Az Amazonon a könyvek mellett leggyakrabban konyhai eszközöket nézegetek, és az ajánlatok között egyre gyakrabban bukkant fel egy ismeretlen szerszám, a Danish dough wisk, vagyis dán tésztakeverő. Amikor Nigella Lawson a legújabb könyvében az egyik recaptben vagy habverőt, vagy ezt a dán tésztakeverőt javasolta használni, úgy gondoltam, hogy nekem is ki kell próbálnom.
Az eszközről nagyon jó leírást találtam a seriouseats.com oldalon. A szerző azzal vezeti be a bejegyzését, hogy a keverő "best for doughs and batters", vagyis kemény, gyúrható, és lágy, kavarható tészták keveréséhez is megfelelő. A kicsi fej miatt nagy erőt lehet kifejteni erőlködés nélkül, és a hosszú nyélen a tésztának megfelelő helyen lehet fogást találni.
Sokoldalúan használható a következő feladatokhoz:
- kenyértészta, kovász, pizzatészta összekeveréséhez
- simára keverhető vele palacsintatészta, porridge, polenta, és még a krémlevesek is
- ha felvert habot akarunk beleforgatni egy sűrűbb masszába, akkor jobb eredménnyel helyettesíti akár a szilikonspatulát, akár a habverőt
- a fejjel a sűrűbb tésztákat el is lehet vágni
- a szilárd hozzávalókat, olajos magvakat, darabos csokoládét könnyen elkeverhetjük a tésztamasszával
- könnyen le lehet húzni vele a tésztamaradékot az edény oldaláról
- fasirtmassza összekeveréséhez is kiváló (az eredeti dán neve brodpisker, de farsrorernek, vagyis fasirtkeverőnek is hívják)
Nem helyettesíti viszont a habverőt habverésnél, és kis mennyiségeket sem érdemes vele keverni, mert csak akkor hatékony, ha a fej teljesen belemerül a tésztába.
Én eddig galuskatésztát kevertem vele, elég jól ment neki.
Nigella Lawson új könyve tavaly októberben jelent meg. Többször elővettem, beleolvasgattam, és igazából erre alkalmas, kellemes komfortos olvasgatásra. Úgy képzelem, hogy Nigella elkezdte az új könyvét írni valamikor, azután beütött a lockdown. Nigella gyerekei felnőttek, ő meg egyedül töltötte az időt, és mindent belevett a könyvbe, ami csak eszébe jutott, és ami a karantén alatt fölmerült.
A fejezetek kicsit diffúzak, de változatosak. Nem rövid külön fejezetet kapott a rebarbara és a szardella. Van egy hosszú rész a barna színű ételek gyengéd védelmében, amelyben komoly húsételek vannak, és a leghosszabb fejezet arról beszél, hogy sok függ a vacsorától. Ebben minden megtalálható a salátáktól a süteményekig.
Egyértelműen Nigella kedvence a Pleasures című fejezet, amit egy francia pirítós képe vezet be, és egy rövid eszmefuttatás arról, hogy miért kellene betiltani a guilty pleasures kifejezést. Ezután következnek azok az ételek, amiket a pizsamában töltött napokon összeüt valaki abból, ami a hűtőben vagy a kamrában van. Különös tekintettel a halrudacskákra, amikből egészen elvarázsolt dolgokat lehet kihozni. A bhortát talán kihagynám (kisütött halrudacskák összetörve és összekeverve zöld csilivel, lilahagymával és gyömbérrel, majd átsütve mustárolajban. Tálaláskor angol mustárral, citrommal és korianderrel ízesítve), de a halrudacskás szendvicset reprodukáltam.
Halrudacskák, majonéz, csípős szósz, salátalevél. A tükörtojás már az én újításom.
