2020. december 31., csütörtök

Vörös veréb maraton 4. Savanyú gomba

 A veréb, Dominyika az első kötet végén sikeres, többszörösen álcázott akciót hajt végre. Ennek köszönhetően a moszkvai kémközpontban előléptetik, a CIA-nál pedig a legértékesebb beépített ügynöküknek tekintik ettől fogva. A második kötet, Az árulás palotája kezdetén Putyin elnök személyesen fogadja, és Dominyika egy kedélyes villásreggeli keretében tudja meg, hogy azt az embert, akire őt kicserélték, és aki a mentora volt, még azelőtt lelőtte egy orvlövész, hogy biztonságos területre ért volna. A gombasalátás szendvicsel a kezében a lány megfogadja, hogy bosszút áll.

Savanyú langyos gombasaláta (1 főre):













2 nagy fej gombát kis kockákra vágunk. Olivaolajon két adagban nagy lángon megpirítjuk. Minden adagot megborsozunk, és vigyázunk, hogy ne engedjen levet. Amikor kész, az egészet visszatesszük a serpenyőbe  és 1 teáskanál leöblített és felaprított kapribogyót és 1csokor felaprított zöldpetrezselymet adunk hozzá. Néhány percig kevergetve tovább pirítjuk, ízesítjük mustárral és ecettel, vagy házi salátalével*. Addig főzzük, míg a levét elfövi. Akkor sózzuk, amikor késznek ítéljük. Langyosan fogyasztjuk.

* Yotam Ottolenghi receptje alapján készül. Nem olyan vad savanyú, mintha csak ecetet használnánk, és salátakészítéskor elég csak olajat adni hozzá: 2 dl vizet 1 dl almaecettel és 8 dkg cukorral felfőzünk. Teszünk bele 1 teáskanál sót, rózsaborsot, őrölt kardamomot, meg kevés egész koriandert. Kápia paprika csíkokat tíz percig főzünk ebben a lében, utána a hűtőben tartjuk egy üvegben. 


2020. december 27., vasárnap

Ungarische Küche

 Az egyik karácsonyi ajándékom ez a könyv, amit a grazi és stuttgarti székhelyű Leopold Stocker Verlag adott ki. A szerzője Bereznay Tamás, és a könyv magyarul is kapható a BOOOK könyvkiadó webshopjában.













Nagyon szép könyv, külsejében és tartalmában is. Az igazi jó házi konyha van benne, paprikáskrumpli, töltött káposzta, töltött paprika, ráadásnak paradicsomos káposzta (amit lehet, hogy mégis főzni fogok). Plusz néhány olyan étel, ami még abszolút belefér mind a magyar, mind a házi konyha  halmazába, de talán nem annyira közismert, vagy éppen új kreáció.

Minden oldalon egy recept, hozzá a fotó. A hangulatfestést néhány visszafogott vidéki életkép szolgálja, közbeszúrt dupla oldalakon. A magyar elnevevezések csak akkor vannak feltüntetve az étel német neve mellett, amikor kőbe vésett dolgokról van szó: tökfőzelék, paprikáskrumpli, halászlé.

Nyilván olyat kerestem az ételek között, ami újdonság lehet, és mivel volt egy kis maradék krumplipüré itthon, elkészítettem Kümmelröllchent.

Krumplis köményes kiflik (24 darab):













300 g friss vagy maradék krumplipürét összekeverünk  2 tojás sárgájával, 1 teáskanál sóval, 1 dl tejjel, 2 dkg elmorzsolt élesztővel és 300 g liszttel. Lisztezett deszkán alaposan átgyúrjuk, konyharuhával letkarajuk és 20 percig pihentetjük.

Pihentetés után a tésztát kettéosztjuk, két cipóba formázzuk, és kinyújtjuk kör alakban. A kinyújtott tésztát 12 cikkre vágjuk, a cikkeket a vastag oldaluknál kezdve kiflivé formázzuk. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Enyhén felvert tojásfehérjével megkenjük, és megszórjuk nagyszemű sóval és köménymaggal. 

Rövid pihentetés után 180 fokos sütőben 15-20 percig sütjük a kivánt szín eléréséig. 

Talán csak a Kutteln "aglio-olio"-t cserélném le pacalpörköltre.








2020. december 24., csütörtök

#30könyv /18: A könyv, amit több embernek kéne olvasni

 Karácsonykor egy megváltás-történetet. Mi mást?













Kétszeri olvasás (angolul és magyarul, néhány év különbséggel) kristálytisztán megmutatta John Irving: A Prayer for Owen Meany/Fohász Owen Meanyért című regényének a szerkezetét. Koncentrikus körökben közeledünk a középponthoz, ahhoz a naphoz, amikor Owen Meany, a könyv főhőse meghal. Owen álmában látja a saját sírkövét, rajta a megfelelő dátumokkal. Mindenki más azt gondolhatja, hogy ennek nincs jelentősége, hiszen Owen apjának sírkőüzeme van, és ő maga is ott dolgozik az iskolai szünetekben. Owen viszont biztos abban, hogy ez is annak a tervnek a  része, amely miatt kicsi maradt, és a hangja sohasem vesztette furcsa magasságát. Az eseményeket Owen legjobb barátja meséli el, aki maga is a sorból kilógó figura: a New Hampshire-i kisváros leggazdagabb családjába érkezett zabigyerekként a negyvenes évek közepén. Később Owen is része lesz ennek a családnak, még azután is, amikor  barátja anyjának halálát okozza egy baseballmeccs során. A két fiú együtt nő fel. Egyre többet tudnak a világról, felfedezik a halott asszony múltját egy piros ruha nyomában, és úgy tűnik, Owen látja a jövőt is. Ezért gyakorolja ő és Johnny Wheelwright az általuk lövésnek nevezett, nem igazán szabályos kosárlabda formációt, amikor Johnny felemeli Owent, hogy az a labdát egyszerűen a kosárba tudja helyezni.













Mindig úgy gondolok a könyvre, mint megváltás-történetre. Owen maga is meg van arról győződve, hogy fogantatása és az élete eseményei arra utalnak, hogy ő Isten kiválasztottja. Az utolsó, hátborzongató hidegvérrel leírt jelenet igazolja mindazt, amiben Owen hitt, és amely azt példázza: a megváltásnak célja van. A regény azt is megmutatja, hogy a csodához nemcsak a csodatévő kell, hanem a szemtanú is, akinek a hite végre igazolást nyer ezáltal, és a prófétája lehet az önfeláldozó gondolatnak. Johnny Wheelwright éppen olyan próféta, mint bibliai társai: esendő, dadogó, de hitében végre szilárd. Ezért tudja biztosan, hogy az imája meghallgatásra talál: O God - please give him back! I shall keep asking you.

Hát nem ezt kérjük-e valamennyien?


2020. december 20., vasárnap

Vörös veréb maraton 3. Dijoni mustáros marharagu

Tavaly két bejegyzés után félretettem ezt a projektet, de nem feledkeztem el róla. Többé-kevésbé azt is eldöntöttem, hogy a sorozatot nem is olvasom tovább, míg a kiválasztott receptek többségét meg nem főzöm. Ez az étel Jean-Jacques dijoni mustáros marharaguja néven szerepel. Nagyon ismerős étel, a vadas marha közeli rokona.

Mustáros marharagu (2 személyre):













4 szelet marha fehérpecsenyét sózunk, borsozunk, olajjal megkenve egy éjszakát állni hagyjuk. Serpenyőben a hússzeleteket pirosra sütjük, és kiszedjük egy tányérra. A serpenyőben maradt megpirult maradékot kevés fehérborral feloldjuk. Egy lábasban zsíron megdinsztelünk 1 fej apróra vágott vöröshagymát kevés sóval. Adunk még hozzá 1 gerezd apróra vágott fokhagymát, de ezzel már csak egy percig pároljuk. Felöntjük a boros keverékkel és beletesszük az átsütött hússzeleteket is. Teszünk hozzá 1 karikára vágott zöldpaprikát és 1 darabolt, hámozott paradicsomot. Lassú tűzön pároljuk, ha szükséges adunk hozzá egy kevés vizet. Ha a hús puha, behabarjuk 1 teáskanál liszt, 2 teáskanál mustár és 2 evőkanál tejföl keverékével. 1 szem kockacukor, vagy édesítőszer kiegyenlíti az ízeket. 

Tésztával, rizzsel tálaljuk.

2020. december 17., csütörtök

#30 könyv /17. A könyv, amit legtöbbször olvastam

 Jane Austen utolsó regénye:













Készült a regényből több filmváltozat, de a regényhez leghívebb az 1995-ös BBC-feldolgozás. 













A Büszkeség és balítélet ikonikus tévéváltozatában Colin Firth nagyon rendben van, mint a valaha volt legjobb Mr Darcy, de Ciarán Hinds maga Wentworth kapitány.

2020. december 8., kedd

De nem múlt el a bájgli...

Pedig azt hittem. Tíz éven át biztosan sütöttem karácsonyra bejglit, míg anyukám élt. Meg a többi karácsonyi süteményt. Azután valamikor beleuntam a diósba, párhuzamosan azzal, hogy beletanultam a kelt tésztákba. Úgy gondoltam, nem sütök többet bejglit. Ezért karácsonykor mákos kalács volt, tekercs, vagy csiga formában. Azután az sem. A kétszemélyes háztartás nem kedvez a süteménysütésnek, mert azt nem lehet kis mennyiségben művelni, maximum felezni, de néha az is sok, és mielőtt elfogyna elmegy tőle a kedvünk, mert minőségre már nem olyan. Ezért a sütés eléggé megritkul, bejglit pedig veszünk onnan, ahol finom. 

De valahogy tegnap rájöttem a megoldásra, legalábbis a bejglit illetően. Mi lenne, ha begyúrnám a szokott mennyiségben, de nem sütném ki az összeset, csak egy rudat, a többi tésztát meg a mélyhűtőben tartanám felhasználásig? Remek. Már csak egy jó recept kell. Régen Horváth Ilona receptjét használtam, és úgy kezeltem a tésztát, mint egy édes pogácstésztát, vagyis jól megkelesztettem, ami nem a várt eredményt adja. Egy korábbi pitesütésnél, ami nem került fel a blogra, sertészsírt használtam vaj helyett, remek eredménnyel, ezért hajlottam most is ennek a használatára. Horváth Ilona vajat ajánl. Túrós néni rám bízza, hogy vajat, vagy zsírt használok-e. Ábrahám Gézáné felesben ajánlja használni, és ehhez ragaszkodtam. Túrós néni még szigorúan figyelmeztet, hogy a tésztának azonos súlyúnak kell lennie a töltelékkel, ami nem lehet ostobaság, tekintve a sok kirepedt bejglit.









Így hát meggyúrtam a tésztát, mérlegen háromfelé osztottam. Kettő ment a mélyhűtőbe. Elkészítettem a tölteléket, abból kimértem annyit, amennyi egy tésztagombóc súlya. A maradék abból is ment a mélyhűtőbe. A kenéshez egy régi gasztroemléket használtam fel, és jól tettem.

Mákos bejgli (3 rúd):









Tészta: 50 dkg lisztet elmorzsolunk 10 dkg vajjal és 7,5 dkg zsírral. Adunk hozzá 1 teáskanál sót. 1 dl langyos tejben elmorzsolunk kb. 0,5 dkg élesztőt, hozzáütünk 1 tojást, kicsit felverjük és a liszthez adjuk. Összegyúrjuk, de nem kell dagasztani. Letakarjuk folpackkal és a hűtőben hagyjuk kb. 2 órát. Három egyforma részre osztjuk mérleg segítségével, cipókká gömbölyítjük, és letakarva 10 percet pihentetjük. Utána téglalap alakúra kinyújtjuk, rákenjük a tölteléket. A széleit behajtjuk, és feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Összekeverünk rudanként 1 tojássárgát 2 teáskanál tejföllel, és egy rétegben lekenjük a rudakat. A tepsivel együtt hűtőszekrénybe tesszük 30 percre. Ekkor ismét lekenjük, és újabb 30 percet pihen a hűtőben. Villával mindkét oldalát megszurkáljuk. 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt sül pirosra.









Töltelék (ha egyszerre sütjük ki mind a három rudat, lehet duplázni a mennyiségeket): 1 dl vizet 15 dkg cukorral felforralunk és 20 dkg darált mákra öntjük. Összekeverjük, és adunk hozzá vaníliás cukrot, reszelt citromhjat és késhegynyi fahéjat. Ha kihűlt, belereszelünk 1 almát, és összekeverjük 2-3 teáskanál szilvalekvárral.

Mazsolát soha.

2020. december 5., szombat

#30 könyv / 16: A tavalyi év legjobb könyve

 Mielőtt véget érne 2020. még feljegyzem 2019. legjobb könyvét.


Nem igazán szeretek novellákat olvasni, túl rövidek, egy kötetben túl sok van, mindig egyenetlen a színvonaluk*, és át kell ismételnem folyton, hogy melyik miről szól. Talán ezért nem került hozzám igazán közel Alice Munroe munkássága, mert a húsz-harminc oldalas novellák összekeverednek a fejemben, és nincs egy téma, vagy hős(nő), akit követhetnék, vagy akire vissza tudnék gondolni.

Nem így a Juliet című könyvnél. Talán a Munroe-tól olvasottak közül ez áll a legközelebb egy regényhez. Valójában három hosszabb novella, amelyek felrajzolnak egy olyan ívet, amelyben látjuk azt is, ami a könyvben nem szerepel. Az első részben Juliet egy hosszú vonatúton megismerkedik a későbbi férjével. Kanadában vagyunk, ez több órás összezártságot jelent, amely alatt az első benyomások jól leülepedhetnek. A második részben Juliet togyogós kislányával hazautazik a szüleihez. Az anyja beteg, egyértelmű, hogy ez az utolsó találkozásuk. Juliet mégsem a veszteség érzésével indul vissza a férjéhez, hanem a bizonyossággal, hogy ő már egyértelműen odatartozik.

Juliet jóval fiatalabb a férjénél, még bőven középkorú, amikor a férje meghal. A lánya egyetemre megy, majd teljesen eltűnik az anyja szeme elől. Juliet keresi is őt, nem is, de a lánya hiánya lesz az élete központi motívuma. Egy véletlen találkozás révén megtudja, hogy hol él a lánya, és hogy gyermekei is vannak már. Úgy dönt, nem közeledik a lányához, és ez a döntés a lemondás és az  újrakezdés keverékének érzését adja neki, már az öregkor küszöbén.

Olyan mély benyomást tett rám ez a hármas szerkezet, hogy úgy éreztem, írnom kell egy hasonlót. Rövid gondolkodás után rájöttem, én is tudok egy háromrészes történetet, még ha a harmadik fejezet csak az én fejemben történik is meg. Könnyen írtam, szívesen olvasom újra. 

A kötetből Pedro Almodovar rendezett filmet. Nem láttam.

*Ez inkább a többszerzős válogatásokra igaz, de egy írónál is lehetnek nagyon különböző értékű novellák egy kötetben. Vagy nem mindegyiknek a témája érdekel. Alice Munroe éppen az egyik kivétel.