2013. május 31., péntek

Könyvek 2013. május


Edward Hopper képe: Excursion into Philosophy. Enigmatikus.

Neil Gaiman: Az Anansi-fiúk (Már sehol sem kapni, nagy nehezen sikerült hozzájutnom. Majdnem azt írtam, hogy "nagy nehezen elolvasnom", de erről szó sem volt. Két nap alatt lenyomtam nagy élvezettel. Jobb, mint a Sosehol. Még az Amerikai isteneknél is jobb. A téma és a figurák hasolóak: egy nagyvárosi balfék valami árnyékvilágbeli zűrbe keveredik, de itt a pszichológiai háttér egészen meggyőző. Kövér Charlie szeretne családot, jó munkát, de valahogy nem jön össze. Egyszer csak feltűnik Pók, akiről kiderül, hogy a testvére, csak valami porfészekben lakó istennő szétválasztotta őket, még talán az is lehet, hogy egy testből csinált kettőt. Először úgy tűnik, Póknak jutott az összes jó dolog, de kiderül, hogy Charlie-ban épp elég szufla van a túléléshez. Ütik-vágják egymást, nőt cserélnek, majd tanulnak egymástól. Így képzelem a testvérek romantikus és elviselhetetlen viszonyát, mint apám egyetlen lánygyermeke.)

Gerald Clarke: Capote (A Capote művek után jöjjön a Capote-irodalom.A szerző Capote barátja volt, elég jól le tudta követni az élete eseményeit. Művekről alig esik szó, bár az utolsó Meghallgatott imák kötet keletkezése, megjelenése, és az állítólag hiányzó fejezetek keresése elég nagy terjedelmet kap. Legalább három oldalt, az ötszáz oldalas kötetben. Ezzel együtt jó olvasmány, sok Capote írásnak a háttere világosabb lesz, kérdés, tesz-e hozzá a művekhez. Mivel remekművekről beszélünk, nem igazán. Mindenesetre jó forrás volt a Capote műveiről szóló sorozat bevezetéséhez.)

Colette: Gigi (Valamiről eszembe jutott, lázasan elkezdtem keresni, végül meglett a hátsó sorban valahol. Tizenéves koromban számtalanszor elolvastam, most is elég volt egy óra. Készült belőle film, ami még csak nem is emlékeztetett az eredetire. Bájos kis kamaradarab, hosszabb novella, nem is kisregény. A múlt századelő Párizsában játszódik, félvilági hölgyek között.Egy olyan családról van benne szó, amelynek a tagjai nem tudták igazán kamatoztatni hosszú távon a szépségüket. Anya és nagyanya egyaránt dolgozni kényszerül, míg egyetlen rokonuk, a nagymama nővére szépen befektette a szolgáltatásaiért kapott pénzt és vígan él, inast is tart.Feltűnik a nagymama régi kitartójának fia, aki a  szeretőjének nagy  sajtónyilvánosságot kapó botrányai elől menekül a csöndes lakásba egy kis beszélgetésre. Összebarátkozik az unokával, és végül megteszi azt az ajánlatot, amit az apja tett a nagymamának: lakás, kocsi, opera, ékszerek, amíg neki kedve tartja. De Gigi tizenöt éves. Amit érez, az még nem fordítható le egy az egyben hintóra és kétes társadalmi helyzetre. Minden olvasáskor úgy aggódom, hogy jól végződjön.)

Alarcón: Méregzsák kapitány (Ez is ide volt dugva, a titkos kedvencek közé, a hátsó sorba. Egy ismeretlen spanyol író rövid kis műve, szintén a szerelemről. Egy megrögzött agglegény és egy öntudatos leány kényszerül egy fedél alá. A mogorva úriemberről kiderül, hogy arany szíve van, a lányról meg, hogy a koldusnál is szegényebb. Ezért az úriember pusztán felebaráti szeretetből felajánlja a támogatását. Minden olvasáskor úgy aggódom, hogy kiderüljön, ez az érzés korántsem felebaráti és ráadásul kölcsönös.)

Agatha Christie: Grand Tour (Jó kis meglepetés egy Agatha Christie-fannak. Azt eddig is tudtuk, hogy az írónő még az első férjével világ körüli útra ment, majdnem egy teljes évre. Archibald Christie annak a delegációnak volt a tagja, amely a Nemzetközösségi kiállítást szervezte. Számításaim szerint ennek a kiállításnak a záróünnepségével kezdődik a Király beszéde... Christie ezredes magával vihette a feleségét, és világot láttak. A könyv Agatha hazaküldött leveleiből és sajátkezűleg készített fotóiból áll. Szerkesztette Matthew Pritchard, Christie unokája. Igazából csak családi jelentősége van az anyagnak, de mint mondtam, egy Christie-fannak kötelező.)

Örkény István: Glória (Láttam a Tótékat az Aradi Kamaraszínház előadásában, Ágika szerepében Éder Enikővel. Jó volt. Egyébként is motoszkált a fejemben Örkény, mióta folyton Capote-t olvasok. Van bennük valami közös, de ez elég nehezen fogható meg. Ez a kisregény valahogy kilóg a többi Örkény-mű közül. Kicsit sem kegyetlen, és csak éppen-éppen ironikus.)

Truman Capote: Answered Prayers (Hamarosan.)

Örkény István: Lágerek népe (Mint Mácsai Páltól tudjuk, Örkény úgy gondolta, budai úrigyerekből a hadifogságban vált íróvá. Ezt a riportkötetet, amelyet a lágerbeli élményei alapján írt, talán el is felejtették, vagy az is lehet, hogy agyonhallgatták. Nem mérhető Márai Föld! Föld!-jéhez, de ebben is az a Kasszandra-jóslat fogalmazódik meg, mint abban: ebből semmi jó nem fog kisülni.)

Barbara Pym: Őszi kvartett (A múltkori Jane Austen-utánérzés után ez egy keserű történet négy magányos és makacs középkorúról, akik nem tudják, de nem is akarják kifejezni az érzéseiket. Nem erre vágyom, van ilyen elég a valóságban is.)

Michel Foucault: Herculine Barbin, más néven Alexina B.(Hát ez egy gyöngyszem. Michel Foucault, akinek a munkássága az én értelmi képességeimet messze meghaladja, használta fel ezt a terjedelmes dokumentumot a szexualitásról szóló művében a hermafroditák lelkivilágának ábrázolására. Az eredeti kézirat elveszett, Foucault-é is már másodközlés volt, de az orvosi jegyzőkönyvek, anyakönyvi bejegyzések eredetiek. Amikor Alexina megszületett, lányként anyakönyvezték. Hogy ez milyen nehéz döntés lehetett, csak a halála után derült ki. Boncolása kimutatta, hogy női és férfi nemi szervei is voltak. Hűvelye, és női húgyvezetéke volt, de méhe és petefészke nem. A csiklója helyén hímvessző is kifejlődött, amelynek azonban nem volt az ondó kivezetésére alkalmas nyílása. Heréi a nagyajkakban rejtőztek, de képes volt ondó kibocsátására azokon a csatornákon keresztül, amelyek egyébként a hüvelybemenetet nedvesítik. Vagyis hormonálisan férfi volt. Sohasem menstruált, melle nem volt, arcán szőr nőtt, hangja mély volt. Anyja zárdában neveltette, majd tanítónő lett. Beleszeretett egy kolléganőjébe, aki viszonozta az érzelmeit. Egy rosszullét kapcsán fény derült  a titokra, és hivatalos bizottság változtatta Alexinát jogilag Abellé. Abel vasúti tisztviselő lett, és sokáig remélte, hogy feleségül veheti a szerelmét, de sohasem találkoztak többé. A könyv háromnegyede Abel emlékirata gyermekkoráról, szerelméről, és boldogtalan férfikoráról. Végül öngyilkos lett harmincéves korában, és a tudomány kapva-kapott az alkalmon, hogy kiderítse, amit lehet. Azt hiszem, ez nagyon is kevés.)

Fárasztó hónap jó könyvekkel, színházzal és két operával. Persze, aludni sem lenne rossz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése