#30könyv / 1: Az első könyv, amit nagyon szerettél

Az Instagramon már legalább két-három éve fent vagyok, de ma írtam csak meg az első bejegyzésemet. Eddig arra használtam ezt a felületet, hogy az angol királyi család hivatalos instagram oldalait kövessem, meg még pár embert, de itt nagy a fluktuáció. Sokan érdekesnek igérkeznek, azután hamar unalmassá válnak.
Lobó blogjait régóta olvasom, de az Instán csak most követtem be. Az elmúlt hónapban elindított egy könyves kihívást. Ezt a szót nagyon utálom, meg a fogalmat is, amit takar (tegyük életünk minden szegletét versennyé, hogy meglegyen az a jó érzésünk, hogy lenyomunk másokat). Erre valaki biztosan azt válaszolná, hogy így milyen sok új infóhoz jutunk, tanulunk, stb. Könyörgöm, nem minden emberi cselekvés célja ez?
Szóval Lobó egy takaros táblázat segítségével felhívott, hogy válasszak ki 30 könyvet, különböző szempontok szerint, tegyem föl a képüket az Instagramra, és röviden indokoljam meg, miért azt választottam. Sem a sorrend, sem az idő nem számít, tehát mindenki saját örömére böngésszen a könyvei között. Ez még nekem is tetszett, és persze gondolkodás nélkül tudtam, mi lesz az első könyv (az első könyv, amit nagyon szerettem):

Írtam már a Két Lottiról, még a freeblogos időkben, tehát időszámítás előtt. Ezért most idemásolom, ezt a régi bejegyzést. A VKF XXIV. fordulójára készült, amelynek a témáját Saját levében találta ki, és így hangzott: 3 az egyben: 1 tárgy + 1 történet + 1 recept.

A Két Lotti volt az első komoly könyv, amit elolvastam. Előtte mesékben utaztam, és a több fejezetből álló könyv komoly vállalkozás volt egy harmadikosnak. De megadtam a módját: négyszer vagy ötször is elolvastam egymás után (és azóta még hányszor...). A megviselt zöld könyvet mindenhova magammal vittem, és egyáltalán nem bántam vele úgy, mint ahogy egy könyvvel illik. Egyszer ollóval vágtam le annak az oldalnak a sarkát, ahol éppen tartottam. Ez szép teljesítmény attól, aki a későbbiekben kínosan ügyelt rá, hogy nehogy egy könyvet kinyitva és lefordítva tegyen le.

Szóval, az egyik kedvenc részem a Két Lotti-ból az, amikor Luise Lottiként  első vacsoráját próbálja megfőzni.

"Mit is akart éppen keresni? Ahá! A szerecsendiót meg a reszelőt! Ohó, és mi pihen itt békésen a szakácskönyv mellett? A leveszöldség! Uramfia! Azt még meg kell tisztítani és beletenni a húslevesbe! El tehát a villával, s ide a kést! Vajon kész-e már a hús? És hol a szerecsenreszelő meg a ... azaz a szerecsendió meg a reszelő?" 

A hatvanas évek végén nemhogy szerecsendió reszelőt, de szerecsendiót is hiába kerestem volna, erre csak sokkal később volt lehetőségem. Szerecsendiót először valahol külországban vásároltam, akkor is őrölve, mert tudtam, hogy nincs hozzá megfelelő reszelőm. Azután eljött annak is az ideje. 2003 őszén voltam először Svédországban, és egy gyönyörű háztartási kellékeket áruló boltban 10 koronáért (kb. 1 euró) találtam ezt az eszközt, amiről természetesen rögtön tudtam, mire jó.

Azóta nagy becsben tartom, használat után rögtön elmosom, nem használom semmi másra, csak szerecsendió reszelésre. A görbe felület miatt nagyon praktikus, mindig lehet a szerecsendiót úgy fordítani, hogy hatékonyan reszeljen. És mibe reszelek szerecsendiót? Krumplipürébe, besamelbe, krémlevesekbe és természetesen húslevesbe. Nagyon szeretem az ízét, biztosan nem véletlenül.

Háromsajtos spenótos lasagne

Hozzávalók 4 személyre:

1 csomag száraz lasagne lap

25 dkg friss spenót

5+2 dkg vaj

20 dkg juhtúró

5 dkg edami sajt

2-3 evőkanál reszelt parmezán

5 dkg liszt

8 dl tej

só, bors, szerecsendió, fehérbors

A spenótlevelek szárát letördeljük, a leveleket alaposan megmossuk és lecsöpögtetjük. Késsel durvára felvágjuk, nem túl kicsi darabokra. 2 dkg vajat megolvasztunk, rádobjuk a spenótot. Sózzuk, borsozzuk, és csak addig kevergetjük, míg össze nem esik. Félretesszük. 5 dkg vajból, 5 dkg lisztből és 8 dl tejből besamelt főzünk, ízesítjük sóval, fehérborssal, és bőven reszelünk bele szerecsendiót. Belekeverjük a juhtúrót, a reszelt edami kétharmadát, a parmezánt, és megpárolt spenótot. Egy megfelelő méretű tál aljára kenünk egy kevés mártást, erre rakosgatjuk úgy a lasagne lapokat, hogy ne fedjék egymást. Újabb réteg mártást kenünk rá, hogy a tésztalapok mindenütt be legyenek fedve. Újabb réteg tésztával, utána mártással folytatjuk, míg a tál meg nem telik. A tetejét is bekenjük, és rászórjuk a maradék reszelt edami sajtot. 200 fokos sütőben legalább 45 percig sütjük, hogy a tésztalapok megpuhuljanak, és a teteje szépen megpiruljon.

Delia Smith receptje volt a kiindulópont.