Úgy gondolom, J.K. Rowling úgy ír, mint Dickens. Óriási szereplőgárdát mozgat plasztikus háttér előtt. Nem fél érzelmesnek lenni a megfelelő pillanatokban, nem fél elidőzni a cselekmény szempontjából jelentéktelen részleteken, amelyek viszont árnyalják a szereplők arcképét. Van humora, és zseniálisan szövi a szálakat. Néha egy mondattal ír meg egy külön regényt.* Robert Galbraithként még ráadásul minden könyvben elhelyez egy kulcsot, ami a gyilkosra utal. Persze, csak a végén jövünk rá, hogy ez a kulcs végig az arcunkba bámult.
És megalkotott egy olyan főszereplőt, akibe nem lehet nem szerelmesnek lenni. Igen, ő Cormoran Strike, akinek szeptemberben megjelent a legfrissebb nyomozása, csekély 930 oldalon. Remek olvasmány. Üzenem Nagy Gergelynek, hogy igyekezzen, mert legkésőbb a könyvfesztivál idején, vagyis tavasszal újra szeretném olvasni magyarul is.
* Akik olvassák, tudják, ki Shanker. Strike rendkívül szimpatikus bűnöző barátja. Két könyvvel ezelőtt elfuvarozta Robint egy ismeretlen nőhöz, akinek az élettársa zaklatta a nő nagyobbik lányát. Gyanakvás, verekedés, sírás és fogaknak csikorgatása. Most, három évvel később Shanker csak egy pillanatra tűnik fel, de a pár mondatos Strike-kal folytatott karácsony előtti párbeszédben van egy ilyen közlés: Ki kell cserélnem Zahara ajándékát. Szóval összejöttek, szóval mindenki jól van. Örülünk, Vincent.
Ami a Rowlinggal kapcsolatos polémiát és vádaskodást, sőt esetenként bojkottot illeti, jó lenne, ha a sárdobálók tudnák a különbséget a transzvesztita és a transznemű között. De mire is számítottunk?
Igen, kár lenne tagadni, hogy Rowling hiába szadista (l. HP - mi mindent kell átélnie a gyerekeknek!), kiválóan ír, az akciókönyv műfaja pedig különösen fekszik neki. Nekem is nagyon bejött ez a sorozat (angol szöveggel, angol borítóval - és mivel nem annyira sokszor olvasós, ha egyszer már megvan a sztori, e-bookban tárolom őket).
VálaszTörlés