Az üldözött

John le Carré-könyvhöz nagyon óvatosan fogok az utóbbi tíz évben. Nagyon termékeny író, de gyakran nem jó, amit ír. A nem jó alatt főleg azt értem, hogy szószátyár, és néha olyan témát választ, ami teljesen érdektelen. Amiket nagyon élveztem, azok a következők:

Kettős szerepben (Eredeti címe The Little Drummer Girl, mennyivel izgalmasabb, képszerűbb, vonzóbb.)
Az Oroszország-ház (A moszkvai életet éppen úgy írja le, mint amilyen lehetett a nyolcvanas években.)
Egy német kisváros (Ez Bonnra utal, az NSZK ideiglenesnek szánt fővárosára. Az is lett.)
Suszter,szabó, baka, kém (A Karla-trilógia első kötete. Nagy irodalmi teljesítményként ünneplik, és az is, de legalább háromszor el kell olvasni, hogy ezt meglássuk.)

A négy könyvből hármat megfilmesítettek, jó szereplőkkel, de mindegyik forgatókönyve úgy készült, hogy levágtak kanyarokat, hogy érthetőbb legyen a szövevény (the plot).
A soron következő könyv Az üldözött. Most olvastam, és a filmet is megnéztem.  Ebben is összevontak karaktereket, és egy-két vékony szálat még beleszőttek, ami alapjában nem változtatott az egészen.

Nagyon közel vagyunk a mához. Mikor véget ért a hidegháború, le Carré sokáig kereste a témáit, de végül a sors kiforogta a 9/11-et, és ismét írhatott egy nagy összesküvésről, amin a világ sorsa áll, vagy bukik. Kincsesbánya egy kémregényírónak. Ebben a regényben a német kémszervezet egyik ága szeretne egészen magasra jutni a muszlim világ bajkeverői között. Ehhez szükségük van arra, hogy kisebb figurák utat találjanak a közepesekhez, és azok talán elvezetnek az igazán nagyokhoz. Mások, ugyanabban a szervezetben úgy gondolják, hogy minden muszlim ugyanolyan veszélyes, és senkivel sem szabad kesztyűs kézzel bánni, és főleg nem egyezkedni. Egy ilyen kétféleképpen megközelített szituáció története a film és a könyv, ahol végül az erőszakos fél győz. Eközben belekeverednek a történetbe mások, ki-ki a maga motivációival, és a végén más emberként kerülnek ki belőle. Emberhalál nincs ebben a történetben, de sokan találják magukat sokkal rosszabb helyzetben fizikailag, morálisan és érzelmileg egyaránt, amikor végül körülnéznek.

A film főszereplője Philip Seymour Hoffman. Éppen most volt egy éve, hogy meghalt. Hogy másképp, mint fürdőszobája padlóján, karjában tű: ahogy egy segítőkész barátja azonnal közölte a sajtóval. Előtte nemigen szerepelt a bulvárlapokban. Mi lett volna érdekes egy alacsony, kövérkés, mindig borostás fickóban, akinek a családi élete is majdnem végig rendezett volt. Az imdb-n, a tőle származó idézetek között az elsőben félig komolyan panaszolja, hogy róla sohasem írták le, hogy helyes. Leírni csak most írnám le, de többször elmondtam. Van aki tanúsítja, hogy mikor a Capote-ért megnyerte az Oscart, azt suttogtam egy hasonló alkatú kollégám fülébe: és még egy helyes kis pocakja is van... Ezt a filmet nézve arra gondoltam, hogy micsoda veszteség a halála, hogy hány olyan filmben játszhatott volna, amiktől a világ egy kicsit jobb lehetne.

Már nem lesz az.