2018. június 7., csütörtök

Vissza a gyökerekhez

A múló dicsőség üldözése helyett inkább süssünk pitét. Nem bírtam kivárni ezzel a pitével a meggyszezont, beletettem két üveg befőttet. (Férfi)kollégám kínált meg vele, nem kis büszkeséggel. Ráismertem, ez anyukám pitéje, amiért a vendégek minden névnapkor könyörögtek sokáig. Azután elmúlt az ideje. Tudtam, melyik szakácskönyvből jött a recept, és tudtam a titkos összetevőt is, ami nem szerepelt a receptben, és mégsem lett olyan. Ez most olyan lett, köszönhetően a megfelelő technológiának. Az mellékszál, hogy tepsiben sült, és nem piteformában.

Klasszikus meggyes























Kimagozunk 2 üveg meggybefőttet. Ha frissből készítjük, magozzuk ki a meggyet, szórjuk be cukorral. Hagyjuk állni egy-két órát (míg a tészta készül), utána szűrjük le.
A tésztához morzsoljunk el 20 dkg nagyon hideg, inkább fagyos vajat 30 dkg liszttel. Adjunk hozzá sót, 1 egész tojást, 2 evőkanál porcukrot. Formázzuk lapos koronggá, és pihentessük a hűtőben egy órát. A töltelékhez 2 tojássárgát keverjünk ki 3 evőkanál cukorral. Adjunk hozzá 10 dkg darált diót, 1 csomag vaníliás cukrot, és 2 tojásfehérje felvert habját. Keverjük össze a leszűrt meggyel.
A tésztát osszuk két részre. Az egyik kinyújtott felével béleljünk ki egy piteformát, vagy kisebb tepsit. Tegyük rá a tölteléket, és fedjük be a másik kinyújtott tésztával. Kenjük le a tetejét felvert tojással és szurkáljuk meg, hogy a gőz kijöhessen.
A sütőt 220 fokra melegítsük elő. A legalsó sínre tegyük be nagy gáztepsit, arra tegyük a süteményt. Amint betettük a sütőbe, vegyük le a hőfokot 160 fokra, és így süssük kb. 50 percig, míg a teteje szép színt kap.

Aki indíttatást érez rá, rajzolhat a tetejére mintát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése