Könyvek 2014. január

Edward Hopper: Szünet (Intermission)

Steven Saylor: A holtak méltósága (Sokan szeretik ezt a könyvet máris, pedig viszonylag friss megjelenés. Nekem annyira nem tetszett, főleg a főszereplő. Az  O.Henry nevű íróról mindenkinek A háromkirályok ajándéka című novella jut az eszébe. Nemigen tudok az íróról semmit, és zavart, hogy emiatt nem tudom a tényeket és a fikciót különválasztani. Nem igazán azonosultam a korszakkal, azzal az időszakkal, amikor Amerika éppen elkezdett nagy ország lenni, amikor a rabszolgák már szabadok, de minden velük kapcsolatos vélemény és ellenvélemény a rabszolgatartást idézi. Ami ezen felül van, gyilkosság, nyomozás, nem kötött le, a két elvarázsolt figura, akik időről-időre felbukkannak, mint valami leitmotiv, inkább idegesítő volt. Talán túl sokat vártam, a Róma-regények hangulatát, talán.)

Charles Warren Adams: The Notting Hill Mystery (Állítólag az első krimi, Edgar Allan Poe nyomán, valamikor a tizenkilencedik századból. A London Library adta ki., állítólag hasonmás kiadásban. Tulajdonképpen dokumentumok, jegyzőkönyvek, tanúvallomások sorozata egy kettős gyilkosságról. Érdekes, de annyira nem.)

Elizabeth Wilson: Jacqueline du Pré (Életrajz, írtam róla.)

Rory Clements: Herceg (Az Agave már négy sorozatot mozgat, amelyek a Tudor korban játszódnak. Ezek közül Matthew Shardlake  története az, ami kiemelkedő. Nem véletlen, hogy azoknak a történeteknek minden jelentős karakterére emlékszem, a másik hármat meg rendesen keverem egymással. Ebben a szériában William Shakespeare testvéröccse keveredik bajba, most még súlyos családi tragédia is éri, a történet meg nem igazán érdekes.)

Lawrence Block: The Night and the Music (Block Matthew Scudder-novelláit tartalmazza a könyv. Van köztük ötven, és van tízoldalas. Olyan is van, amiből később kibővítve teljes regény lett. Élveztem, szinte minden sorát.)

Steven Saylor: A hét csoda (Az előző csalódás után próbálkoztam egy másik, viszonylag friss Saylor-könyvvel, de ennek a története időrendben első a Rómában játszódó, Gordianust szerepeltető könyvek sorában). Nem is egy történet, hanem hét. Mindegyik az ókori hét csoda egyikét mutatja be, egy rejtély kiséretében, amit az ifjú Gordianus old meg. A történetek hossza éppen jó. Már nem novellák, hanem rövidebb kisregények. Bele lehet azért egy kicsit feledkezni a karaterekbe, több minden történik, és jól van megírva. Egész más, mint az amerikai történet, ami annyira nem tetszett pár nappal korábban.)

Eleanor Brown: Nyakunkon a boldogság (Tetszett, írtam róla.)

Greg Lawrence: Jackie as Editor (Hogy honnan vettem ennek a könyvnek az ötletét, nem tudom. Biztos valaki idézte, emlegette egy másik könyvben, én meg rácuppantam. Igazán annak érekes, aki maga is a könyvkiadásban dolgozik, de érdemes átlapozni azért is, hogy Jacqeline Kennedynek volt egy olyan élete is, amiről alig írtak a lapok. Miután megözvegyült másodszor is, dolgozni kezdett. Negyven fölött tanulta ki a szerkesztői szakmát, ami nem lehetett nehéz a Vassaron, a Sorbonne-on és a George Washington egyetemen francia irodalomból szerzett Bachelor of Arts diplomával. Sokan nem tudták felfogni, például Jackie némelyik életrajzírója sem, hogy miért vállalt állást heti 200 dollárért, amikor saját és mindkét férje jogán dúsgazdag volt. Számomra ez elég egyszerű: akart az életében egy olyan darabot, ahol őt nem valaki máson keresztül határozzák meg. Száznál több könyvet szerkesztett, irodalmat, életrajzokat, művészeti albumokat. a könyvben megszólalnak a szerzői, kollégái, mind csak dicsérőleg. Nem az a könyv, amit elejétől végig elolvas az ember, de az üzenete mindenképpen pozitív.)

Lawrence Block: Even the Wicked (Még a gonoszok is rosszabbul járnak, mint megérdemelnék. Ezt írja a könyv mottója. Hát még a jók, teszem hozzá. Ebben a regényben Matt Scudder három bűnügyet is felderít. Egy súlyosan beteg férfi úgy dönt, nem hagyja itt nyom nélkül az árnyékvilágot, és ezt a nyomot gyilkosságokkal pecsételi meg. Valaki megirígyli a dicsőségét, és utánozni kezdi. Egy harmadik férfi pedig úgy érzi, befektetéseit gyilkosságokkal teheti eredményesebbé.Minden gonosz annyira emberi, és Matt is egyre inkább emlékeztet a társadalom hasznos tagjaira, mint arra az outsiderre, aki az első történetekben volt. Fiaival elvesztette a kapcsolatot, bár karácsonyra ismét küld nekik ajándékokat. Egyáltalán, Matt Scudder és a karácsony, ez maga elég abszurd az eddigi történetek fényében, de ő is ember. Úgy tűnik nemcsak egy embernek képes megnyílni, de úgy tudja elrendezni valaki sorsát, hogy nem teszi lekötelezettjévé. Ezt irígylem tőle, hiszen az emberek visítva rohannak el, ha valaki egy kicsit jó akar lenni hozzájuk. Vagy ha nemcsak akar, de csinál is valamit.)

Persze, néha muszáj, és az emberek kérnek valamit, persze egyre kevesebben egyre kevesebbet. De volt alkalom, mikor azt mondtam: megteszem, de egy feltétellel. Ha utána is fogadod a köszönésem. Így megy ez.