2014. június 7., szombat

Dés Mihály: 77 pesti recept

Némely helyen sírva nevettem, ráadásul második olvasáskor is, mert nagyon gyorsan visszatértem a könyvhöz újra. Dés Mihály (Dés László bátyja) családja történetét meséli el, a középpontban az édesanyjával, aki  nem lehetett könnyű eset, de mindenkiben, családtagokban és ismerősökben is mély nyomokat hagyott.

























A történet legabszurdabb része az, hogy a mama a hatvanhoz közel kezdett el komolyan főzni, és pillanatok alatt kialakított egy olyan legendáriumot maga körül, amelynek minden családtag és minden étel a  részévé vált. Dés Mihály (aki egy egész más néven látta meg a napvilágot, de ezt a traumatizáló tényt szemlátomást jól feldolgozta, nyilván lármás családja segítségével, akik közül mások is jártak ebben a cipőben) először is akkurátusan pontokba szedve felvázolja azt a filozófiai környezetet, amelyen a mamája főzőtudománya nyugszik . Majd elmeséli a mamája életét, bagatellizálva azokat az akadályokat, amelyek meg is akadályozhatták volna, hogy a híres konyhaművész kibontakozzon. Pedig ebből volt éppen elég: zsidóüldözés, munkaszolgálat, kommunizmus, ne soroljam tovább. Ebben a részben vannak olyan passzusok, amikről tényleg nem tudjuk, sírjunk-e, vagy nevessünk, hát inkább  mindkettőt tesszük egyszerre. Jó alkalom ez a traumák kibeszélésére (nyilván megvan Dés Mihálynak a gyakorlata ebben), be lehet egy kicsit olvasni a gyerekkori vélt, vagy valós sérelmekért, de igazából ez a könyv a csodálat és hitetlenkedés könyve: hogyan lehetett az optimizmust megőrízni ennyi keserv közepette.
A harmadik részben jönnek a receptek. Jól használható, hétköznapi darabok, a mama és az író megjegyzéseivel körítve. Kevés zsír, kevés cukor, sok zöldség, mértéktartó fűszerezés. Én egy süteményt választottam elsőnek, amely a boldog nyolcvanas években még rumaromával készült, én ezt egyszerűen kihagytam belőle.

Emeletes epertorta (18 cm-es formában, kb. 8 szelet):




















4 tojásból piskótatésztát készítünk és praktikusan két 18 cm-es formában 175 fokon megsütjük. Közben 1 csomag vaníliás pudingport megfőzünk, előírás szerint, kevergetve kihűtjük. Fél kiló epret megtisztítunk, feldarabolunk és 2 evőkanál bodzaszörppel leöntve állni hagyjuk. Pár szemet meghagyunk dísznek. Ha a piskóta és a puding is kihűlt, az epret leszűrjük, és a pudingba keverjük. Az egyik tésztalapot a tortakarikában hagyjuk. A forma oldalát kirakjuk a félbevágott, díszítésre meghagyott eprekkel, és rákenjük a tésztára a krém felét. Az epres bodzaszörpbe babapiskótákat mártunk, és a krém tetejére tesszük, majd rákenjük az epres puding másik felét. A másik tortalapot aljával felfelé ráborítjuk, lefóliázzuk, és legalább egy éjszakán át állni hagyjuk. Tálaláskor meg lehet szórni porcukorral, és még eprekkel díszíteni. A puding és a piskóta most nyírfacukorral készült.

Tényleg annyira egyszerű és olyan finom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése