Könyvek 2015. március

Aktuális téma Edit Vonnegut-tól.

A február és a március nem volt az én hónapom, már csak az olvasást tekintve sem. Legalábbis a sok extra feladat között nem tudtam rá annnyi időt fordítani, amennyit szerettem volna. De azért elég jól választottam.


Wendy Wax: While We Were Watching Downton Abbey (Ez egy olyan chick-lit, mint amilyennek lennie kell, azzal a csekély különbséggel, hogy a Downton-motívum bevezetése ad neki valami ómódi feelinget, és a téma nem a párkeresés, hanem sokkal inkább önmagunk keresése körül forog. A nyelvezete sem az a tőmondatos Katie Fforde féle primitív fogalmazás*, hanem árnyaltabb egy fokkal. Vagyis a különbség nem is csekély, olvasmánynak pedig élvezetes.)

*Ettől a szerzőtől vágtam a sarokba legutóbb valami fércművet.

Georges Simenon: Maigret és a beharangozott gyilkosság (Egy vasárnap kivégezhető, és árasztja magából annak a Párizsnak a levegőjét, ami sehol sincs.)

Bächer Iván - Molnár Gál Péter: Helyek (Meglepett ez a szerzőpáros. Egyik sem él már, de életükben sem gondoltam, hogy együtt tudnak működni. vagy hogy bárkivel is együtt tudnak működni. Itt is csak a téma közös, budapesti helyek, amikhez kötődnek, és ki-ki kiválasztotta a magáét, arról írtak külön-külön.)

Susan Hill: A fekete ruhás nő (Daniel Radcliffe első felnőtt szerepével kapcsolatban olvastam róla, de azt hittem ez egy igazi gótikus kisértethistória, legalábbis a 19. századból. Nem. Susan Hill ma is él, és ez az első jelentős műve, ami Angliában színdarabként, és filmen is nagyon népszerű. a Radcliffe-féle már a többedik feldolgozás. Furcsa könyv. Nehéz eldönteni, mikor is játszódik, vannak benne autók, lovas szekerek, telefonok, a nagyváros több kelléke. Talán az első világháború  utánra helyezném az elbeszélés idejét, és a háború előttre magát a történetet, ami tényleg áraszt magából valami hideget. Tizenévesen talán borzongtam volna, most rezignáltan tudomásul veszem, hogy hányféle módon igyekeznek a halandók a halál gondolatát megszelídíteni.)

Diane Johnson: Le Divorce (Ez egy tökéletes darab. Minden van benne, ami egy regényhez kell - szerelem, házasságtörés, féltékenység, gyilkosság, családi problémák, identitáskeresés, pénzügyi problémák - ráadásul szellemesen, szórakoztatóan megírva. Filmet is készített belőle James Ivory, aki a kilencvenes években szakmányban gyártotta az edwardiánus korba helyezett kosztümös dolgozatokat. Ez a film, bár modern, ugyanolyan mesebeli,egy olyan Párizsban,  ahol egyetlen színes arc sem bukkan fel.)

Elkezdtem újra a Zabhegyezőt olvasni. Tizenévesen olvastam magyarul, most elővettem angolul. A 76. oldalon vagyok, és azt hiszem, leteszem. Nem rossz, meg minden... de nem érzem közel magamhoz. Kiváncsi vagyok, Barna Imre mit hoz ki belőle az új fordítással és az új címmel: Rozsban a fogó. Ez az új cím egyre jobban tetszik.