Babos-szalámis tészta

Nagy hátrány, ha az ember folyton könyveket vásárol. Sose tudja, melyikbe kapjon. Most is három áll itt megkezdve, kettő újraolvasás alatt van, és akkor még ott vannak a szakácskönyvek, amiknek sosem lehet a végére érni. Nigella Lawson Kitchen című könyvéről csak pár szót írtam a megvásárlása után, sütöttem belőle egy csokicsipszes kekszet, néhányszor elővettem, tobzódtam a túl élénk színű képekben, de főzni nem főztem tovább. A héten elkezdődött a hozzá kapcsolódó filmsorozat, amelyben feltünnek az ételek mellett Nigella gyermekei, a mostohalánya, egyéb ismeretlen gyerekek és felnőttek, no meg az ételek egymás után. Ebből nyilván következett némi főzés, meg Nigella Lawson életrajzának újraolvasása, ami nem könnyű olvasmány. Valahogy sikerült olyan életrajzíróttalálnia, aki úgy szőtte bele a történetbe a fájdalmat, ahogy a valóság is szövögeti. Egy kis történet ennek illusztrálására. Nigella éppen elpakolja a konyhában a bevásárolt holmit, és az ötéves kisfia megszólal: Úgy sajnálom, hogy apu meghalt. Majd ugyanazzal a lélegzettel folytatja: De jó, hoztál gumimacit!

Babos-szalámis tészta (4 főre bőven):

Felteszünk forrni megfelelő mennyiségű vizet, és kifőzünk benne 25 dkg apró méretű tésztát. Közben 8 dkg (1 csomag) szeletelt szalámit felvagdosunk kisebb darabokra, és egy nagyobb lábasban kicsit kisütjük. Hozzáadunk 1 doboz hámozott paradicsomot, kb. 1,5 dkg vajat és fél doboznyi vizet. Sózzuk, borsozzuk, adunk hozzá babérlevelet, zsályát és rozmaringot, meg 2 szem kockacukrot. Leszűrünk és leöblítünk 1 doboz fehérbabkonzervet, és ezt is a paradicsomos masszához öntjük. Mire a tészta kifő, a mártás kicsit besűrűsödik. A leszűrt tésztát a mártáshoz adjuk. Keverünk hozzá egy újabb adag vajat, meg egy félpohárnyit a tészta főzővizéből. Kicsit állni hagyjuk lefedve.

Első kóstolásra olyan volt a bab és a tészta együtt, mintha krumplihoz ennék kenyeret, de másodszorra sült virslivel és zöldsalátával éppen jó lett.