2012. december 30., vasárnap

Könyvek 2012. december




Giorgione: A három filozófus/ Kunshistorisches Museum, Bécs

Ki fest meg egy olyan képet, amelyben minden képet láthatnak majd azok is, akiknek születése előtt a képtárak kiégtek? (Dobai Péter)
Talán ez az a kép. 
Suzanne Collins: The Hunger Games (Tavaly karácsonyi olvasmány volt magyarul, most elővettem angolul. Nem kevésbé izgalmas, de azért így jobban látszanak a levert cölöpök, vagyis Suzanne Collins azért igazából nem tud vízen járni. Ez egy szép, gondosan megtervezett iparosmunka, amely komoly figyelmet fordít a célközönség igényeire. Bárcsak mindenki tudná ezt.)

Dennis Lehane: Sötétség, fogd meg a kezem (Nem telt el három hét a könyv elolvasása óta, de máris zavarba jöttem. Akkor ez most a pedofilos, vagy a gyerekrablásos könyv? Bezavart a képbe, hogy azt az epizódot, amit még nem is olvastam, már láttam egy nem is rossz filmen. Rövid lapozgatás után rájöttem, hogy ez a sorozatgyilkosos rész. Ez a pár sor jól jellemzi a Lehane-könyveket: nem tudod letenni, de ha vége, akkor nyoma sem marad. Én azért szeretem, ha egy könyvet nem lehet letenni. )

Peter Carey: The Chemistry of Tears (A hónap könyve, írtam róla.)

Helene Hanff: 84 Charing Cross Road (Londonban, a  Charing Cross Roadon lévő Foyleskönyvesbolt földszintjén, ahol megvettem, gondolom, mindig tartanak néhány példányt ebből a dvd-ből, és ha kerestem volna, a könyvet is megtalálom az öt emelet valamelyikén, ha van hozzá türelmem. Node a könyv már megvan nekem, és írtam is róla egy kis szösszenetet, ebben biztos vagyok. A film viszont annyival jobb, hogy Anthony Hopkins és Anne Bancroft játsszák a főszerepeket úgy, hogy egyetlen közös jelenetük sincs. Ebből a jelentéktelen könyvecskéből igazán a film csinált maradandó értéket. Bájos olvasmány, de egy délután végezni lehet vele, még a sequel-jével együtt is, ami szintén benne van a kötetben. Viszont amit ez a két színész egy tekintettel elmond, az inkább jelentősebb író tollára kivánkozna. Sajnos, azt hiszem, nem adták ki magyarul, és a filmet is csak egyszer vetítette valamelyik közszolgálati adó éjfél körüli kezdéssel. Kár. Egy amerikai vevő és egy angol könyvkereskedő közötti levelezésről van szó, amely tényleg nem volt ennél több, de olyan finom humor és olyan szilárd értékrend van benne, hogy érdemes többször is elővenni.

Dennis Lehane: Megszentelt életek (Ez volt a velejéig romlott milliomoslány története. A többit lásd feljebb.)

Örkény István: Párbeszéd a groteszkről (A legjobb fogásom a rukkolán a két Örkény-kötet. Ez alatt két dolgot értek: ez igazi irodalom, ennél jobb nincs, illetve a vakszerencse kiforogta, hogy én tudtam megcsípni. Míg az első két hónap a rukkolán arról szólt, hogy a jó választékból tudok-e elegendőt elvinni, vagyis van-e elég pontom hozzá, mostanra bekövetkezett az, amire számítottam. Részben elült a hullámzás, részben olyan szabályváltozások történtek, amelyek azoknak kedveznek, akik egyik ujjukat mindig a happológombon tartják, vagyis valódi, vagy virtuális módon állandóan figyelik a kínálatot. Aki nem így tesz, mint én például, az bízzon a vakszerencsében, vagy ha valami érdekelni kezdi, akkor megnézheti a rukkolán,hátha megvan ott is, mert másnak nem kellett. A rukkola hatására még több könyvet vettem, mint egyébkor (pozitív), és szerintem azok az ezrek, akik a csakis és kizárólag az adott hónapban örökbecsű darabokat keresik, elfelejtkeznek róla, hogy pénzért is lehet könyvet venni (negatív). És Örkény zseniális, még az ilyen visszaemlékező, interjúzó szövegekben is.)
Suzanne Collins: Catching Fire (Varga Bálint az Agave kiadó ügyvezető igazgatója többször nyilatkozta, hogy üzleti szempontból az a jó, ha egy történetnek három része jelenik meg. Nyilván tudják ezt az írók is, vagy a kiadók ösztönzik őket gyengéden, vagy kevésbé gyengéden a három rész megírására. Ez a folytatás nem sokkal viszi előbbre a Hunger Games történetét, inkább újrajátssza azt, akár a játékot, akár a szerelmi szálat nézzük. Most angolul, ekönyvben.)

Kondor Vilmos: Budapest novemberben (A krimik nyilván a bosszú alaptoposzába tartoznak, de ez a történet, bár még a címlapra is felírták a műfaját, nem az. Ennek a fő témája az utazás. Az mellékes, hogy ez az utazás Budapesten az Astoriától a Köztársaság térig, vagy az Ó utcától az Almásy térig tart. Ez egy utazás története, ahol a főhős szemügyre veheti az 56-os forradalom különböző eseményeit, és néven nevezett, vagy névtelen  emblematikus szereplőit. Ha ezzel megbékülünk, akkor a könyv kellően érdekes, és számomra fölvetett egy történelmi kérdést is. Ki volt az 56-os forradalom vezetője? Volt vezetője egyáltalán? Talán, az, hogy erre a kérdésre nemmel kell felelnünk, valamelyest az események kimenetelét is magyarázza, ha meg nem is érthetjük igazán. Gordon Zsigmond kalandjait már az ötödik könyv mesélte el. Számomra a nyitva hagyott befejezés nem hagyott kétséget afelől, hogy nem látjuk őt többet. Ezt nagyon sajnálom.)

Paula McLain: A párizsi feleség (Karácsonyi ajándék volt, és nagyon örültem, hogy ilyen jól sikerült eltalálni az ízlésemet, amellyel szívesen fogyasztok bármit, ami az irodalom, és az irodalomtörténet határvidékén van. Ötven gyorsan elolvasott oldal után azonban már csalódást éreztem. Az irodalmi non-fictiont nem kevés chick-littel keverték, és nem találtam ezt túl vonzónak. A történet igaz, Ernest Hemingway első házasságának történetét meséli el. A feleség, Hadley Richardson jól dokumentált személy. Jelent meg róla életrajz, és nyilván a Hemingway-irodalom is foglalkozik vele az életrajz, és a műelemzések szintjén is. A szerző elolvasott minden hozzáférhetőt, majd megírta az ismert történetet egyes szám első személyben, valahogy így: azokon a napokon, amikor nem jött tőle levél, elolvastam az összes többit, amit nekem küldött... (nem szó szerinti idézet). És így tovább. Ettől kicsit türelmetlen lettem. Talán egyszer elolvasom a valódi, lábjegyzetelt életrajzot is, mert Hadley szimpatikus egyéniség. Sokat köszönhet Hemingwaynek, de ha nem lett volna maga is erős és intelligens nem cserélte volna fel a széltől is óvott legkisebb lány szerepét a párizsi bohém feleségére.)

Matthew Fort: Ennivaló Itália (Ezt dobta ki a gép a rukkola karácsonyán. Az ajándékozó nyilván jól megnézte, mi érdekelne, és valóban, ez egy érdekes könyv Olaszország valódi konyháiról,  a leghétköznapibb ételekről, amelyek fényévekkel izgalmasabbak, mint a pizza, a lassagne és a paradicsomszószos tészta.)

Az év utolsó bejegyzése. Mindenkinek minden jót, továbbra is.

2012. december 24., hétfő

A karácsony boldog*


Legyetek ti is azok.


Mirelle apukájának zseniális mondása nyomán.

2012. december 18., kedd

The Chemistry of Tears


Természetesen a cím fogott meg. Mindig hat rám, ha két világ találkozik, test és lélek, természettudomány és spiritualitás. Ezer éve egész életfilozófiát gyártottam Zanussi korai filmje, az Illumináció alapján, és titokban talán mai is elfogadom a gondolatait arról, hogy a tudás egy adott pillanatban határtalanná válhat.


Kettős történet játszódik le a könyvben. Catherine, aki egy nagy londoni múzeumban órarestaurátor, elveszti a szerelmét, aki félig-meddig kollégája volt a múzeumban, és tizenévig el tudták titkolni a kapcsolatukat. Vagy lehet, hogy mégsem. Amikor a nő szétesni látszik, főnöke és egyben a szerető barátja egy olyan munkával bízza meg, amely Catherine-t energiái összpontosítására kényszeríti, ugyanakkor azzal is szembesülnie kell, nem az övé az egyetlen veszteség*. A titokzatos szerkezet, amelyet romjaiból kell újra összeállítania, egy százötven éves automata, egy hattyú, amely egy képzeletbeli tóból halakat kapkod ki. A szétesett alkatrészek mellett ott van a tulajdonos naplója, aki kislánya halála után kisfia elvesztésével néz szembe. (Valószínűleg a tbc-s szoptatós dajka fertőzte meg mindkettőt.) A naplóból feltárul a kétségbeesés, néhány titokzatos sors, és sok viktoriánus élethazugság. Ahogy halad előre a munkával, Catherine szép lassan felépül. A világa sohasem lesz olyan, mint volt, de arra legalább rájön, hogy nem maradt teljesen üres Matthew halála után.

"...we talked about Matthew and I cried.
Eric handled all this rather well. He told me that tears produced by emotions are chemically different from those we need for lubrication. So my shameful little tissues, he said, now contained a hormone involved in the feeling of sexual gratification, another hormone that reduced stress; and finally a very powerful natural painkiller.
'What is that one called?' I asked.
'Leucine enkephalin,' he smiled. I wrote it down."

szerzőtől az Oscar és Lucinda című könyvet olvastam eddig. A erősen túlírt könyvből közepes filmváltozat is készült. A The Chemistry of Tears sokkal feszesebb, mint az a regény és a két korszak összekapcsolásával különleges feszültséget teremt.
A hattyús automata pedig létezik. Ezüstszínű nyakát mindennap két órakor kinyújtja, és bekap egy halat, amely (csak a figyelmes nézők vehetik észre) egy óvatlan pillanatban nem be, hanem kicsusszan a hattyú csőréből.

Aki nem hiszi, járjon utána.

*Vagy áldott jó barátom HS mindig fülemben csengő szavaival: az ember nem egy bánatra termett.


2012. december 13., csütörtök

Pret a Manger levesek


Londonban tölteni egy hétvégét, plusz egy vasárnapot megfizethetetlen. Szó szerint. Vagy mégsem? Ha sikerül olcsó, egyszerű, és jó helyen lévő szállást találni az nagy szerencse, és persze kitartó keresés eredménye. Egy napi Travel card 7 font, nem is annyira vészes. Sok múzeum ingyen van. Akkor már csak enni kell, és talán mindezt kifutja az, amit a nottinghami továbbképzésre kapott ösztöndíjból sikerül megspórolni. Szerencsére London mindenféle fast food-ot kínál. Az első találkozás után maradtam a Pret a Manger leveseinél és szendvicseinél, és nagyon keresni sem kellett a helyeket. Minden metrómegálló mellett van egy. A Trafalgar téritől, amely Nelson oszlopával szemben van, alig kétszáz méterre, a National Portrait Gallery bejáratánál van a következő. A Russell Square-i és a South Kensingtoni metró mellett. A Picadillyn, az Oxford streeten. A szálloda 500 méteres körzetében több is volt. (Csak ahová éppen betértem.) Kávé, tea, szendvicsek, egyszerű sütemények jó minőségben. Reggel porridge a melegített pultban, utána levesek estig. Papírpohárban, forrón, és jóízűen. Az egyik jellemzőjük a finomra darabolás. A zöldségek fél centis kockára vágva, a húsok kicsit nagyobbra.Legalább négyfélét megkóstoltam, és kellő mennyiségű inspirációt kaptam továbbiakra. Sokféle hozzávalóból készült, karakteres ízű, jó sűrű levesek. Itthon először egy olyat főztem, ami a Londonban kóstoltak ihletésére készült, azután próbáltam reprodukálni néhányat a honlapon találhatóak közül, a félig-meddig közölt receptek alapján. Jellemző (rám, a konyhámra, a bloggerekre általában?), hogy még a marokkói csirkeleveshez is megvolt otthon az összes hozzávaló.

Pret a Manger leves (kb. 1,5 liter, 3 nagy adag):



1 kis fej vöröshagymát apróra vágunk és 1 evőkanál olajon megdinsztelünk. Apró kockára vágott répa és zeller* társaságában pároljuk puhára. Hozzáadunk 3 fej apróra vágott gombát és 1 doboz csípős arrabiata szószt (Sp#rból). Felengedjük vízzel. Adunk hozzá egyleveskockát, 1 babérlevelet, kakukkfüvet és zsályát. Felforraljuk, sózzuk, ha kell, és teszünk bele (intuitíve) 1 maréknyi lencse-barna rizs-borsó keveréket. Addig főzzük, míg ez megpuhul, kb. 10 percig. Fél paradicsompaprikát és 2 szál debreceni kolbászt is feldarabolunk hasonló méretűre, mint a többi zöldséget, és a leveshez adjuk 1 csokor felaprított zöldpetrezselyemmel együtt. Kész.

Cream of chicken soup (kb. 1,5 liter, 3 nagy adag):


Kb. 20 dkg csirkemellet  1 evőkanál olajon megpirítunk, kiszedünk. 1 kis fej vöröshagymát apróra vágunk és az olajon megdinsztelünk. Teszünk még hozzá 1 gerezd felaprított fokhagymát. Apró kockára vágott répát és zellert adunk még hozzá. Felengedjük vizzel, teszünk bele 1 leveskockát. Ha felforrt, hozzáadunk a fenti rizs-borsó-lencse keverékből**. Ízesítjük zsályával.  A csirkemell darabokat kis kockára vágjuk, és a főzés végén visszatesszük a levesbe fél apróra vágott paradicsompaprikával és 1 csokor felaprított zöldpetrezselyemmel együtt. Tejszínt öntünk bele. Kész.
Ez lehetne sűrűbb. Többféle zöldség? Az eredetiben volt krumpli is. 


Marokkói csirkeleves (kb. 1,5 liter, 3 nagy adag):





Egy sült csirkecombot kicsontozunk, és apró darabokra vágunk. Az olajon, amelyen a csirke sült, megdinsztelünk 1 fej vöröshagymát és 1 gerezd fokhagymát. Teszünk bele egy kevés pirospaprikát. Hozzáadunk 1 kis doboz sűrített paradicsomot, kicsit pirítjuk. Felöntjük vízzel, teszünk bele 1 leveskockát. Ízesítjük mozsárban összetört koriandermag és római kömény keverékével, chilivel és szárított jalapeno parikával és zsályával.Adunk még hozzá 1 rúd egész fahéjat és 1 doboz leöblített csicseriborsót, meg 5-6 dkg apróra vágott aszalt sárgabarackot. 10-15 percig főzzük, majd beletesszük a feldarabolt sült csirkét. Átmelegítjük, és kész.

Finom, de szigorúan csak egyszeri próbálkozás. Talán csak a csicseriborsó állaga nem tetszett, de az elég volt. G. viszont lelkesen ette, mint babgulyást. (Ő nevezte így.)

Sausage hotpot soup (kb. 1,5 liter, 3 nagy adag):




1 fej vöröshagymát apróra vágunk és 1 evőkanál olajon megpárolunk. Teszünk még hozzá1 gerezd felaprított fokhagymát és kevés pirospaprikát*** Teszünk hozzá fél doboz sűrített paradicsomot, kicst pirítjuk, és felöntjük 1 dl vörösborral. Adunk hozzá 1 evőkanál Worchester szószt, 1 babérlevelet és zsályát. Felforraljuk, teszünk bele 2 doboz leöblített fehérbabkonzervet. Kb. 10 perc főzés után hozzáadunk 1 pár apróra vágott virslit és 1 csokor felaprított zöldpetrezselymet. Kész.

Ham Hock Soup (kb. 1,5 liter, 3 nagy adag):

1 fej vöröshagymát apróra vágunk és 1 evőkanál olajon megpárolunk. Apró kockára vágott répa és zeller társaságában pároljuk puhára. Teszünk még hozzá 1 gerezd felaprított fokhagymát. Hozzáadunk 3 fej apróra vágott gombát, kakukkfüvet, zsályát, 1 babérlevelet és 1 cső száraz csípős paprikát. Felöntjük vízzel, teszünk bele még 1 leveskockát, 1 kis doboz leszűrt kukoricát, és felforraljuk. Hozzáadunk néhány darabnyers füstölt sonkát, vagy császárszalonnát. Beleteszünk 1 maréknyi lencse-barna rizs-borsó keveréket, vagy valami mást, vegyes rizst például, és kb. 10 percig főzzük, míg a rizs megpuhul. Apróra vágunk fél paradicsompaprikát, 15-20 dkg főtt füstölt tarját, és a leveshez adjuk, de ezzel már csak átmelegítjük. Ha kész, adunk még hozzá 1 csokor felaprított zöldpetrezselymet, és öntünk bele egy kevés tejet, vagy tejszínt.

Spanish chorizo & butterbean soup (kb. 1,5 liter, 3 nagy adag):




1 fej vöröshagymát apróra vágunk és 1 evőkanál olajon megpárolunk. Apró kockára vágott  zeller társaságában pároljuk puhára. Teszünk még hozzá zsályát, rozmaringot, kakukkfüvet és kb. 5 dkg apró kockára vágott füstölt kolbászt. Ha a kolbász zsírja már kicisit kisült,még adunk hozzá 1 gerezd felaprított fokhagymát. Levesszük a tűzről és fűszerezzük pirospaprikával és chilivel. Beleteszünk 1 kicsi üveg sűrített paradicsomot. Felengedjük kb. 8 dl-1 liter vízzel. Teszünk bele 1 doboz leöblített fehérbabot, 5 dkg kockára vágott puhább paprikás szalámit és 1 leveskockát, meg 1 szárított csípős paprikát. Ha felforrt belefőzünk 1 jó maréknyi levestésztát. Utánaízesítjük, és ha a tészta megfőtt, adunk még hozzá 1 csokor felaprított zöldpetrezselymet.

Póréhagyma szinte mindenbe kellene, de mezei zöldséges nem tart. Csak ezért a tecsóba menni szívás. Bármiért.

*1 fej zellerből és két nagy répából még legalább három csomag mehet a mélyűtőbe a következő levesekhez.

**Ha még van a csomagból, amit a Sp#rban vettünk. De sajnos úgy tűnik kivették a szortimentből. Sebaj, van rizs-vadrizs-szuperrizs keverék is, aranyárban.

***Nyilván nem akkora mennyiségről van szó, mint egy krumplilevesnél. Csak moderato.

A változatok száma végtelen. Nagy vonalakban: hagyma vagy soffrito alap (hagyma-zeller-répa), zöldségek, minél több, határozott ízesítés, kevés szénhidrát (rizs, tészta), valami húsféle, szép egyenletes darabolás. Zöldfűszerek. Szeretni fogom.

2012. december 8., szombat

Útitársak


Elvittem magammal saját levében könyvét Londonba. Annyira megsértődött, hogy Párizsba nem jöhetett velem, ezért kénytelen voltam engedni neki. Jártunk együtt a Postman's parkban, Vesta és a Closer című film nyomán. (Figyelem! A tábla legalább annyira érdekes, mint a könyv, különösen annak, aki látta a filmet.)




Kicsit pihentünk egy padon.




Körbesétáltuk a Szent Pál székesegyházat, ahol egy kedves ősz hajú úr segített megörökíteni, hogy itt is jártunk.



Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egyikőnk sem mer felmenni a Millennium bridge-re. Mindkettőnknek nagyon wobbly-nak tűnt, ezért maradtunk az innenső parton.


Ilyen szép napsütés nem is volt többször, de azért fel tudtunk fedezni néhány szép helyet. Például Virginia Woolf lakóházának hűlt helyét.


A Szent Jakab templom kertjét.



Cenotaphot, ahol minden évben leállítják a forgalmat, amikor a királynő megkoszorúzza.




A St. James parkot alkonyatkor.



Az éppen aktuális szobrot a Trafalgar tér negyedik sarkán.



És persze még egyszer a National Portrait Gallery-t.

Csak az a baj, hogy Londonban mindig is turista leszek.