2014. március 30., vasárnap

Csokichipszes keksz sütiárverésre

A Segítsüti él és virul, hála a sok támogatónak. Idén sem lesz másképp, reméljük. A licitálás március 30-tól április 2-ig tart, az adományok kedvezményezettje a Suhanj! Alapítvány.  Az idei hozzájárulásom egy pofonegyszerű keksz, igaz van benne néhány csavar. Az elsődleges választási szempont, mint mindig, a csomagolhatóság és postázhatóság volt. Idén még az elkészíthetőség ideje és egyszerűsége is szerepet játszott.






















Aki olvassa a blogot, az tudja, miért. Az április egy fokkal még zsúfoltabb lesz, szerencsére kellemes fordulatok is várhatóak. Ezért konkrét sütésre és csomagküldésre csak májusban tudok vállalkozni. A nyertest majd úgyis kárpótolom valami meglepetéssel a várakozásért. Az se riasszon  el senkit, ha április tizedikéig az emailekre sem tudok válaszolni.


Csokichipszes keksz (kb. 40 darab):




















Símára krémesítünk 17 dkg vajat, majd hozzáadunk 15 dkg barna cukrot. Kikeverjük, adunk hozzá 1 egész tojást és 2 evőkanál vaníliakivonatot. 25 dkg lisztet elkeverünk 2 teáskanál kukoricaliszttel és 1 teáskanál szódabikarbónával. Ezt a keveréket apródonként hozzáadjuk a vajas masszához, és belekeverünk 22,5 dkg csokichipszet. Folpackkal lefedjük és 1 órát hűtjük*. Utána 10 percet felengedni hagyjuk, közben a sütőt előmelegítjük 180 fokra. 1 evőkanál masszát gombóccá gyúrunk és sütőpapírral bélelt sütőlemezre tesszük. 8-9 percig sütjük, utána 5 percig hagyjuk még a lemezen és átszedjük rácsra. A második adagot másik tepsin süssük, vagy hagyjuk a tepsit teljesen kihűlni. Lehet még belekeverni mást is, például egy kis szárított vörösáfonyát a csoki mellett.

*Maximum 2 napig lehet a tésztát a jégen hagyni nyersen, de akkor 2 óra után formázzuk meg, mert hosszabb idő után kőkemény lesz.

A recept Pioner Woman egyik barátnőjétől való.

Minden résztvevőnek  sok támogatót, a licitálóknak finom sütiket kivánok.

2014. március 26., szerda

Vegetáriánus vacsoraest

Hamarosan.

Egyébként itt esett meg a dolog:

Kispiac étterem

2014. március 22., szombat

Nem érek rá blogolni


























A portfóliómat írom.

2014. március 18., kedd

Vöröslencse leves

Első találkozásom a vöröslencsével. Meglepő. A kicsi piros bogyók főzés közben kinyílnak, mint egy virág, színt váltanak. Az ízük egyelőre nekem nem lencse-íz, inkább sárgaborsó. Az egyszerű kis leves HFW három összetevős szakácskönyvéből van.

Vöröslencse leves (3 személyre):




















Kb. 10 dkg baconszalonnát apróra vágunk és kevés olívaolajon kisütünk. Hozzáadunk 1 fej apróra vágott vöröshagymát, megsózzuk és puhára pároljuk. Felöntjük vízzel, hozzáadunk 20 dkg vöröslencsét és kb. 15 perc alatt puhára főzzük. Sózzuk, borsozzuk és merülőmixerrel pépesítjük. Tálaláskor megszórjuk finomra vágott zöldpetrezselyemmel.

A bacon igazából zsír, nem fehérje. Tényleg.


2014. március 16., vasárnap

Sajtos Stroganoff

A Stroganoff-bélszín elég gyakori étel külországban. Skóciában a legtöbb pubban láttam az étlapon, ettem is, bár nem hagyott bennem mély nyomokat. Matthew Scudder, akinek a kalandjait elég rendszeresen követem mostanában, feleségül vette régi barátnőjét, aki zsidó, volt call girl, ráadásul vegetáriánus. Ezen kívül persze jó fej, aki még főz is, a legutóbbi könyvben éppen egy tofu-Stroganoffot. Ezen erősen elgondolkoztam, és úgy találtam, hogy halloumi sajt kiválthatja a tofut.

Sajtos Stroganoff (3 személyre):





















A halloumi sajtot 1 cm oldalú hosszúkás hasábokra metéljük és olívaolajon pirosra sütjük. Kiszedjük. A maradék olajhoz adunk 1-2 dkg vajat és  1 fej finomra vágott vöröshagymát  kevés sóval megpárolunk rajta. Hozzáadunk 1 gerezd apróra vágott fokhagymát és kb. 30 dkg vastagabb szeletekre vágott gombát. Sózzuk, borsozzuk, és egy kicsit pirítjuk. Adunk hozzá kevés pirospaprikát (nem piros ételt akarunk, csak színeset), felengedjük kevés tejszínnel/mascarponéval. Visszatesszük a sajtdarabokat az ételbe. Hozzáadjuk fél citrom reszelt héját és néhány darab karikára vágott csemegeuborkát. Pár percig pároljuk. Megszórjuk finomra vágott zöldpetrezselyemmel és főtt (barna ) rizzsel tálaljuk.

Innen már tényleg csak egy lépés van a tofuig.

2014. március 14., péntek

Sajtos pite

Gyanítom, hogy a burek rokona ez a pite, amit egy Stahl Judit-műsorban láttam. A besameles alap tetszett meg. Nem is értem, máskor inkább igyekszem elkerülni, de itt végül nem volt hangsúlyos a sajt és a túró mellett.

Sajtos pite (8 szelet):




















Először sűrű besamelt készítünk 4 dkg vajból 4 dkg liszttel, de csak 2-2,5 dl tejjel főzzük fel. Sózzuk, borsozzuk, reszelünk bele szerecsendiót és hűlni hagyjuk. Hozzákeverünk 1 doboz (250 g) cottage cheese-t és fél doboz (125 g) fetasajtot. Ha szükséges utánaízesítjük, és reszelhetünk bele 1 gerezd fokhagymát is. 1 csomag kész réteslapot kigöngyölünk, és kicsit nagyobb lapokat vágunk ki belőle, mint a piteformánk. A forma aljába öt réteget rakunk le, és mindegyiket megkenjük napraforgóolajjal. Erre tesszük a tölteléket, és újabb öt réteget teszünk a tetejére, szintén rétegenként olajozva. A szélét kicsit betűrjük. Nyolc szeletre vágjuk még sütés előtt, és 200 fokos sütőben pirosra sütjük.

A férjem nagy óvatosan egy cikket evett meg belőle. 

2014. március 12., szerda

Mindent bele kis palacsinták szombat délutánra

Ha körülnézek a szakácskönyves polcokon, akkor azt látom, hogy Jamie Oliver elég sok helyet elfoglal, és közben alig főzök a könyveiből. Forgatom őket, rendszeres hétvégi délutáni lazulós időtöltésnek jók, de  valahogy ihletem nem támad tőlük. Az Olasz kajákat is majdnem így tettem le, de a ricottás palacsintánál eszembe jutott az a maréknyi spenót, amit krémlevesbe való palacsintához mélyhűtöttem, és amely krémleves végül elmaradt. (Az összeaszott zöldségeket ma dobtam ki. Nem helyes.) Cottage cheese volt az alapanyag, az a szemcsés, mégis krémes túró, ami kellemesen sós is. Ez ráadásul zöldfűszeres volt, bár nem igazán virítottak ki belőle a fűszerek.

Túrós palacsinta, vagy inkább puffancs (2 személyre):




















1 doboz fűszeres cottage cheese-t összekeverünk 2 evőkanál liszttel, 1 egész tojással és egy kis adag feldarabolt parajjal. Sózzuk, borsozzuk, tekerünk hozzá egy kis szerecsendiót. Kicsit állni hagyjuk. Ha szükséges, adunk még hozzá egy kevés lisztet, és forró serpenyőben, kevés olívaolajon kanálnyi adagokban pirosra sütjük.

Paradicsomsalátával kellmes uzsonna.


2014. március 2., vasárnap

Könyvek 2014. február






















Edward Hopper képe. Befelé nézünk egy kirakaton. De most jobb kívül lenni.


Agatha Christie: Temetni veszélyes (Az első Christie regényem, tizenévesen, azóta többször olvastam, és most először egy kicsit nyögvenyelős volt. By the way, az érettségi előtt álló szakközépiskolások sosem hallottak Christie-ről, derült ki egy szövegértési feladat kapcsán, sőt Poirot és Miss Marple neve sem rémlett nekik, ami mégis meglepő, bár ezen a téren - vagyis mi mindent nem sejtenek a világ folyásáról a tizenévesek - nem érhet igazi meglepetés.)

Stephen King: The Green Mile (Novemberben ment a televízíóban, és akkor kezdtem sajnálni, hogy a magyar kiadást elajándékoztam. Beírtam az amazonos kivánságlistámra, és mikor egy küldeményem elveszett, ezt kértem helyette. Kerekebb egész lett volna az örök élet megnyerése nélkül, mert benne van nagyon az emberi természet hiteles képe: hogy jók és gonoszak a jók és gonoszak oldalán is vannak. Ez mindennapi tapasztalat, de leírva látni: csendes elégtétel.)

Richard Condon: A mandzsúriai jelölt (Mindkét filmváltozatot láttam, a régebbi, a fekete-fehér változat tetszett jobban. Nyilván abban az eredeti konfliktust lehetett ábrázolni, a mai változat kicsit erőltetettnek tűnt. A könyv mindkettőnél sötétebb, nehezebben megemészthető, depresszív.)

Max Riddington and Gavan Naden: Frances: The Remarkable Story of Princess Diana's Mother (Szépen körbeolvasom az angol királyi család összes fel- és lemenőjét, oldalági rokonait, és most elérkeztünk az in-laws-hoz, a királynő nászasszonyához, Diana anyjához. Eseménytelen élet, ha a köz szempontjából nézzük, eseménydús a magánélet szempontjából. Frances Roche osztályának eminens ifjú hölgye volt: semmi oktatás, bemutatás a királynőnek, házasság tizennyolc évesen. Nagyon rosszul választott, és csak későn eszmált erre rá. Vagy önmagát ismerte meg későn. Vagy túl intelligens volt ehhez az életformához. Tíz évvel a házasságkötés után, négy élő és egy halott gyerekkel, és két vetéléssel később előbb csak finoman távolodik a családjától, majd drasztikusan eltávozik. Ha valahol keresni érdemes Diana problémáinak gyökereit, akkor itt kell, de nemcsak Diana fizetett ezért, hanem Frances is. A második házassága a Diana körüli sajtónyilvánosságra ment rá, és a könyv megírásakor Skócia egy eldugott zugában, egy domb tetjén mindenkitől távol, egyedül élt.)

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos halálpite (A kiadó, jó érzékkel, fillérekért ajánlotta az e-könyvet, mint a sorozat első darabját, és én rá is cuppantam, úgy érzem. Abban számította el magát a kiadó, hogy a többi kötettel kapcsoatban nem tudja az amazont űberelni. Tegnap megérkezett az első tíz kötet, annyi pénzért - szállítási költséggel együtt - amennyiért kettő (2) papír és három (3) e-könyvet tudnék megvenni a magyar kiadásokból. Egyelőre szimpatizálok a főhőssel, aki ötven fölötti, csak saját magára támaszkodó nő, a helyszín pedig egy paradicsomi kis falu, olyan, amilyen nincs is. Tényleg nincs, de kellemes belemerülni az ott meg (nem ) történt dolgokba.)

Herbjorg Wassmo: Dina vagyok (Lefárasztott a könyv, de írtam róla itt.)

Lawrence Block: Everybody Dies (Matthew Scudder kalandjainak 14. kötete. Block remek dramaturgiai érzékkel idéz fel egy motívumot az első kötetek valamelyikéből. Akkor az annyira erős hatású volt, hogy mindenképpen kellett egy egész könyvet szentelni neki. Aszerint a régi dramaturgiai szabály, miszerint, ha puska van a színen, annak előbb-utóbb el kell sülnie: "Itt állj, ameddig nem szólítalak." Mick Ballou-t, Matt barátját jellemezte ezzel az erős képpel az író: egyik ellensége fejét egy golftáskában vitte magával Mick, és megmutatta többeknek. A fejnek valahogy vissza kellett térnie a semmiből, és Mattnak a semmiből kell kiderítenie, hogy ez miképpen történhetett. Nem is a nyomozás a legizgalmasabb, hanem az a mód, ahogyan a Matt és Mick közötti barátság hogyan visel el szó szerint mindent. Mindketten szuverén egyéniségek, és szilárdak abban, amiben vannak. És miközben az erkölcsi világrend  két ellentétes pólusán állnak, mindenben támogatják egymást. Nekem ez hiteles.)

"Több dolgok vannak földön és egen, ó Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes."