szelet halloumi sajtot, vagy a megfelelő mutációt. Félbevágunk 10-12 szem koktélparadicsomot, felszeletelünk fél kígyóuborkát. A kihűlt rizst összekeverjük a zöldségekkel, egy csokor apróra vágott zöldpetrezselyemmel és 2 evőkanál vinaigrette-tel. A tetejére tesszük a sajtot.

Majd egyszer leírom a különösen jóízű vinaigrette-et is, amit a könyvesboltban memorizáltam orvul, és azóta mindig tartok a hűtőben egy üveggel.

2015. szeptember 6., vasárnap

Táviratilag

Lecsót főzünk, ahogy szeretjük. Belekeverünk fél doboz mascarpone sajtot. Padlizsánszeleteket sózunk, borsozunk, beszórjuk olasz fűszerkeverékkel. Olajban mindkét oldalát kisütjük. A lecsót a padlizsánnal rétegezve lerakjuk egy tálban, közé teszünk olajbogyót. A tetejére sajtot reszelünk és 200 fokos sütőben átsütjük.




















Azért akadnak gyöngyszemek.

2015. augusztus 31., hétfő

Könyvek 2015.augusztus
















Bevenuto Cellini kalandos sorsú Salierája, vagyis sótartója. Megtekinthető Bécsben a Kunsthistorisches Museum Kunstkammer nevű gyüjteményében.


Jo Nesbo: Hóember

Jo Nesbo: Leopárd

Arnaldur Indridason: Hideg nyomon

Jo Nesbo: Police

Győrfy Miklós: Mágia és mesterség: Ingmar Bergman művészete

Giulia Enders: Bélügyek: A belek csodálatos világa és a jó emésztés

Jo Nesbo: A denevérember

Gergely Márta: Iskolatársak

2015. július 31., péntek

Könyvek 2015. július
























A Csontváry-kiállítás tiszteletére: Villanyvilágította fák Jajcéban

Jo Nesbo: Megváltó

Karin Alvtegen: Árnyak

Jo Nesbo: Fejvadászok

Jeff Gerth- Don van Natta Jr: Hillary Rodham Clinton

Gorges Simenon: Maigret és a gengszterek

Arnaldur Indridason. Hidegzóna

Karcsai Kulcsár István: Szabó István

Alexander McCall Smith: Emma (Az Austen project harmadik kötetet. Közepesen híres és közepesen tehetséges írók írják újra Austen regényeit. Eddig három jelent meg, ez a második, amit olvastam, elég gyenge muzsika. Magyarul még nem jelent meg, az első két kötet viszont kapható magyarul is.)

Ronald D. Gerste: Amerikai elnökfeleségek

Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt

Leena Lehtolainen: Egyszer úgyis meg kell halni

M. C. Beaton: Agatha Raisin and the Wizard of Evesham

A. J. Kazinski: Az utolsó igaz ember

Lev Grossman: Varázslók

Graham Greene: The Third Man

Jo Nesbo: Boszorkányszög


2015. június 30., kedd

Könyvek 2015. június



Alan Hollinghurst: The Swimming Pool Library

Georges Simenon: Maigret és a víg kompánia

Pacskovszky József - Pacskovszky Zsolt: Nő kutyával és holddal

Jo Nesbo: Nemeszisz

Liza Marklund - James Patterson: Üdvözlet a gyilkostól

2015. június 5., péntek

The Swimming Pool Library

http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/thumb/f/f5/TheSwimmingPoolLibrary.jpg/220px-TheSwimmingPoolLibrary.jpg

A tavalyi évben mindig kiváncsian vártam az ÉS néggyel osztható számait. Ezekben jelentek meg Nádasdy Ádám tárcái arról, hogyan éli meg a melegségét, és hogyan viszonyul ehhez a társadalom. Most könyvben is kiadták, más hasonló tárgyú írásokkal együtt Vastagbőrű mimóza címmel. A tárcák alaptémája az volt, ha a heteroszexuálisok nemi élete magánügy, akkor miért nem lehet a homoszexuálisok nemi élete is az. És ha a társadalom törődik a családok jólétével, és valamilyen formában gondoskodik róluk, akár csak megfelelő jogi keretek biztosításával, akkor miért nem teszi ugyanezt az olyan családokkal, amelyeket két felnőtt férfi, vagy két felnőtt nő alkot, esetleg a hozzájuk tartozó gyerekekkel. Józan megközelítés, de a többség még mindig kuncogva képzeleg a homoszexuális szó hallatán.

Alan Hollinghurst olyasmiről ír, amit ismer. Egy későbbi könyvében, amit két éve olvastam, A szépség vonalában a homoszexuálisok és heteroszexuálisok közötti együttélésről volt szó, az ebből fakadó játszmákról, és arról a törekvésről, hogy tartós párkapcsolatot alakítson ki az is, aki meleg. Ebben a könyvben nincs átjárás a szubkultúrák között. William, Lord Beckwith címének és vagyonának örököse, miután megszerezte történészdiplomáját Oxfordban, belterjesen csak melegekkel érintkezik. Nagyapja által vásárolt Holland Parki lakása, a Corinthian Club  uszodája és zuhanyozója, meg az eldugott utcában található szexmozi és a melegbárok között mozog, ettől csak alkalmi partnereinek követése térítheti el.

Will szexuálisan telhetetlen (éppen ahogy a kívülálló a melegeket elképzeli). Az alkalmi kapcsolatoktól még a szerelem érzése sem fordítja el, és persze érezhet szerelmet egyszerre két férfi, vagy inkább fiú iránt is. A Corry uszodájában (a Corinthians klubot kedvenc Bloomsburymbe helyezi az író), illetve még előbb a Kensington Gardens nyilvános vécéjében megismerkedik Lord Nantwitch-csel. (Nem, nem úgy, ahogy elsőre gondoljuk.) A reszketeg öreg megkéri Willt, hogy írja meg az életrajzát. Ezért átadja Willnek a naplóit, és megismerteti a barátaival, többek között egy fotósssal, aki melegpornót is forgat a műtermében.

Miközben Will a naplókat olvassa, és Londont járja a középkorú Lord Nantwich nyomában, két fiúba is beleszeret. Arthur, aki egy East End-i toronyházból érkezett, csak egy hetet tölt a lefüggönyözött, fülledt lakásban, majd eltűnik. Will keresi, kockáztatva a megveretést is, de új barátot talál Phil, a szállodai szobapincér személyében, és ez a kapcsolat a nyitott ablakokról és a Queensberry* szálloda tetején való meztelen napozásról szól. Phil gyorsan tanul: ő is rájön, hogy nincs az az alkalom, amit el lehet mulasztani, így Will egyszerre látja Lord Nantwich életét (  aki egy festői zsákutcában lakik: ez talán egy távoli metafora a Lord egész életére vonatkozóan), amit a homoszexualitásért kapott ötvenes évekbeli börtönbüntetés is terhel, másrészt saját magát, ahogy hozzá hasonlóan él, mint mindenki körülötte.

Nincs tanulság: William nem hasonlik meg, nem ébred rá semmire. Sztoikus nyugalommal veszi tudomásul, ha skinheadek megverik, vagy  a partnereit mással találja, vagy éppen egy korábbi partnere letartóztatja a legjobb barátját erkölcstelen viselkedésért. Ez a semmi, ami zavar ebben a könyvben. Az nem zavart, hogy végtelen leltárát nyújtja a nemi szervek leírásának, amelyek kivétel nélkül hosszúak és vastagok Will szemében. A könyv viszonylag mértéktartó az aktusok leírásában. Egyetlen  túlságosan graphic ismertetés után gondolkodtam el, hogy vajon azok a  mélységek vagy éppen magasságok, ahová Will eljut, hogyan érhetőek el. Melegnek vagy  szerelmesnek kell hozzá lenni, esetleg rájönni, hogy a személy, akit kivánunk, más szemében is birtoklásra érdemes?

A címre a könyv közepe táján találunk némi magyarázatot. William középiskolájában (bentlakásos fiúiskola, természetesen)  a bármiért felelős fiúkat Librarian-nak nevezték. William, aki akkor is naponta úszott, az uszoda felügyeletét kapta, tehát ő lett a Swimming Pool Librarian. Az öltöző pedig, a rendszeres éjszakai hancúrozások helyszíne lett a Swimming Pool Library, az ifjúkori édenkert maga. A motívum ismétlődik Lord Nantwich esetében, akinek öreg házának pincéjében, a könyvtár alatt egy régi római fürdő maradványai találhatóak, és Swimming Pool Library lehet maga a Chorinthian Club is, ahol a régi klubkeretek között az uszoda, a konditerem, és a zuhanyozó a legfontosabb helyszínek.

*Beszélő név, Queensberry márkija juttatta végül Oscar Wilde-ot börtönbe, Wilde szerencsétlen rágalmazási keresetét az író ellen fordítva.

Alan Hollinghurst két könyvét adta ki eddig a Scolar kiadó, A szépség vonala és a Más apától címűeket.