Hollandiában. Remco Campert 93 éves volt és sokan ezzel a versével búcsúztak tőle.
Életem világossága
Hágában láttam meg a napvilágot,
de szavaim nyomán a fény
költők között
szikrázott föl Amszterdamban
a Van Eeghenlaan 7. alatt
(Lucebert harsány nevetése,
Schierbeek csuklásra ingerlő Énkönyve társaságában),
és ez a fény nem hagyott el többé,
hű volt hozzám rossz és kevésbé rossz időkben
most, oly sok évvel később
ugyanannak az Amszterdamnak az utcáit járom,
amíg el nem ereszt az élet
egy szempillantás alatt
amikor az a perc eljön,
hadd körözzek még egy kicsit
a Stedelijk múzeum fölött,
hogy azután magasabbra és messzebbre
jussak
a Vondelpark fái fölé,
és ha időm lejárt,
és végleg elenyészek, egyesülök majd a város
porával, a csatorna vizén tükröződő
napfénnyel, és annak a
lánynak a mosolya és álmai visznek
magukkal,
akit valamikor egy villamosmegállóban
láttam
A magyar változat Rien Wattel angol nyersfordítása alapján készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése