2013. augusztus 31., szombat

Könyvek 2013. augusztus



















Ablak, fény, valaki kinéz: Edward Hopper

Rebecca Miller: The Private Lives of Pippa Lee (Filmen is volt, Robin Wright-tal. Az írója, Arthur Miller lánya, Danile Day-Lewis felesége maga rendezte. A könyvben határozottabb a négy élet elkülönülése. Először volt a nyugtatófüggő anya pici, vagy nagyobb lánya. Azután jött a gót korszak, piálás, szex, bulik barátokkal és ismeretlenekkel. Nagyon éles váltás, valaki meg is hal, és Pippa családanya lesz, odaadó feleség. Sokáig. Azután meghal még valaki, és Pippa úgy dönt, itt az ideje, hogy önmaga legyen, bármit is jelent ez.)

Jeff Lindsay: Drága, dolgos Dexter, Dermedt, dacos Dexter, Dexter darabokban, Dexter dicsfényben ("Ha minden értelmet nyer, akkor rossz irányból nézi az ember." Ezért a gondolkodásmódért daráltam le két naponta egy-egy könyvet Dexter kalandjaiból.)

Iain Banks: A darázsgyár (Merelnek azzal ajánlottam, hogy nagyon beteg, de tök jó. Az első szint az volt, hogy felismertem a hideg skót tájat minden oldalon. A következő a családi mikroklíma analízise, ahol három ember között is kialakulhat négyféle szövetség, vagy ellenségeskedés. Utána jött a gyilkos ösztönök szabadjára engedése, ami összemosódott a meghökkentő megoldással, a tudat mélyén szunnyadó, kitörni készülő én valódi lényegének feltárásával.)

Ottlik Géza: Próza  ( A Balatonról jöttünk haza, én kivételesen a hátsó ülésen, és az ötórás utat kifutotta ez a könyv. Aki olvasta az Iskola a határont, annak minden ismerős lesz. Ottlik szerintem jó fej volt, bár igazat adok Szántó Piroskának, aki nem bírta elviselni, különösen, hogy még hálásnak is kellett neki lennie. Öntörvényű pasas, aki mindennél többre becsülte a szabadság könnyű mámorát. De ezt is leírtam már itt. Ezért nyomorgott Gödöllőn évekig, ezért vette vissza  az Iskola első változatát kiadás előtt, ezért vádolják a tehetségtelen epigonok plágiummal. Visszaemlékezések, cikkek, beszélgetések. Egy olyan élet dokumentumai, amely szilárd alapokon áll.)

Kondor Vilmos: Ifjú Mariska hétköznapi halála (Letöltött hosszabb novalla, harmatgyönge.)

Robert Harris: Archangel (Nagyon vártam ezt a könyvet, reméltem, lesz olyan ereje, mint a Führer-napnak. Vagy nem volt, vagy a Kelet-Európa témakörben túlságosan érintve vagyok. Alternatív történelmi regény, melyben kiderül, hogy Sztálinnak volt egy fia, vagyis van, él, és súlyosan pszichopata, mi más.)

Adrian Mathews: A patikus háza (Amsterdam csatornái adják a hátteret ehhez a könyvhöz, amelyben egy elkobzott festmény körül bonyolódik a történet. Vagy ez nem is festmény, hanem egy fénykép, ráadásul a 18. századból? Elég fantasztikus.)

Carol Rifka Brunt: Tell the Wolves I`m Home (Itt írtam róla)

Michael Cunningham: By Nightfall (Írtam róla itt.)

Robyn Sisman: Igazi Hollywood (Újraolvasás nagy élvezettel. Egy Liv Tylerre hasonlító hollywoodi szinésznő Angliába érkezik, hogy hanyatló karrierjét fellendítse. Ott minden más, mint Amerikában, és egy idő után a főhősnő is más lesz. Valahogy hétköznapi. Vagy emberi. Bájos.)

Ed Mc Bain: Mary, Mary (Még egy újraolvasás. McBain a New York-i 87-es körzet történetei mellett írt egy Floridába helyezett sorozatot is, amelynek hőse Matthew Hope, ügyvéd. Magyarul nemigen adták ki, a kilencvenes években többet elolvastam belőle. Ebben egy visszavonult tanárnőt gyanúsítanak meg gyermekgyilkossággal. )

Ken Bruen: London boulevard ( A nyár egyik legmeglepőbb könyve, remélem, írok még róla.)

Akkor mehetünk vissza dolgozni.

2013. augusztus 28., szerda

Lencsés moussaka

A tanévre készülő pakoláskor előkerületek a kis receptfüzetek, amiket az Olive magazinból kellett kivágni. (Haragudtam is érte, de másképp nem volt olvasható.) A tematikus füzetek között volt egy, ami olyan ételeket ajánlott, amelyeket nagy adagban meg lehet főzni, és kisebb adagokban lefagyasztani. Én inkább nem tennék ilyet, próbáltam, nem igazán tökéletes. De ez  a veggie moussaka az, pláne frissen. Csak két répáért kellett elrongyolni, a többi hozzávaló kéznél volt.

Lencsés moussaka (Kb. 4 személyre):





















3 kisebb, vagy 2 nagyobb padlizsánt hosszanti szeletekre vágunk, besózunk. 30 perc múlva a szeleteket leöblítjük és kevés olívaolajon több adagban kisütjük. Míg a padlizsán sózódik, 10 dkg lencsét 1 babérlevéllel főzni teszünk, puhára főzzük kb. 25-30 perc alatt. 1 fej vöröshagymát apróra vágunk és olívaolajon kevés sóval megdínsztelünk. 1 gerezd apróra vágott fokhagymát adunk hozzá, 2 kisebb répát kockára vágva és néhány kocka zöldpaprikát. Néhány percig pirítjuk, majd feleresztjük 1 doboz hámozott paradicsommal, és fél doboznyi vízzel. Beleteszünk 1 darab egész fahéjat és 1 csomag zölpetrezselyem összekötözött szárát. Sózzuk, borsozzuk. 10 percig fedő alatt pároljuk. Leszűrjük a lencsét, hozzáadjuk a paradicsomos raguhoz. Még 10 percig főzzük.  Kidobjuk  a fahéjat és petrezselyemszárat. Adunk hozzá 1 szem kockacukrot és belekeverjük a petrezselyem felaprított leveleit. Kicsit hűlni hagyjuk. Tűzálló edénybe rétegesen lerakjuk a ragut és a kisütött padlizsánszeleteket. A tetejét bekenjük tejföllel és megszórjuk reszelt edami és parmezán sajttal. 200 fokos sütőban addig sütjük, míg szép színt kap a teteje. Néhány perc állás után tálaljuk.

Kétnapi ebéd + kóstoló a padlizsán termesztőjének.

2013. augusztus 25., vasárnap

Halas tészta

A diétába a halak még éppen beleférnek. Ennek köszönhetően tekintélyes mennyiségű halrudacskát pusztítottam el az elmúlt két hónapban. Egyéb  fagyasztott tengeri halhoz egyelőre nagy bizalmam nincs. Kétszer kellett kizarándokolnom a piacra három szelet friss süllőért és két kisebb darab kecsegéért, amelyeknek az árából karácsonyig el lennék látva halrúddal a közepes árkategóriájúból. Gyakorlatom sincs a halfőzésben, és az evésben sem, mondta is a halkereskedő, hogy nekem csak szálkátlan halat ajánl, nehogy valami baleset érjen. Ezt az ételt Merel főzte, de nem hallal, hanem garnélarákkal. Én egy vastag szelet süllőt használtam fel.

Halas tészta (1 személyre):

Kb. 20 dkg süllőt kockára vágunk. Összekeverünk édes szójaszószt, mézet és csípős paprikakrémet. Néhány percre ebbe a pácba áztatjuk a halakat. Közben megtisztítunk 4-5 fej gombát és csíkokra vágjuk. Több adagban  1-2 kanál olívaolajon megpirítjuk a gombaszeleteket és kiszedjük. 1 fej vöröshagymát finomra vágunk és kevés sóval a maradék olajon megpároljuk. Beletesszük a halkockákat és addig pirítjuk, míg kifehérednek. Hozzáöntjük a maradék páclevet, beletesszük a gombaszeleteket és pár percig még pároljuk. Közben kifőzünk sós vízben 2 adag mie tésztát, és ha elkészült összekeverjük a halas raguval.

Még sokat kell tanulnom, bár az nagy eredmény, hogy G. zokszó nélkül leült velem miközben én halat ettem, ő meg valami mást.

2013. augusztus 23., péntek

Michael Cunningham: By Nightfall

Michael Cunningham  Az órák írója, amelyből világraszóló film is készült. Az Otthon a világ végén kisebb figyelmet kapott, de Hollywood azért Sissi Spaceket és Will Farrellt látta érdemesnek arra, hogy a filmváltozatban szerepeljenek. Ja, és Robin Wright-Pennt (aki asszem azóta elhagyta a férje nevét). A By Nightfall Cunningham legutóbbi könyve, 2010-ben jelent meg.




















Szombat estétől csütörtök délutánig tart a történet. Ez a pár nap elég ahhoz, hogy a főhős, Peter Harris világa fenekestől felforduljon. Peter negyvennégy éves, közepesen sikeres galériatulajdonos New Yorkban, szép loftlakása van a Mercer streeten. A házassága épp annyira hűlt ki, hogy legyen benne valamennyi szex és valamennyi barátság, húszéves lánya  pedig csak egy leheletnyivel okoz több problémát a szükségesnél. Vasárnap délután megjelenik Mizzy, Rebecca tizennyolc évvel fiatalabb öccse, akinek drogos múltja van, és semmiféle terve sincs a jövőre. A lakásban járó-kelő, zuhanyozó, alvó Mizzy olyan, mintha Rebecca lenne húsz évvel ezelőtt, keveredve Matthew-val, Peter AIDS-ben fiatalon meghalt bátyjával. Amikor Peter fültanúja lesz annak, hogy a fiú beenged a lakásba egy drogdealert, különös cinkosság alakul ki kettőjük között. Mizzy anyakorú nővérei fojtó támogatásától akar megszabadulni, de Peter úgy érzi, hogy fiatal sógora hozza el számára az újrakezdést. Csütörtök reggelre kiderül, hogy Peter csak eszköz volt Mizzy számára, de egyetlen csók az egyik gazdag ügyfél tengerparti kertjében Peter számára a megváltásnak tűnik. Kész lenne Mizzyvel bárhová elindulni, de egy Starbucksban zajló (túl erős légkondi, túl híg kávé, közömbös vendégek) búcsúbeszélgetés helyre teszi a dolgokat: Mizzy elmegy, Peter marad ahol van.

A történet hétköznapi párbeszédekben halad előre. Peter bizonytalansága azokban a műalkotásokban is kifejeződik, amelyeket kiállít és árul a galériában. Éjszakai sétája Manhattan déli felén megmutatja, hogy a lányával nem fog rendeződni a kapcsolata. A szerelem (mi más) nem tud nem megszületni az élet alkonyata előtti pillanatokban, amikor még úgy tűnik, nem lesz azonnal sötét. Minden a beteljesülés felé mutat egy törékeny pillanatig, de a jelek végig az ellenkezőjét mutatják. A baljós jelek mind irodalmi utalások. Felbukkan Isabel Archer (Egy hölgy arcképe), Buck Mulligan és Leopold Bloom (Ulysses) neve Peter gondolataiban. Mizzy A varázshegyet olvassa, és Peter végül Aschenbachhal azonosítja önmagát (Halál Velencében). A könyv első lapjain egy döglött ló akasztja meg a forgalmat a Nyolcadik sugárúton, az utolsó mondat pedig arra utal, hogy Peter még betetézi a rombolást azzal, hogy mindent elmesél Rebeccának, aki addigra maga is sejti, hogy mindennek vége.

A többi néma csend.

2013. augusztus 19., hétfő

Carol Rifka Brunt: Tell the Wolves I`m Home

Ismét egy könyv, amelyből megtudhatjuk (ha eddig még nem jöttünk volna rá), hogy a család az, amely a  tagjaiban a féltékenység és diszfunkcionalitás érzését felébreszti és megajándékozza őket azzal az élménnyel, hogy a szeretet zsákutca. Elbusék mindezt bemutatják ebben a könyvben. Mentségükre szóljon, hogy a helyzet nem teljesen reménytelen. Vagyis próbálkozhatunk még, hátha egyszer sikerül elérni a másik embert. A gond csak az, hogy mindennek a vége halál.

























Jól bemutattam ezt a könyvet, pedig nem rossz olvasmány. Egy tizennégy éves lány meséli el élete válságos két hónapját. A legnagyobb erénye a könyvnek, hogy tényleg olyan, mintha egy kamaszlány szájából hallanánk mindent. Korlátozott szókincs, rövid mondatok, rövid fejezetek. Jól érzékelteti az időt, amely a félig gyerek tudatában végtelen lassúsággal vánszorog. June úgy érzi, hogy Finn bácsikája örökké vele volt. Csak a könyv végén tudjuk meg, hogy a lány fele életében nem is ismerte őt. Toby idősnek tűnik, pedig harminc éves, a szülők pedig emberemlékezet óta állandóan csak dolgoznak. A szivélyes, de szűkszavú kommunikáció mögött mindenki dédelget valami sérelmet. Az anya zokon vette, hogy a testvére a saját útját kezdte járni. Őt okolja azért, hogy saját művészi ambiciói sikertelenek voltak, mig az öccse hires festő lett. Az apa megadással viseli annak a terhét, hogy a feleség mellette kénytelen dolgozni a könyvelőirodában, de igazából sértve érzi magát. Greta, az idősebbik lány szenved a féltékenységtől, amelyet June és a keresztapja kapcsolata ébreszt benne, és ezt az érzést ki máson bosszulhatná meg, mint magán June-on. June abban az álomvilagban él, amelyet Finn szőtt köré, amiből kizárja az összes iskolatársat, Gretat és a szülőket is. Amit June valoságnak hisz,  az igazságnak csak a töredéke. Finn valóban kivételesen tehetséges, de elvágta a szálakat a művészvilággal, hogy a szerelmével töltse az időt, amely rövidre szabott. Mindketten AIDS-ben haldokolnak, és csak a véletlen műve, hogy Finn megy el előbb, és Tobynak új támaszt kell találnia. A könyv itt egy kicsit zsufolttá válik, mert az 1987-ben élő család AIDS-szel szembeni összes előitéletét és gyanakvását meg kell ismernunk, majd Finn és Toby szerelmi törtenete is kiderül lassan. Nem tudja senki, ki volt az, aki megfertőzte AIDS-szel a másikat. Az anya ezt a terhet Toby vállára helyezi, aki végül June-nak adja tovább, egy másik regényre elegendő problémát okozva a lánynak, de itt a könyv véget ér.

Az utolsó oldalakon June beszámol röviden arról, mi törtent vele az elmult időben, amely talán nem több, mint a nyári szünet, amelynek a végén Greta egyetemre megy. A legfontosabb az, hogy June leveti a Finn által inspirált eklektikus ruhákat, és mint mindenki, sportcipőt és farmert kezd hordani. Ez lenne a megoldás?  Legyünk olyanok, mint mindenki, és akkor nem lesznek problémáink? Hát ezt még June sem gondolja komolyan.

A szerző kedvenc könyve lehet a Dorian Gray arckepe, mert a törtenetben kulcsszerepet jatszik Finn utolsó festménye, amelyet Gretaról es June-ról festett. A helyi bank szefjeben tartott festmenyre titokzatos modon ujabb es ujabb reszletek kerulnek fel. A magyarazat egyszeru, csak jol oda kell figyelni arra, hogy ki milyen titkokat dedelget a legjobban.

Ez a bejegyzes eredetileg egy ekezetes betuket nelkulozo szamitogepen keszult.

2013. augusztus 14., szerda

Házitészta

Az örökségembe egy tésztagép is tartozott. Hogy hozzá se nyúltam évekig, annak sok oka lehet, de anyukám sem használhatta, legföljebb egyszer, a nyomokból ítélve. Úgy emlékszem, későn is kapta, már nem nagyon volt kedve és ereje belemerülni a tésztakészítésbe, egyébként is felhagyott a házi tésztakészítéssel úgy tizenhat éves korom körül. Most valahogy kedvet kaptam hozzá, megreszkíroztam 30 deka lisztet meg 3 tojást. Jamie Oliver szerint kétféle lisztet használjunk, síma és réteslisztet fele-fele arányban, semmi só. Rengeteg tapasztalatot szereztem, de mindez nagyon gyorsan történt, és minden kicsi tévedést korrigálni lehetett. E percben lelkes vagyok, és miért ne maradnék az: körülbelül másfél órai munkával egy évre való tésztamennyiséget tudnék előállítani. Ma készült lasagne-lap, kétféle szélesmetélt, cérnametélt. A gép masszív, látszik, hogy örök életre tervezték és botrányosan egyszerűen használható. Jamie Oliver első szakácskönyvében rengeteg jó tanács van, és a fórumokon is mindenfelé. Próbálja ki, aki szeretné.

A mai tészták:































Spenótos lasagne (2 személyre): 





















A kinyújtott tésztát csak lapokra kell vágni, és a töltelékkel rétegezve lerakni, sütés közben szépen megpuhulnak. A töltelékhez 1 csomag bébispenótot 1 gerezd reszelt fokhagymával együtt olívaolajon megfonnyasztunk, megborsozzuk. A levét enyhén kinyomkodjuk. 25 dkg krémtúrót összekeverünk 1 kis pohár joghurttal, sózzuk, borsozzuk és ízesítjük szerecsendióval és hozzáadjuk a spenótot. A tésztalapokat megkenjük a keverékkel és kevés gorgonzolát morzsolunk rá. A krém mindenütt fedje be a tésztát. A tetejére tegyünk néhány szelet mozzarellát és 200 fokos sütőben süssük pirosra.

Bloggertársam emlékének ajánlom.

2013. augusztus 13., kedd

Zöldségragu, több menetben

Az inspirációt egy nagy zacskó kagylótészta adta, ami jó ötletnek bizonyult, de még finomítani kell  a megvalósítást.

Zöldségraguval töltött kagylótészta (2 személyre):






















1 kisebb padlizsánt kockára vágunk, besózzuk, közben felvágjuk a többi zöldséget: 1 kisebb cukkinit kockára, 4 nagyobb gombát cikkekre és 1 vöröshagymát félkarikákra. Besamelmártást készítünk 3 dkg vajból, kevés liszttel és kb. 3 dl tejjel. A padlizsánt leöblítjük, megszárítjuk, és 2 evőkanál olívaolajon kisütjük. Papírra kiszedjük. Ugyanígy megpirítjuk a cukkinit, azt is kiszedjük. Teszünk még a serpenyőbe 1 evőkanálnyi olajat, azon kevés sóval pár percig pároljuk a vöröshagymát. Hozzáadjuk a gombát, megborsozzuk, és nagy lángon pirítjuk. Belereszelünk 1 gerezd fokhagymát. Hozzáadjuk a padlizsán és cukkinikockákat* és 1 nagyobb doboz sűrített paradicsomot**. Fűzerezzük kakukkfűvel és zsályával, teszünk bele 1 szem kocacukrot, néhány percig pároljuk. A kicsit kihűlt ragut a nyers kagylótésztákba kanalazzuk, lerakjuk egy kivajazott hőálló tálba, leöntjük a besamellel, megszórjuk reszelt sajttal és 200 fokos sütőben pirosra sütjük.***

* Volt a gondolatomban még zöldpaprika is, csípős, de ...
** Friss paradicsom sem volt...
*** legközelebb csak egy kis zöldséglevest öntök alá, hogy  abban puhuljon meg a tészta.

Maradt még a raguból, ebből másnap pizza készült. Kész lapon, kevés aszalt paradicsomos krémmel megkenve, mozzarellával. Pioneer Woman nyomán a még forró pizzára paradicsomszeleteket, zöldpaprikát és bébispenótot tettem.




















Nos, szerintem ez a pizza, nem pedig egy paradicsomos, szalámis melegszendvics...

2013. augusztus 5., hétfő

Kovászos uborka leves

Engem is utolért az idei nyár divat-étele. De milyen jól tette.

Kovászos uborka leves (2 személyre):




















1 zöldségleves kockát fél liter vízben felfőzünk, és hűlni hagyunk. 4 darab kovászos uborkát apró kockára vágunk. Egy tálban összekeverünk 1 pohár joghurtot kb. 3 dl zöldséglevessel és ugyanannyi kovászos uborka lével. Belereszelünk 1 gerezd fokhagymát. Ízesítjük szerecsendióval és aprított kaporral. Beletesszük az uborkakockákat, és olívaolajat csepegtetünk a tetejére. Jól behűtjük.

A kovászos uborkát eredetileg a következőkkel ízesítettem: kapor, zöld szőlő, meggylevél, fokhagyma, csípős paprika, szegfűbors, egész bors, babérlevél, koriander, mustármag, só.

2013. augusztus 3., szombat

Zsályás rizottó

Írtam ugyan egy vitriolos bejegyzést a rizottóról Modor Tibi stílusában pár éve, de végül csak megadtam magam az idők szavának, és készítettem én is rizottót. Gombával, csirkével, zöldborsóval biztosan, és most eljött a zöldséges változatok ideje. Fűszeresebb, szaftosabb, mint a sima rizs, és a készítése sem igényli szigorúan, hogy mellette álljunk. Két keverés között lehet teríteni, bepakolni a mosogatógépbe, vagy bármit, ami még közvetlen ebéd előtt szükséges, és ha kész a rizottó, lehet enni rögtön.

Zsályás rizottó (2 személyre):




















Fél liter vízben feloldunk 1 zöldségleves kockát és belteszünk 1 szelet citromot és 1 kis csokor zsályát. 1 közepes répát 1 cm-es kockákra felvágunk, körülbelül annyi zellerrel együtt, hogy a zellerkocka  a fele legyen a répának. A forrásban lévő zöldséglevesbe tesszük, 10 percig főzzük. Ekkor hozzáadunk 1-2 maréknyi zöldborsót, és még öt percig pároljuk a zöldségeket. Ezután a zöldségeket leszűrjük és melegen tartjuk, a levet pedig takaréklángon tovább melegítjük. Egy másik edényben 2 evőkanál olívaolajon megpirítunk 1 gerezd felaprított fokhagymát és egy újabb kis csokor zsályát, ezúttal felaprítva. Hozzáadunk 10 dkg megmosott rizottórizst, kicsit pirítjuk, és felöntjük 1-1,5 dl fehérborral. Sózzuk, borsozzuk, és addig kevergetjük, míg a folyadékot beissza a rizs. Ettől kezdve a zöldséglevesből merünk hozzá kis részletekben és mindig kavargatjuk. Ha a rizs  puha, adunk hozzá 2 dkg vajat és 1-2 evőkanál reszelt parmezán sajtot. Keverhetünk bele még apróra vágott petrezselymet is.

Leírni bonyolultabb, mint elkészíteni.

2013. augusztus 1., csütörtök

Nem is tudom

Öt éve meghalt egy fiatal kollégám. A búcsúbeszédben a pap arról beszélt, mennyire jellemzőek az elhunytra azok a képek, amelyek az iwiw adatlapján láthatóak, és amelyeket ezután is bármikor megnézhetünk. Akkor gondolkodtam el azon, hogy az interneten hagyott nyomaink tényleg ott lesznek akkor is, ha mi már nem leszünk. És arra is gondoltam, mikor lesz az, ha valaki nem ír többet a blogjában, nem arra fogunk gondolni, hogy új munkahelye van, megunta, új időtöltést talált, hanem arra, hogy talán beteg, vagy még rosszabb. Hogy meghalt. Most már a gasztrobloggerek között is van olyan, akire csak emlékezni tudunk. Aki most elment, hónapra pontosan velem egyidőben kezdett el blogolni. Talán ő is arra gondolt, amire én, hogy az első VKF, amely a blogjaink indulása utáni héten kezdődött, jó promóció lesz a blog megismertetésére. Sokat kommenteltük egymás blogjait, írtunk egymásnak emaileket, linkeltük egymást, kis gasztroajándékokat küldtünk, de személyesen sohasem találkoztunk. A szerző 2010 januárjától meg is ritkította a blogolást, a hírek szerint új munkája volt, amely még közelebb vitte a gasztronómiához. Sajnáltam, mert hiányoltam remek humorát, öniróniáját, széleskörű érdeklődését. Hat éve még csak kétéves volt a legkisebb gyermeke, a legnagyobb pedig már a blog dizájnját tervezte az édesanyja számára. Néhány alkalommal a férje is szóhoz jutott, igaz inkognitóban, pár egzotikus beszámoló erejéig. Ma újraolvastam a blogot, és annyira fájt a szívem, mert olyan gazdag az a világ, ami feltárul benne. Finn receptek, angol klasszikusok, befőzés, a gyerekek kedvére készített tésztaételek, sütemények, és mindegyikhez élvezetes körítés, mindig bölcsen, mindig humorral. Vissza fogok térni a jövőben ehhez a bloghoz, például azért, hogy  megkeressem a leghasználhatóbb scone receptet. Hogy végre főzzek finn hallevest, amit ettem eredetiben, de jó, ha van egy megbízható leírás hozzá. Vagy elolvassam újra a kedvenc bejegyzésemet egy szombat délelőtti anya-fia programról, aminek a nyomában én is fölfedeztem a Treehugger könyvesboltot. Vagy egyszerűen csak azért, hogy Eszterre gondoljak, a Tintaleves írójára.

Memento mori.