#30könyv / 1: Az első könyv, amit nagyon szerettél

Az Instagramon már legalább két-három éve fent vagyok, de ma írtam csak meg az első bejegyzésemet. Eddig arra használtam ezt a felületet, hogy az angol királyi család hivatalos instagram oldalait kövessem, meg még pár embert, de itt nagy a fluktuáció. Sokan érdekesnek igérkeznek, azután hamar unalmassá válnak.
Lobó blogjait régóta olvasom, de az Instán csak most követtem be. Az elmúlt hónapban elindított egy könyves kihívást. Ezt a szót nagyon utálom, meg a fogalmat is, amit takar (tegyük életünk minden szegletét versennyé, hogy meglegyen az a jó érzésünk, hogy lenyomunk másokat). Erre valaki biztosan azt válaszolná, hogy így milyen sok új infóhoz jutunk, tanulunk, stb. Könyörgöm, nem minden emberi cselekvés célja ez?
Szóval Lobó egy takaros táblázat segítségével felhívott, hogy válasszak ki 30 könyvet, különböző szempontok szerint, tegyem föl a képüket az Instagramra, és röviden indokoljam meg, miért azt választottam. Sem a sorrend, sem az idő nem számít, tehát mindenki saját örömére böngésszen a könyvei között. Ez még nekem is tetszett, és persze gondolkodás nélkül tudtam, mi lesz az első könyv (az első könyv, amit nagyon szerettem):

Írtam már a Két Lottiról, még a freeblogos időkben, tehát időszámítás előtt. Ezért most idemásolom, ezt a régi bejegyzést. A VKF XXIV. fordulójára készült, amelynek a témáját Saját levében találta ki, és így hangzott: 3 az egyben: 1 tárgy + 1 történet + 1 recept.

A Két Lotti volt az első komoly könyv, amit elolvastam. Előtte mesékben utaztam, és a több fejezetből álló könyv komoly vállalkozás volt egy harmadikosnak. De megadtam a módját: négyszer vagy ötször is elolvastam egymás után (és azóta még hányszor...). A megviselt zöld könyvet mindenhova magammal vittem, és egyáltalán nem bántam vele úgy, mint ahogy egy könyvvel illik. Egyszer ollóval vágtam le annak az oldalnak a sarkát, ahol éppen tartottam. Ez szép teljesítmény attól, aki a későbbiekben kínosan ügyelt rá, hogy nehogy egy könyvet kinyitva és lefordítva tegyen le.

Szóval, az egyik kedvenc részem a Két Lotti-ból az, amikor Luise Lottiként  első vacsoráját próbálja megfőzni.

"Mit is akart éppen keresni? Ahá! A szerecsendiót meg a reszelőt! Ohó, és mi pihen itt békésen a szakácskönyv mellett? A leveszöldség! Uramfia! Azt még meg kell tisztítani és beletenni a húslevesbe! El tehát a villával, s ide a kést! Vajon kész-e már a hús? És hol a szerecsenreszelő meg a ... azaz a szerecsendió meg a reszelő?" 

A hatvanas évek végén nemhogy szerecsendió reszelőt, de szerecsendiót is hiába kerestem volna, erre csak sokkal később volt lehetőségem. Szerecsendiót először valahol külországban vásároltam, akkor is őrölve, mert tudtam, hogy nincs hozzá megfelelő reszelőm. Azután eljött annak is az ideje. 2003 őszén voltam először Svédországban, és egy gyönyörű háztartási kellékeket áruló boltban 10 koronáért (kb. 1 euró) találtam ezt az eszközt, amiről természetesen rögtön tudtam, mire jó.

Azóta nagy becsben tartom, használat után rögtön elmosom, nem használom semmi másra, csak szerecsendió reszelésre. A görbe felület miatt nagyon praktikus, mindig lehet a szerecsendiót úgy fordítani, hogy hatékonyan reszeljen. És mibe reszelek szerecsendiót? Krumplipürébe, besamelbe, krémlevesekbe és természetesen húslevesbe. Nagyon szeretem az ízét, biztosan nem véletlenül.

Háromsajtos spenótos lasagne

Hozzávalók 4 személyre:

1 csomag száraz lasagne lap

25 dkg friss spenót

5+2 dkg vaj

20 dkg juhtúró

5 dkg edami sajt

2-3 evőkanál reszelt parmezán

5 dkg liszt

8 dl tej

só, bors, szerecsendió, fehérbors

A spenótlevelek szárát letördeljük, a leveleket alaposan megmossuk és lecsöpögtetjük. Késsel durvára felvágjuk, nem túl kicsi darabokra. 2 dkg vajat megolvasztunk, rádobjuk a spenótot. Sózzuk, borsozzuk, és csak addig kevergetjük, míg össze nem esik. Félretesszük. 5 dkg vajból, 5 dkg lisztből és 8 dl tejből besamelt főzünk, ízesítjük sóval, fehérborssal, és bőven reszelünk bele szerecsendiót. Belekeverjük a juhtúrót, a reszelt edami kétharmadát, a parmezánt, és megpárolt spenótot. Egy megfelelő méretű tál aljára kenünk egy kevés mártást, erre rakosgatjuk úgy a lasagne lapokat, hogy ne fedjék egymást. Újabb réteg mártást kenünk rá, hogy a tésztalapok mindenütt be legyenek fedve. Újabb réteg tésztával, utána mártással folytatjuk, míg a tál meg nem telik. A tetejét is bekenjük, és rászórjuk a maradék reszelt edami sajtot. 200 fokos sütőben legalább 45 percig sütjük, hogy a tésztalapok megpuhuljanak, és a teteje szépen megpiruljon.

Delia Smith receptje volt a kiindulópont.

Zsírtartalom

A múlt heti, igen bonyolult feladat megoldása a következő:

(A kép innen van.)

• 1 nagy pohár 3,5%-os zsírtartalmú joghurtban 450 x 0,035 g zsír van, vagyis 15,75 g
• 2 pohár joghurt kétszer annyi zsírt tartalmaz: 2 x 15,75 g = 31,5 g
• 200 ml 30% zsírtartalmú tejszín 200 x 0,3, vagyis 60 g zsírt tartalmaz
• Ez összesen 60 + 31,5 = 91,5 g zsír
• A két tejtermék tömege összesen 2 x 450 + 200 = 1100 ml
• Ebből 600 ml savó kicsöpögött, maradt 500 ml
• Tehát a végén az 500 ml sajtkrémben van az összes 91,5 g zsír
• Ez azt jelenti, hogy a sajtkrém %-os zsírtartalma 18,3, mert (91,5 x 100) / 500, vagyis kiszámoltuk, hogy 500-nak a 91, 5 hány %-a.

Ez tulajdonképpen egy oldatok összetételével kapcsolatos feladat, kémiából kilencedikes anyag. Sajnos, azok a kilencedikesek, akiket én tanítok, így egyben nem tudnának vele megbirkózni, csak részfeladatonként, sok segítséggel.

Helyes megoldás egy (1) érkezett. Legyen vigasztalás, hogy helytelen egy sem...

A nyeremény Bozóki Mária helyi termelő sajtjaiból egy kis csomag, amit postán szeretnék elküldeni a nyertesnek, aki nem más, mint Baricsa Mónika.

Kérem Mónit, hogy írja meg a postacímét, hogy el tudjam küldeni az ajándékot.

Babér napja megfejtések

A Költészet napi feladványra kilenc megfejtés érkezett, mind hibátlan. Két körben sorsoltunk (egy sapkába tett kilenc cédula és a férjem  segítségével). De előbb jöjjenek a megfejtések:

1. A költő Nádasdy Ádám

2. Dieter Bohlen a Modern talking nevű popduó tagja volt, és Nádasdy ezen a címen írt nyelvészeti témájú tárcákat a Magyar narancsban. 

Itt található az, amelyikben Nádasdy nyelvészeti ars poétikáját olvashatjuk, és aki szívesen újravenné az összeset (mert sajnos vége a sorozatnak) az itt találja  meg őket.

A nyertesek pedig:

A gyümölcskenyeret nyerte: Turbuly Éva

A meglepetésajándékot nyerte (amely egy hódmezővásárhelyi szakácskönyv): Németh Petra

Kérem a kedves nyerteseket, hogy postacímüket írják meg az előző bejegyzésben közölt emailcímre, hogy a nyeremény elküldéséről tudjunk egyeztetni.

Jövőre, veletek, ugyanitt.

A babér napja 2013. (Verselemzés)

Harmadik alkalommal rendezzük meg a Konyhasónaplós lányokkal a Babér napját azért, hogy terjeszthessük a költészetet. Természetesen feladatokkal együtt, hogy a dolog érdekesebb legyen.
Kezdjük a verssel:

A Liszt Ferenc téren

Mint varjak közt a sasmadár,
lomtárban szép kredenc,
a kávéházak ricsajában
ott ül a Liszt Ferenc.

Lengeti bronzhaját a szél;
nem jön, akire várok.
Mindenki más vígan fecseg, 
s én Őhozzá kiáltok:

"Hírhedt zenész, mit javasolsz?
Megint szivatnak, érted?!" -
Ő bronzujját fölemeli:
"Ne változtasd meg élted."

Az életképszerű vers szerzője egy egész történetet mond el a rövid három szakaszban. Mivel a költő életrajza és szerteágazó tevékenységei sokak által ismertek és a (szak)sajtó is széleskörűen dokumentálja ezeket, az elemzés nem szorítkozik a szöveg szoros olvasására, hanem az életrajz ismert tényeit és a költő publikációit is felhasználjuk a költői képek kibontására.

A nagyvárosi teret ellentétek jellemzik, amelyek fokozatosan vezetnek el a mindennapi élet zűrzavara és a művészet ellentétéhez, amely a költőre is jellemző: művészi tevékenysége mellett tudós és tanár is, vagyis alaposan megmerítkezik a hétköznapi valóságban. A vers nyelvhasználata az emelkedett és a hétköznapi keveréke, illusztrálva a szerző sokszor hangoztatott nézetét, miszerint a nyelv mindent megengedhet magának, és minden változás üdvözlendő, hiszen gazdagítja azt valamilyen  szempontból.

A szobor érzékletes leírása mellett két enyhén elferdített idézet  nyomatékosítja a végső gondolatot. Vörösmarty megszólításának megismétlése Liszt művészetének fellebbezhetetlen tekintélyével utal a Rilke-szonettre:

„… mert nincsen helye egy sem

mely rád ne nézne. Változtasd meg élted!”

Miért mégis az ellentétes változat? Nem lehet kétségünk: a költő életében már megtörtént a változás, és egy alkalmi csalódás nem téríti el attól a döntéstől, amely azzá a személlyé tette, akit mi is ismerünk. 

A feladatok a következők:

1. Ki a költő?

2. Milyen kapcsolat van közte és Dieter Bohlen (nyugat)német énekes-producer között?

A válaszokat kizárólag emailben várom a következő címre: ecet.es.olaj(kukac)gmail(pont)com

A költő nevét helyesen beküldők között egy segítsütis gyümölcskenyeret sorsolok ki.A második kérdésre helyesen válaszolók közül egyvalaki meglepetésajándékot kap, amiket postán fogok elküldeni.

A megfejtéseket szombat (április 13.) éjfélig várom. A megfejtéseket egy új bejegyzésben teszem közzé vasárnap.

Lúdanyó rejtvénye itt található. 
Saját levében feladványa  pedig itt.

Segítsüti 2013.

A Segítsüti tavaszi fordulója következik. Ezúttal a Magyar Gyermekmentő Alapítvány javára.

Amikor Nemisbéka meghívása megérkezett, éppen a munkahelyemen ültem a számítógép mellett. Rögtön hangosan kezdtem gondolkozni. Mit süssek, ami finom, eláll, és még szállítható is? Az egyik kolléganő adott egy ötletet, és mivel úgy gondoltam, a legegyszerűbb, és legkézenfekvőbb sütemény lesz a legjobb, el is fogadtam. A névnapomra sütöttem meg a sütit, ami alkalmat adott a fotózásra, és némi kisérletezésre is. Kicsit konkrétabban: a gyümölcskenyér, vagy püspökkenyér nagyon sok háziasszony repertoárjában szerepel, sokan ismerik és szeretik, egyszerű, és mindig különböző lehet a benne lévő finomságok miatt. Lehet puritán, mondjuk simán mazsolás. (Brrrr.) De lehet gazdag, és a különböző változatok lehetnek teljesen más hatásúak. Nálam most háromféle volt, a következő töltelékekkel:

- egész mák*, aszalt meggy, csokicseppek

- mogyoró, mazsola, aszalt barack

- cukrozott ananász, mandula, füge

A licit nyertesének felajánlom ezt a háromféle gyümölcskenyeret, de ha szeretne valamilyen másféle ízesítésűt, esetleg csokimázasat, azt is szívesen megsütöm.

Gyümölcskenyér (2 püspökkenyér formába, vagy egy nagy koszorúba elegendő mennyiség):

20 dkg puha vajat kikeverünk 20 dkg kristálycukorral és 4 egész tojással. Adunk hozzá 1 evőkanál vaníliakivonatot, fél citrom reszelt héját és levét. 20 dkg lisztet összekeverünk 1 teáskanál sütőporral. Kiveszünk a lisztkeverékből 1 evőkanálnyit, és összekeverjük az értelemszerűen feldarabolt gyümölcsökkel és olajos magvakkal (gyümölcskenyér formánként 10-12 dkg legyen a töltelék). A többi lisztet hozzáadjuk a tojásos masszához, végül belekeverjük a liszettel elkevert gyümölcsöket. Két hosszúkás formát, vagy egy nagyobb koszorúformát kibélelünk sütőpapírral, amit szükség szerint ki is vajazhatunk. A tésztát beleöntjük a formá(k)ba, és 175 fokos sütőben addig sütjük, míg a beleszúrt hústűre nem tapad semmi és a tészta teteje száraz és tapintásra rugalmas. Pár percig a formában hagyjuk hűlni, majd a sütőpapír segítségével rácsra tesszük, és teljesen kihűtjük.

A töltelékhez adott liszt segít, hogy ne süllyedjen le az összes gyümölcs a sütemény aljára. Vagy nem.

*Az egész mák meglepően jó ízhatású az édes süteményben, bár egyelőre még nem tartunk ott, mint a Pioneer Woman, aki csak fűszerként vásárolja az egész mákot, gondolom, aranyárban.

A kép Pioneer Woman honlapjáról, aki egy majonézes salátaönetetbe tett egész mákot. 

Útitársak

Elvittem magammal saját levében könyvét Londonba. Annyira megsértődött, hogy Párizsba nem jöhetett velem, ezért kénytelen voltam engedni neki. Jártunk együtt a Postman's parkban, Vesta és a Closer című film nyomán. (Figyelem! A tábla legalább annyira érdekes, mint a könyv, különösen annak, aki látta a filmet.)

Kicsit pihentünk egy padon.

Körbesétáltuk a Szent Pál székesegyházat, ahol egy kedves ősz hajú úr segített megörökíteni, hogy itt is jártunk.

Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy egyikőnk sem mer felmenni a Millennium bridge-re. Mindkettőnknek nagyon wobbly-nak tűnt, ezért maradtunk az innenső parton.

Ilyen szép napsütés nem is volt többször, de azért fel tudtunk fedezni néhány szép helyet. Például Virginia Woolf lakóházának hűlt helyét.

A Szent Jakab templom kertjét.

A Cenotaphot, ahol minden évben leállítják a forgalmat, amikor a királynő megkoszorúzza.

A St. James parkot alkonyatkor.

Az éppen aktuális szobrot a Trafalgar tér negyedik sarkán.

És persze még egyszer a National Portrait Gallery-t.

Csak az a baj, hogy Londonban mindig is turista leszek.