2021. január 25., hétfő

Hurkával töltött sertéskaraj

Hát ez elég pogányul hangzik. Viszont finom, és annyi minden találkozott össze ebben az ételben, hogy hosszan tudok róla értekezni. 

Hurkával töltött sertéskaraj (2 személyre):













4 szelet csont nélküli sertéskarajt kiverünk, sózunk, borsozunk. 1 kis szál hurka héját lehúzzuk, és négy darabra vágjuk. Egy-egy darab hurkát a karajszeletekre fektetünk. Feltekerjük, esetleg hústűvel megerősítjük. Mindegyik darabot baconszalonnába burkolunk és egy kiolajozott sütőtálba fektetjük. 1 gerezd fokhagymát és egy fél zöldpaprikát teszünk mellé feldarabolva. Alufóliával lefedjük, és 200 fokos sütőben 1 óráig sütjük. A fóliát levesszük, és grillfokozaton megpirítjuk a szalonnát, ha szükséges.

Ez az étel akkor jutott eszembe, amikor relaxálási céllal elővettem Pippa Middleton Celebrate című könyvét, amelyet 2012-ben vásároltam Nottinghamben. Azon frissiben egy eléggé virtriolos posztot írtam róla, de azóta sem vettem a kezembe a könyvet. Most viszont igen, és felfigyeltem arra, hogy Pippa egy helyütt ünnepi vacsoraként ajánlja a csirkemellbe tekert haggist. Itt aztán megindult az agyam, egyrészt mert én már ettem ezt a konkrét ételt, másrészt rögtön tudtam, mi lehet a házi verziója. Mindennek azért örültem meg ennyira, mert a hurka az egyik titkos kedvencem. 

Amikor 2007-ben két hónapot töltöttem Skóciában, már jó előre készültem a skót konyha különlegességeiből. Minden magyar nyelvű forrás szent borzalommal írta le a haggist, mint belsőségekkel töltött birkagyomrot. Ez így önmagában elég borzasztó, de amikor néhány nap skóciai tartózkodás után egy étlapon megláttam a csirkemellbe töltött haggist, úgy gondoltam, én kipróbálnám. Ismerősként üdvözöltem, hiszen ez igazából a mi hurkánk helyi verziója. Aprított, alaposan fűszerezett belsőségek (sertés helyett birka) birkagyomorba (sertésbélbe) töltve, zabpehellyel (rizzsel) szaporítva. A két hónap alatt ettem még baked potato töltelékeként Edinburghban, és a szállásadóméknál egy félig-meddig ünnepi vacsorán. Mivel a hurkához ilyen gyengéd szálak fűznek, ezt is nagyon élveztem.

Kisgyerekkoromban disznóvágáskor mindig azt kértem, hogy az egész disznóból készítsenek hurkát. Mindig kedvesen megmosolyogtak, és elmagyarázták, hogy a hurkához való alapanyag véges, legnagyobb sajnálatomra. Persze, így ez nem egészen igaz. Pár éve Miklós, amikor magyaros ételekből tartott szakköri foglalkozásokat, kérdésemre felvilágosított, hogy bármilyen darált húsrész megfelel hurkának, már ha valaki elég elvarászolt, hogy  a nemesebb részeket is erre használja.

Kolbászt töltöttem már, de hurkát nyilván nem fogok. Viszont ilyenkor télen elég gyakran sütünk jó forrásból való disznótorost. Jól kipróbált módszerem van a sütésre, amivel ráadásul a köret is elkészül. 

Disznótoros vele sült burgonyával

Egy akkora tepsit, amiben kényelmesen elfér az adott mennyiségű hurka és kolbász, kibélelünk sütőpapírral. Meghámozunk, és kisebb kockákra vágunk annyi krumplit, ami a tepsiben egy rétegben elfér. Beszórjuk valamilyen pikáns fűszerkeverékkel és annyi olajjal keverjük össze, amennyi éppen bevonja a krumplit.  200 fokos sütőben  15 percig sütjük. Közben a hurkát és a kolbászt mindkét oldalán villával több helyen megszurkáljuk. Az idő letelte után a krumpli tetejére fektetjük, és addig sütjük, míg enyhén megpirul a teteje. Ez a mérettől és mennyiségtől függően 15-25 percbe kerül. Ekkor a hurkát és a kolbászt megfordítjuk, és a másik oldalát is pirosra sütjük. Erre 10-15 perc elég lesz. A sülteket előmelegített tálra tesszük, és a krumplit még visszatesszük a sütőbe, hogy enyhén megpiruljon.

Én ezt a puha és jóízű krumplit szoktam először savanyúsággal, vagy, ha van, dinsztelt káposztával megenni és utána a hurkába merülök bele. A kolbászt többnyire kihagyom, vagy csak éppen megkóstolom. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése