Golyóbukta

 G. talált egy receptet ezen a néven, és ki kellett ábrándítanom, hogy ez egy közönséges lekváros bukta, csak sikerült szép gömbölyűre formáznia a készítőjének. Éppen úgy, mint nekem, már amennyire a bukták hagyták magukat, a helyért való nagy tülekedésben. Jó alkalom volt használni a kétszer megfőzött lekvárt. Dicsekedtem már a zselésítő nélkül főzött lekvárokkal. Nem hagyott a gondolat nyugodni, hogy az első körben befőzőcukorral eltetteket is lehetne egy szinttel feljebb léptetni.  Kísérletképpen két üveggel felbontottam, a málnalekvárt egy lábasban fölmelegítettem, és átpaszíroztam, megszabadulva a magoktól. Az így kapott masszához tettem még 10 dkg cukrot, és 20-25 percig főztem, míg az állaga megváltozott, és a lábasban szép csíkot húzott. Lett belőle két, az előzőnél kisebb üveggel, és kihűlve a régi gyümölcsízekre emlékeztetett az állaga. Kenyérre kenni kicsit kemény, de a buktába tökéletes.

Málnalekváros bukta (12 darab):  

Nem ragoznám túl, itt a blogon is többször leírtam azt a receptet, amit különböző formázással használok,édes vagy sós tésztának, a szokásos eljárással készítve (gyúrás, kelesztés, formázás, pihentetés, sütés)

Hozzávalók: 13 dkg kenyérliszt, 13 dkg rétesliszt, 0,5 teáskanál só, 3 dkg porcukor (ha szükséges), 7 dkg olvasztott vaj, 1 tojássárga,  tejben cukorral felfuttatott 2 dkg élesztő. Tölteléke kemény lekvár.

A bukták oldalát megkenjük olvasztott vajjal, a tetejüket enyhén felvert tojásfehérjével.

180 fokos sütő, 20-25 perc.

Ez már benne van a kezünkben.

Lekvárfőzés

 Lekvárt mindig főztem, és mindig befőzőcukorral. Igazán nem voltam elégedett soha, mert a lekvárok állaga gyakran nem stabil. Viszont a hagyományos módszerbe (főzés, kavargatás a végtelenségig) nem akartam belevágni, mert sok bizonytalansági tényezőt láttam: leég, oxidálódik, vagyis elveszti a színét, táplálkozási értékét. Most sikerült összekombinákni egy olyan módszert, ami talán mindkét módszerből az előnyöket használja fel. Az első rész Mautner Zsófi gyümölcsöntetéből származik, a második pedig a Mein Landrezept folyóirat leírásának egy részét használja fel. Eddig jó.

Szederlekvár (tetszőleges mennyiségre):

A szedret leszárazzuk, megmossuk. Egy tűzálló tálban összekeverjük 3 evőkanál mézzel, és 3 evőkanál vízzel és 200 fokos sütőben 25 percig sütjük. Miután valamennyit hűlt, szitán áttörjük, hogy a magok visszamaradjanak. A gyümölcspépet megmérjük, összekeverjük ugyanannyi kristálycukorral és lassú tűzön kb. fél óráig főzzük. Forrón üvegekbe töltjük, fejjel lefelé állítjuk pár percre, utána kidunsztoljuk.

Dunsztolás alatt azt értem, hogy újságpapírba csomagolva párnák és takarók között hagyjuk kihűlni. Még nem mertem kipróbálni a mosogatógépben fejjel lefelé végigfuttatott 70 fokos programot. Talán legközelebb.