Truman Capote I.

A rukkola nyilvántartása szerint negyvenegynéhány napja happoltam a Mozart és a kaméleonok című könyvet. Magam sem értettem, miért hoztam el. Valaha megvolt nekem, nem nagyon tetszett, eladtam, eladományoztam, elkallódott, most mégis újra elolvastam. Egy perc alatt beszippantott, különösen az interjúnak álcázott önvallomások, amelyekből egy okos és esendő lélek nézett rám. Innentől nem volt megállás, beszereztem Capote összes műveit, angolul, vagy magyarul. Nem olyan nagy terjedelmű az életműve, hogy néhány vékony kötetben ne férne el. A Capote Reader, az egyetlen vaskos könyv a karcsúak között szinte az összes rövidebb írását tartalmazza, azokat is, amelyeket már regényként tartanak nyilván, de valójában kisregények, vagy inkább hosszabb novellák.

Beszereztem melléjük két életrajzot, és két filmet is. Ugyanabban az évben két film is készült Capote életének meghatározó élményéről, a Hidegvérrel című dokumentumregény megírásáról. Az életrajzokból kiderült még sok minden más is. Röviden összefoglalva: a gyermek Trumant többször is elhagyták a szülei. Ezért, nem ezért, kifejlesztett egy olyan personát, amelyre mindenki kiváncsi volt, mindenki a barátja akart lenni. Végül maga is elhitte, hogy bármit megtehet, bármit megírhat, de ez nem így volt. Végül szinte mindenki elhagyta, és ő azzal pótolta az emberi kapcsolatokat, amivel tudta.

Az amerikai Délről származott. Anyja hol ennél, hol annál a rokonánál hagyta hónapokra, de ha vele volt, akkor is bezárta éjszakára, míg ő elment szórakozni. Apja mindig valami pénzszerzési tervvel foglalkozott, semmi sikerrel. Végül anyja új férjet talált, aki örökbe fogadta Trumant, így kapta a Capote nevet. Ettől kezdve New Yorkban élt haláláig, hosszabb rövidebb, de mindig ideiglenes európai vagy kaliforniai megszakításokkal. Kiskorától írni akart, és nagyon hamar tisztába jött homoszexualitásával is. A középiskola után különböző újságok szerkesztőségeiben dolgozott, és megkezdte kiépíteni kapcsolatainak bonyolult hálóját. Hosszú időt töltött Európában a negyvenes évek végén. Novellái alapozták meg a hírnevét. Első regényét félretette, majd el is veszítette, végül a Más hangok, más szobák megjelenésével beérkezett író lett. A New York-i társaság kedvence volt, miközben egy visszahúzódó íróval, Jack Dunphy-val élt együtt húsz évig. 

Valamilyen rejtélyes okból megérintette a Kansas-i Holcomb-család gyilkosságának híre, a helyszínre utazott, majd a tettesek elfogása után többször visszatért. Az egyik tettes sorsa az ő életének a tükörképe volt: a szülőktől elhagyott, tehetséges ember végül négy embert megölt. A Hidegvérrel  elkészülte után évekig feküdt egy bank páncélszekrényében, míg a gyilkosok sorsa be nem teljesedett, és Capote meg tudta írni az utolsó fejezetet. A könyv sikere mennybe menesztette Capotet és gazdaggá is tette, de valószínűleg a történet sokkja nem hagyta érintetlenül. Ettől kezdve alig írt, egyre többet ivott, majd kábítószerfüggő lett. Barátjával szakított, és szánalmas figurákat próbált magához kötni, elsősorban pénzzel. Nagy regényre készült, amelyből három fejezet készült el, pletykagyűjtemény a New York-i felső tízezerről és homoszexuális művészekről, akik a megjelenés után kivetették maguk közül az írót. 

Halála előtt még megpróbálta összeszedni magát, elvonókúrák, plasztikai műtétek és visszaesések közben írta meg  a Mozart és a kaméleonokat, amely az utolsó műve. Még nem volt hatvan éves, mikor meghalt.

Folytatása következik.