2020. december 8., kedd

De nem múlt el a bájgli...

Pedig azt hittem. Tíz éven át biztosan sütöttem karácsonyra bejglit, míg anyukám élt. Meg a többi karácsonyi süteményt. Azután valamikor beleuntam a diósba, párhuzamosan azzal, hogy beletanultam a kelt tésztákba. Úgy gondoltam, nem sütök többet bejglit. Ezért karácsonykor mákos kalács volt, tekercs, vagy csiga formában. Azután az sem. A kétszemélyes háztartás nem kedvez a süteménysütésnek, mert azt nem lehet kis mennyiségben művelni, maximum felezni, de néha az is sok, és mielőtt elfogyna elmegy tőle a kedvünk, mert minőségre már nem olyan. Ezért a sütés eléggé megritkul, bejglit pedig veszünk onnan, ahol finom. 

De valahogy tegnap rájöttem a megoldásra, legalábbis a bejglit illetően. Mi lenne, ha begyúrnám a szokott mennyiségben, de nem sütném ki az összeset, csak egy rudat, a többi tésztát meg a mélyhűtőben tartanám felhasználásig? Remek. Már csak egy jó recept kell. Régen Horváth Ilona receptjét használtam, és úgy kezeltem a tésztát, mint egy édes pogácstésztát, vagyis jól megkelesztettem, ami nem a várt eredményt adja. Egy korábbi pitesütésnél, ami nem került fel a blogra, sertészsírt használtam vaj helyett, remek eredménnyel, ezért hajlottam most is ennek a használatára. Horváth Ilona vajat ajánl. Túrós néni rám bízza, hogy vajat, vagy zsírt használok-e. Ábrahám Gézáné felesben ajánlja használni, és ehhez ragaszkodtam. Túrós néni még szigorúan figyelmeztet, hogy a tésztának azonos súlyúnak kell lennie a töltelékkel, ami nem lehet ostobaság, tekintve a sok kirepedt bejglit.









Így hát meggyúrtam a tésztát, mérlegen háromfelé osztottam. Kettő ment a mélyhűtőbe. Elkészítettem a tölteléket, abból kimértem annyit, amennyi egy tésztagombóc súlya. A maradék abból is ment a mélyhűtőbe. A kenéshez egy régi gasztroemléket használtam fel, és jól tettem.

Mákos bejgli (3 rúd):









Tészta: 50 dkg lisztet elmorzsolunk 10 dkg vajjal és 7,5 dkg zsírral. Adunk hozzá 1 teáskanál sót. 1 dl langyos tejben elmorzsolunk kb. 0,5 dkg élesztőt, hozzáütünk 1 tojást, kicsit felverjük és a liszthez adjuk. Összegyúrjuk, de nem kell dagasztani. Letakarjuk folpackkal és a hűtőben hagyjuk kb. 2 órát. Három egyforma részre osztjuk mérleg segítségével, cipókká gömbölyítjük, és letakarva 10 percet pihentetjük. Utána téglalap alakúra kinyújtjuk, rákenjük a tölteléket. A széleit behajtjuk, és feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük. Összekeverünk rudanként 1 tojássárgát 2 teáskanál tejföllel, és egy rétegben lekenjük a rudakat. A tepsivel együtt hűtőszekrénybe tesszük 30 percre. Ekkor ismét lekenjük, és újabb 30 percet pihen a hűtőben. Villával mindkét oldalát megszurkáljuk. 180 fokos sütőben kb. 30 perc alatt sül pirosra.









Töltelék (ha egyszerre sütjük ki mind a három rudat, lehet duplázni a mennyiségeket): 1 dl vizet 15 dkg cukorral felforralunk és 20 dkg darált mákra öntjük. Összekeverjük, és adunk hozzá vaníliás cukrot, reszelt citromhjat és késhegynyi fahéjat. Ha kihűlt, belereszelünk 1 almát, és összekeverjük 2-3 teáskanál szilvalekvárral.

Mazsolát soha.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése